Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

35Ô Az országgyűlés képviselőházának 463 küliek számát, s míg- azelőtt maga a tervező építészi kar körülbelül 2000 alkalmazottat foglalkoztatott, addig ma ,a legnagyobb önfegyelmezés és a legnagyobb jószívűség mellett sem tud 600-nál többet alkalmazni, 1400 tervező irodai alkalmazott teljesen munka nélkül van. Idesorolom az építőmesterek karának teljes munkanélküliségét. Az építőmestereknek 50%-a a múlt esztendőben nem tudott új épületet építeni, hanem az egész évet. áttöltötte apró tatarozásokkal..és apró átalakítási munkálatokkal. Ehhez képest természetszerűleg redukálták a szmélyzetüket, amelynek száma az ő jelentéseik szerint 2100-ról 900-ra szállt le, úgyhogy ezidőszerint itt is 1200 alkalmazott van munka nélkül. Ide kell sorolni az építőiparral kapcsolatos többi iparágak műhelyeinek személyzetét; magukat az iparosokat is, akiknek abszolúte nincs munkájuk, és ide kell sorolnunk az építőiparral kapcsolatos szerelési és berendezési gyárak munkanélküliségét, sőt a művé-, szék egy részét is, hiszen a magyar művészet ma a középosztály vásárlóképességének leromlása miatt szintén a munkanélküli nyomor lejtőjére került s míg azelőtt az építőipar az alkalmazott művészet terén tudott gondoskodni arról, hogy a szobrászok, a festők, az üvegfestpk, szóval a művészeti ágak művelői alkalmazást kapjanak, a művészei munkához jussanak, addig ma ezek a műtermek is üresek és hidegek s magyar képzőművészet a legnagyobb reménytelenséggel néz a jövő elé. Ez ,az építőiparban való munkanélküliségnek rövid, de áttekintő képe és ez az, aminek létrejöttében a legnagyobb rész, a legnagyobb hatóerő éppen ennek a két kartellalakulatnak rovására esik. T. Képviselőház! A Társadalombiztosító Intézet válságáról is szoktunk beszélni, és ha a Társadalombiztosító Intézet válságát nézzük, akkor ebben is négyzetes arányban jelentkezik ugyanez a probléma, az építőipar pangása, mert hiszen ,a Társadalombiztosítónál nemcsak az elmaradt és elmaradó járulékbefizetések azok, amelyek a költségvetést hiányossá teszik, hanem egyben a táppénzek felemelkedése is, mert hiszen természetes, hogy az elbocsátott munkás elsősorban beteglapot kap ,az ő alkalmazójától és így a táppénzek révén meglehetősen igénybe veszi a Társadalombiztosító Intezetet, aminek tehát a bevételi oldalon hiány, a kiadási oldalon többlet ,a természetes következménye és így a Társadalombiztosító Intézet válsága is benne van abban a válságban, amelyet az építőipari munkanélküliség okoz. Ez ellen mi általában állami beavatkozást szoktunk kívánni és általában azt kívánjuk, és ez helyes kívánság is, hogy munkaalkalmak teremtésével és közmunkák megindításával fogjon neki az állam a munkanélküliség lehető enyhítésének. Ez a kívánság helytálló és minden tekintetben honorálandó is. Merem állítani, hogvha van tényező, amely ezt a feladatot komolyan veszi és à lehetőség szerint végrehajtja, akkor például a székesfővárost meg kell említeni, mint olyan tényezőt, amely mindent megtesz arra vonatkozólag, hogy a munkanélküliséget lehetőleg enyhítse és ha a főváros kezeit bizonyos kormányintézkedések meg nem köthék^még sokkal többet tehetne és tenne, mint amennyit ezen a téren tesz. Eé a dolognak nem ez a helyes és valódi megoldása. Mert bár az állami, székesfővárosi ülése 1981 február 19-én, csütörtökön. és egyéb hatósági