Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-467
334 Az országgyűlés képviselőházának 4 Magyarországon ócskavasat senki nem vehet, és a mellett ez a kartellszervezet lenyomta az ócskavas árát a felére vagy harmadára. így volt ez a kályha- és a tűzhelyöntvényekkel is, amelyekre megint éppen a legszegényebb háztartásoknak van szükségük, mert az öntött vaskályhákat és tűzhelyeket többnyire a legszegényebb emberek szokták vásárolni, akiknek nincs pénzük arra, hogy mindenféle luxuskályhát vagy cserépkályhát állítsanak be lakásukba. Ezekről a nyers öntvényekről az az információm, hogy ezeket az öntvényeket 1929-ben 27—29 fillérért lehetett kilogrammonként megvásárolni. Ma a nagykereskedelmi áruk 40 fillér. Szóval a kartell ebben azonnal 30%-kai emelt. Ezenfelül — s most jön a dolog ugrópontja — máshol, mint a kartellnél öntvényt vásárolni nem lehet. Ugyanez a helyzet a folytonégő kályháknál is, amelyeknél 1929-ben még nem volt kartell. 1930-ban azonban Összehozták a kartellt és azonnal eimelték az árakat 25%-kai. Itt van azután a zománcedény kérdése, amely kicsit hosszadalmas, éppen azért nem olvasom fel az errevonatkozó adatokat, (Halljuk! Halljuk!) de később még rátérek erre egy másik levél kapcsán, amelyet egy cseh-szlovákiai kereskedőtől kaptam. Most csak .annyit említek meg, hogy 1930 júliusában a kartell megváltoztatta az árakat, azonnal felemelte 20%-kai a zománcedény árát s megdrágította a csomagolást is ; S mivel ez éppen akkor történt, amikor a búzát krach érte, az edény természetesen eladhatatlanná^ vált. Erre kénytelen volt ugyan a kartell az árakkal leszállni és az emelésből 15%-ot elengedett, ugyanakkor azonban a csomagolást még jobban megdrágította, hogy így a réven szerezze meg azt, amit a vámon elvesztett. A sodronyfonat eladásara a vezető gyáraknak volt egy megállapodásuk, amelynek értelmében 20—25%-os engedményt adtak. így volt ez addig, amíg a kartell- vagyis a gavalléregyezmény életben rrott; amint ez a gavalléregyezmény megszűnt, szóval a kartell felbomlott, azonnal 50%-os engedményt adtak a kereskedőknek az alapárakból. Méltóztatnak látni, hogy egy gavalléregyezmény megléte vagy 'megszűnte mit jelent a fogyasztók szempontjából az árukért fizetendő pénzösszegek tekintetében. Elmondok még egy nagyon jellemző 'dolgot, amelyet csak később akartam előhozni, de mivel ezzel a dologgal kapcsolatos, itt mondom el. Itt van Angyalffy Sándor budapesti kereskedő ajánlata, amelyet annak idején mindenhova elküldött. Ez nem tiltok, ez egy körlevélszerű ajánlat, amelyben értesíti vevőit, hogy kilépett a magyar fedőlemezgyárak bevásárlási és eladási szövetkezetéből — ebben az esetben így hívják a kartellt — és miután egyéni szabadságát visszanyerte, ezentúl sokkal olcsóbban lesz módja tetőfedéllemezt szállítani és árusítani. Ez megint olyan anyag, amelyet leginkább a szegény emberek használnak, istállójuk vagy lakásuk befedésére. Ez a kereskedő értesíti vevőit, hogy a régi alapárakból — itt van nálam, pirossal van rányomva a nyomtatott ajánlatra — a következő árengedményt teszi (olvassa): «A fenti alapárakból a 'fedéllemez és elszigetelő lemez alapáraiból 50% engedményt, azután 30% külön engedményt és 30 napos fizetésnél 10% pénztári engedményt ad. Vagyis ezannyit jelent, hogy a kartellárakból 80%-ot ad . a fogyasztónak az a termelő, amelyik kilépett a. kantellből. Még meg kell itt emlékeznem egyéb széle7. ülése 1931 február 13-án, pénteken. sebb vonatkozásokról is, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen Biró Pál t. 