Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-456

Âz országgyűlés képviselőházának 4o6. szabályszerűnek elfogadtam, fa képviselő uraknak tehát kötelessége lehetővé tenni, hogy ehhez az indítványhoz, amit önök a napirendre vonatkozólag előterjesztettek, mások is hozzászólhassanak. (Esztergályos János : A benyújtás után öt hónapra!) Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Legalább egy szál miniszter véletlenül bekukkanthatott volna!) Csendet kérek, képviselő urak. Ha a képviselő úr házszabályszerűen előterjeszt egy ilyen irányú indítványt, akkor én fogok intézkedni, de a képviselő úr házszabályellenes közbeszólásait figyelembe nem veszem. Váry Albert; En az igazságnak megfelelően csak azt kívántam megállapítani, hogy a munkanélküliség problémája időszerű. Viszont azonban le kell fejtenem erről a problémáról azokat a külső egyoldalú politikai rosszindulatú sallangokat, amelyekbe ezt a kérdést a t. túloldal beállította. Mindannyian érezzük ennek a kérdésnek súlyosságát, mindannyian lelkiismeretben kötelességünknek tartjuk, hogy ezt a kérdést, úgy, ahogyan tudjuk, megoldjuk. Sajnos, annyi köz- és egyéb állami munkát, amennyi a munkanélküliséget megszüntetné, vagy olyan fokban enyhítené, ahogyan szeretnők, az állam gazdasági és pénzügyi viszonyaJ ezidőszerint nem engednek meg. Viszont azonban arra kérem a t. túloldalt, méltóztassanak ezt a kérdést annak komolyságára és veszélyességére tekintettel teljesen tárgyilagosan kezelni. Vannak idők, amikor az ilyen kérdéseket szabadon, pártpolitikai, sőt szenvedélyes hangon is tárgyalhatnók, a mai idők azonban éppen az általános nyomorúságra tekintettel sokkal komolyabbak. Ha ezt a kérdést meg akarjuk oldani és le lakarjuk tárgyalni s ha tényleg segíteni akarunk, méltóztassanak tárgyilagosan pártkülönbségre való tekintet nélkül, minden izgató anyag kikerülésével, szenvedély nélkül letárgyalni ezt a problémát, mert azzal, hogy önök akár a törvényhozást, akár a kormányt könyörtelennek (Meskó Zoltán: Lelketlennek!) és kegyetlennek tüntetik fel a közvélemény szemében, a kérdés még meg nem oldatott, ellenben mérhetetlen gyűlölet támad a kormány és a törvényhozás tagjai ellen, amely éppen ezen a területen teljesen indokolatlan, de veszélyes is akár a törvényhozást, akár a kormányt az éhező ember gyűlöletének központjába állítani. Ez a jogrend veszedelmét jelenti a nélkül, hogy a munkanélküliségen segítene. Mert tessék tudomásul venni, hogyha a munkanélküliségen — nyomorúságos viszonyunk között — munkanélküli segéllyel vagy egyéb anyagi segélylyel nem is tudunk segíteni, úgy ez a párt, mini a kormány készen áll arra, hogy az éhség ellen a rendelkezésére álló eszközökkel a harcot felvegye, és ha kell, akár liszt, akár zsír, akár egyéb élelmiszersegítséggel az éhező emberek nyomorúságán segítsen. Ha a munkanélküliségen nem is tudunk segíteni úgy, aihogy szeretnénk, de az éhség ellen készen állunk fölvenni u harcot s az éhező embereken, az éhségen segíteni akarunk, segíteni tudunk és fogunk. (Propper Sándor: Tessék megmondani a pontos címet, majd odaküljük az éhezőket!) Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a könyörület és az emberiesség érzése nem az önök kisajátított, egyedüli joga, hanem az mindannyiunk lelkében egyformán él (Esztergályos János: De nem csinálnak semmit!) és mindannyian igyekezünk ezt a kérdést a lehetőség szerint közmegelégedésre megoldani. (Zaj. ~ Elnök csenget — Esztergályos János: Csináljanak végre valamit!) ülése 1931 január 23-án, pénteken. 