építkezések jelentős tételei ma az építőipari munkának, nem ez az,' ami az építőipart lábra tudja állítani. Ha megnézzük a statisztikát a múlt építkezésekről, akkor azt mondja a statisztika, hogy 1929-ben állami építkezés volt az építkezések 19-5 százaléka, székesfővárosi építkezés volt 7 százaléka, más hatósági építkezés 07 százaléka, közlekedési vállalatok építkezése 0-1 százaléka, a részvénytársaságok építkezései 13-8%-át tették ki az összes építkezéseknek, az egyesületeké 5-2%-át, és még így is magánépítkezésre 53-7% jutott. Pedig ez már egy közgazdaságilag beteg esztendő, mert a magánépítkezésnek még ennél is nagyobb százalékban kell résztvennie a termelő munkában. Ha ezekkel a .számokkal az utolsó békeév, az 1914.. év számadatait hasonlítom össze, akkor azt látom, hogy ebben az esztendőben az állami építkezés az összes építkezéseknek csak 8-4 százaléka volt, a székesfővárosé 10-2 lék, más hatóságoké 1-6%, a közlekedési vállalatoké 0-8%, a részvénytársaságoké 86%, az egyesületeké 2-3% és ezzel szemben a magánépítkezés 68/1% volt. Vagyis az 1929-ik évben az építkezéseknek több, mint fele még magánépítkezés volt, a békeévekben pedig az építkezéseknek több, mint kétharmada esett a magán építkezésekre. Világos tehát, hogyha gyógyítani akarunk, ha az építőipari munkanélküliséget meg akarjuk szüntetni, akkor bár gyógyszernek alkalmasak az állami és más hatósági közmunkák, de a teljes meggyógyításra csakis a magánépítkezések lábraállítása tud vezetni. (Úgy van! balfelől.) Ha kérdezzük magukat az illetékes szerveket, hogy a magánépítkezések megindítására micsoda eszközök volnának alkalmasak, mind azt mondják, hogy igen helyesek az állami kedvezmények, az adókedvezmények, a kölcsönkedvezmények, de annak a hidrának, amely mindezeket felfalja, két feje van, mégpedig a bankkartell és az építőanyagkartell, vagy hogy közvetlenül a magyar építőmesterek ez év január 14-én és 15-én tartott országos kongresszusának határozati javaslatából idézzek, ez a nagygyűlés határozati javaslatának 3. pontjában megállapítja, hogy (olvassa): «Az építkezés legfőbb akadálya az építőanyagárak és a bánkterhiek magassága. Ezért kívánja a nagygyűlés, hogy a kormány tegyen meg minden intézkedést az anyagárak letörésére és a bánkterhek csökkentésére.» T. Képviselőház! A javaslat a bankkartellt egyáltalában nem érinti, a javaslat a hankkartell szabályozásába nem kíván belemenni ,és itt van az az egyetlen jelentékenyebb hiány, amely nekem f

a javaslat mellett való állásfoglalást nehézzé teszi. Igenis, a bankkartell kinövéseit is meg kell rendszabályozni, igenis szükség van arra, nem hogy belenyúljunk a közgazdaságnak ebbe a kényes ágába, hanem hogy mindenesetre gondoskodjunk arról, hogy ahol a közgazdaságnak ez a kényes ága belenyúl az ország közgazdaságának egészségébe és oda kórokozókat bocsát be, ott ezek a kórokozók megfelelően paralizáltassanak. Meg tudom érteni^ hogy a hivatalos bankkamatláb Magyarországon a legnagyobb az egész világon. Amíg Franciaország, Belgium, Svájc és Amerika két és félszázalékkal jegyzi a hivatalos bankkamatlábat, Hollandia és Anglia 3%-kai, Csehország 4%-kal, Ausztria és Németország 5%-kal, addig a mi Nemzeti Bankunk 5 és félszázalékkal jegyzi a hivatalos bankkamat!ábat. (Sándor Pál: Meg kell védeni az.aranyat!) Mondom, én meg tudom ezt érteni, ezzel tisztában vagyunk és nincs vele