Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

Az országgyűlés képviselőházának ^6S. rodásának, a közéleti züllöttségnek és a korrupciónak egyik legjelentősebb oka a kartellek. Ha így az ellentétéket és a gyakorlatot egymás mellé állítjuk, akkor valóban megállapíthatjuk azt, hogy az elmélet és a gyakorlat egymással szöges ellentétet mutatnak. Fel kell tehát vetnünk nekünk is és valamennyiünknek azt a kérdést, hogy mit kell tennünk, hogy mi a feladatunk a kartellkérdés körül, hogy mi az, amit a Képviselőháznak meglátva a kartellkérdés igazi lényegét, el kell végeznie. Szerintünk a kartellkérdés körüli feladat hármas. Az első az, hogy a legtöbb kartelltámadóval szemben biztosítsuk a kartellálódás folyamatát, ha lehet olyan rendszabályokkal, amely a kartellképződésnek útjából elhárítják az akadályokat. A második feladat, amelyet ezzel egyidejűleg kell elvégeznünk: lerakni az állami beavatkozásnak, a gazdasági demokráciának minél szélesebbkörű alapjait, mert egyedül ez biztostíja a fogyasztóknak, az államhatalomnak és a kartellált vállalatokban foglalkoztatottaknak védelmét. Ez a két feladatkör kimeríti mindazt, amit a kartelleknek, mint közérdekű és fejlettebb gazdasági formának védelmében mi szocialisták szükségesnek tartunk. A harmadik feladat azután csatlakozik ehhez: tiltó rendszabályokkal megakadályozni azt, hogy a kartellek túlnőjjenek az őket szabályozó államhatalom hatalmi lehetőségein, tiltó rendszabályokkal megakadályozni azt, hogy a kartellek a «minden megyehető» elve alapján megcsinálják — aminthogy már részben meg is csinálták és megteremtették — a kartelifasizmusnak rabszolgaállamát. Mi tehát ebben a hármas feladatkörben a Képviselőház feladata