27 A probléma nagyon nehéz. Üjra kérem önöket, — önöknek ez módjukban áll — akadályozzák meg azt, hogy az utca megmozduljon, mert az utca megmozdulása ezt a kérdést meg nem oldja, ellenben végzetes következményekkel járhat -s még távolabbra vihet bennünket a kérdés jóakaratú, emberies megoldásától. Az ilyen kérdést csak nyugodt, tárgyilagos módon lehet fölvetni, tárgyalni és megoldani. En az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Elénk helyeslés jobb felől és a középen. — Esztergályos János: El vannak bizakodva a páncélautóikkal ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Egészen célszerű, hogy a kormány mellett Váry Albert képviselő úr szólalt fel. (Kabók Lajos: Az ügyész!) Ebben az országban a dolgozók a vádlottak padján vannak, egészen hozzátartozik tehát ehlhez a képhez az, hogy Váry Albert képviselő úr mondja el velük szemben a vádbeszédet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Azt mondotta, hogy nem járul hozzá ennek az indítványnak napirendre tűzéséhez, mert ez nem segít a dolgon. Ilyen nagyszerűen ismeri a kormány szándékait, hogy azt mondja, amúgy is hiába tárgyalnánk ez a kérdést, ebből segítség nem származnék. En ezt a szegénységi bizonyítványt nem állítottam volna ki a kormányról, ha ott ülök a kormány háta mögött. Azt mondotta, hogy kutatnia kellene — bár erre nézve már az elnök úrtól kapott felvilágosítást — hogy a benyújtott indítvány házszabályszerű-e. Most utólag is megnyugtatom: igen, az indítvány házszabályszerű, ragaszkodtunk a formaságokhoz is, mert ez a Ház már nem egyszer csúsztatott el nagyon fontos és döntő kérdéseket formai narancshéjakon, most ebben az esetben tehát figyelembe vettük ezeket a narancshéjakat, de hangsúlyozzuk, hogy nem tartjuk a formákat magunkra nézve kötelezőknek és ha ragaszkodunk hozzájuk, azt csak azért tesszük, mert az ügyet fontosabbnak tartjuk annál, semhogy ilyen apróságon felforduljon. De ha az indítvány nem is lenne formaszerű, nem is lenne a házszabályoknak megfelelő, saahad-e a Háznak ellökni magától egy alkalmat, hogy ezzel a fontos kérdéssel foglalkozzék? Szabad-e azt mondani, hogy majd tanácskozunk erről másutt, míg a gróf — mint az operettben van — a vízbefúl. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta a képviselő úr, hogy ezt a kérdést innen hatásvadászó módon használják fel. Rendben van, neki talán igaza van, de minden eszköz és minden mód megvan az ő kezükben arra, hogy a mi kezünkből ezt a hatásvadászó eszközt kivegyék, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azután a kormány odaállhat valóban, mint a nemdolgozóknak, a munkanélkülieknek, a keresetnélkülieknek megmentője és ezzel ezt a kis csoportot ettől az Önök szerint hatásvadászó eszköztől, egyszerűen megfosztanák. De nem lehet ezt a kérdést ilyen egyszerűen elintézni. Valóban igaza van a képviselő úrnak abban, hogy a munkanélküliség nem magyar probléma, az egész világ küzködik ezzel a borzalmas kérdéssel, amely a háború utáni időknek legrettenetesebb csapása. Közgazdászok kutatják szerte az egész világon a világgazdasági válság okait, méreteit, kihatásait. Keresik azt is, ihogy ez a világgazdasági válság mennyire hat nálunk és mennyit ad hozzá a világgazdaság válságának hatásához a kormányzat tehetetlensége, nemtörődöm-