'képviselőtársam meg is mondotta beszédében, — nem tudom, ebben a beszédében mondotta-e vagy régebben, de határozottan emlékszem, hogy 'mondotta — hogy a magyarországi vaskartell semmivel sem árusát drágábban, mint a környező államok kartelljei, híogy a.magyar fogyasztó is épúgy jut 'hozzá a nélkülözhetetlen cikkekhez. Hiszen a búza és a vas, ez a két cikk az, amely egy ország sorsát eldönti, egyfelől a gabona olcsósága, másfelől a termelőeszközök, a fontos termelőeszközök alapanyaga pedig a vas, amíg a búza az élelmezés alapanyaga. Ha ezek drágábbak, abban az országban természetesen vagy kétoldalú drágaság, vagy egyoldalú drágaság kell hogy legyen, ami a szegény fogyasztót tönkreteszi. Mármost, hogy ugyanazon árak vannak-e érvényben Csehországban, amely itt van a szomszédban, és. Magyarországon, erre vonatkozólag nálam van egy csehszlovákiai, breznóbányai kereskedő levele, amely levél engem a következőkről értesít: Rúd vas, alapára métermázsánként Csehszlovákiában 23.96, Magyarországon 36 pengő. Abroncsvas Csehszlovákiában 29.40, Magyarországon 42 pengő. (Felkiáltások: Hallatlan! Hallatlan!) A finomlemeznek egv milliméteren alul, 1—-3-ig, továbbá 3—5-ig különféle árai vannak és nem akarom mindhármat felsorolni, de általában 10—14 pengős különbségek vannak métermázsánként. (Zaj.) A sodrony ára Csehországiban 36, Magyarországon 38 pengő. Itt nem nagy a különbség, de mégis két pengő. A sodronyszeg ára ~ megint olyan anyagot említek, amelyre a leskisebb parasztgazdának is szüksége van, amelyből millió és millió métermázsa fogy el az országban — Csehországban 32.80. Magyarországon 45 pengő. (Kun Béla: Tessék, ez az agrárpolitika nálunk! Miért tűrik ezt a kisgazdák 1 ?) A horganyzott lemeznél, amely mint méltóztatnak tudni, egyfelől tetőfedőanyag, amelyet megint csak szegényebb építkezéseknél hasznlának, mert hiszen nagy palotáknál és hasonló épületeknél, minthogy nagyon meleg ez az anyag, nem szokták alkalmazni. másfelől rengeteg kisipari foglalkozásnak nélkülözhetetlen nyersanyaga — a következő áralakulást látjuk: Csehországban a horganyzott lemez métermázsája 61.68, Magyarországon pedig, ahol a gyártás kizárólagos monopólinma a Rima kezében van, 73.50 pengő. (Kun Béla: Tessék! Ez a kisiparpártolás!) Kapaárukra^ Csehországban, ezalatt értem az ásót, továbbá a földmunkás kézimunkájához szükséges mindenféle más eszközt Is — a cseh kartell ad a vevőnek 40% rabattot, Magyarország semmit. (Kun Béla: Ez a munkáspártolás!) A zománcolt edényre ad a cseh gyár a vevőnek 80% rabattot, a magyarországi gyár, a kartell nem ad semmit. Hogy egypár egészen kicsinyes cikket említsek, amelyeket csak azért hozok fel, mert jellemzőek, a literes lábas ára Csehországban 39, Magyarországon 78 fillér. a háromliteres lábas Csehországban 73 fillérbe. Magyarországon 1 pengő 47 fillérbe kerül. (Zaj.) A hatliteres vizeskanna, ami megint olyan dolog, hogy^ az utolsó parasztházban is megvan, mert a kőkorsó már kiment a divatból és mindenütt a pléhkannákat használják, Csehországban 2.05, Magyarországon pedig 3.69 pengő. (Kun Béla: Hallatlan! Miért kell ezt tűrni?!) Egy 42 centiméteres közönséges lavór ára, amely cikk megint a legegyszerűbb háztartásokhoz is szükséges, Csehországban 1.34 pengő, Magyarországon 2.40 pengő. (Bárdos Ferenc: Es ott 8 órai munkaidő van