1

? Mi hát a törvényalkotás sorrendje? Ha a kartellek uem volnának, hanem valamilyen zseniális kigondolok most találnák ki ezt a gazdasági formát, akkor lehetne ennek a hármas feladatkörnek egyidejű kialakításáról beszélni. Ha az adott'kapitalistaállam politikai szerkezete szocialisztikus volna, — ami persze csak egészen rövid időre volna lehetséges, mert a politikai és gazdasági élet ilyen diszharmóniát nem tűr és az egyik szemlélet feltétlenül maga alá gyűrné a másikat — ebben az esetben el lehet képzelni, hogy az élő kartell hatalma — ismétlem, csak rövid időre — megtörik a szocialista igazgatás ércfalán s az államhatalom ebben az ellenállási periódusban megalkothatja a gazdasági demokrácia fundamentumait. Akik előtt a gazdasági demokrácia fogalomköre ismeretlen volna, azok számára néhány mondattal jeleznem kell azt, hogy a demokráciának ez a fejlődési foka, a gazdasági demokrácia gazdasági kontrolt jelent a kapitalista öncélúság felett, a társadalmi közcélúság irányában üzemi tanácsok, üzemi választmányok útján, amelyek nemcsak szociálpolitikai, hanem gazdaságpolitikai fórumok is, nemcsak az üzemben foglalkoztatottaknak, hanem a fogyasztóknak a javára is. Mármost nézve a feladatkör végrehajtási módozatait, politikailag demokratikus államban az is lehetséges volna, hogy a politikai demokrácia kiteljesedése után a. fejlődés a gazdasági demokrácia irányvonalába mutat és ellenzéki pártok a siker reményében vethetnék fel a gazdasági demokrácia, az állami bekapcsolódás, az üzemi tanácsok és az üzemi választmányok kérdését. De itt, ebben az atmoszférában, e mellett az uralom mellett, amelynek fundamentuma semmi más, mint a munkásság 12 év előtti tragikus ballépése, egy "ballépés, amely senki másnak, mint a munülése 1931 február 19-én, csütörtökön. 361 kásosztálynak bajt nem okozott, ebben az atmoszférában merőben reménytelen, hogy kartellexponensek és közvetítők körében fel lehessen vetni a siker reményével a gazdasági demokráciának probléma-komplexumát. De akárhogyan és akármilyen oldalról nézzük a kérdést, egyet meg kell állapítani: annyira vagyunk ma már, hogy sietni kell, mert egyikünk sem nézheti tétlenül azt, hogyan siklik át az államhatalom a kartellek kezébe, hogyan nagyobb urak ma már a munkáltatói szindikusok, nemcsak a szakreferenseknél, hanem a miniszterelnöknél is, hogyan adja vagy nem adja valamelyik munkáltatói érdekképviselet a maga placet-jét törvényhez vagy rendelethez. A legkirívóbb s ebben a pillanatban a legaktuálisabb példa itt.. a munkanélküli sej gély kérdése, amely törvényhozási problémává érlelve és előkészítve a miniszter íróasztalában feküdt s a hatalmas kartellek tiltó szavára került le újból a törvényhozás napirendjéről. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért sietni kell, mert Magyarország, amely pedig a világgazdaság szempontjából nagyon kicsi pont, egyre jobban gyarmatává válik a nemzetközi kar telikapitalizmusnak, békésen pacifikált területévé az arany internacionáléjának s ahogy a gyarmatokon rendszerint lenni szokott, nem az előkelő fehér vállalkozó, hanem a színes felügyelő az, aki egy kis zsoldért korbácsát a legkegyetlenebbül pattogtatja a rabszolgák hátán. Sietni kell, felire kell tenni a kartellek kifejlesztésére, kiépítésére és a gazdasági demokrácia megvalósítására irányuló égetően aktuális terveinket és itt a kartellkérdésnél azt kell mondanunk, hogy kartellrendészetet kell csinálni, mert úgy érezzük, hogyha azt nem csináljuk meg ma, akkor holnap már elkéstünk, holnap már a kartellrendészetet csinálni akarók fölé nő a kartell a maga teljes hatalmával. Milyen pompás harmónia! Amikor mi ezt mondjuk, azt gondolhatná valaki: a látható ellenzék legszélsőbb balszárnya kívánságként hangoztatja azt, amit a szélsőjobboldalon ülő kormányzat íme, meg is valósít. Pedig aki ezt gondolná, vagy ezt állítaná, az gyökeres alapvető tévedésben van. A kormány javaslata merőben megcsúfolása a kartellrendészet célkitűzéseinek. Nem tesz egyebet, mint kodifikálja a kartellvisszaéléseket, tűrt állapot helyett, — mint bevezetőmben mondottam — legális állapotot teremt, a törvényhiány ívét kiszélesíti a törvény ka; pufájává, az arannyal terhelt szaimárnak többé nem kell azzal fáradoznia, hogy falakat ugorjon, hanem a csekk-könyvecskét a zsebükben hordozó emberek nyugodtan besétálhatnak a főkapun. Miért jött tehát ide ez a javaslat, miért olyan, amilyennek erről az oldalról társaim jellemezték és amilyennek magam is jellemezni fogom? A magyar kormány uralma a magyar nép felett hármas forrásból fakad. Az első maguk a kartellek, amelyeknek állítólagos megrendszabályozására készülnek. A kartellek, a bankok, az iparnak, a kereskedelemnek, kis részben a mezőgazdaságnak a kartelljei, amelyek nélkül egy fűszál sem rezdülhet meg •. a magyar ég alatt. A másik forrása az agrárfeudalizmus, (Csák Károly előadó: Hol van az? — Farkas István: Itt! Itt terpeszkednek, itt vannak még a 10.000 holdak és tönkremennek a magyarok! — Zaj.) amely a fórum embereit szállítja, amelyet baráti és rokoni összeköttetések teljesen összekapcsolnak a kormányzattal. A harmadik forrás a közalkalmazottak tömege. Ezek a statiszták, a polgárság, a ka-