Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-466
Az országgyűlés képviselőházának Jf.66. kereskedelemügyi miniszteri fotelben; a kérdés az, hogy milyen kormány ül a vörös székeken. (Ügy van! half elől.) A kérdés az, hogy ez a kormány rá van-e utalva a kartellek erejére vagy nem. (Ügy van! balfelől.) Ez a kérdés és ezektől a kérdésektől függ, hogy a miniszter hogyan jár el. Ha erős ember ül ott, aki a kartelleket meg^ akarja fékezni, akkor megfékezi ezzel a törvénnyel, mint ahogyan megfékezte volna eddig is, de ha gyenge ember, vagy befolyásolható ember az illető, vagy abszolúte olyan miniszter, aki csak a miniszterelnök egy szempillantására, vagy szavára hallgatva rendezi a dolgot, akkor ez a törvény semmit sem fog érni. Különben erre a kérdésre leszek bátor még visszatérni. Azt állítom tehát, hogy ebben az országban mindent keresztül lehet vinni, csak jól kell tudni indokolni. Az a fő, hogy jól kell indokolni és akkor nagyon könnyű, még homokot is szórni az emberek szemébe. Én, aki, azt hiszem, értek valamit a dologhoz, azt mondhatom, hogy azzal, hogy a javaslatból ezt >a két alappillért kirántották, megsemmisítették általában e törvény hatályosságát. Lehet használni éppenúgy, mint ahogyan törvény nélkül is lehetett volna eljárni, de hogy mi ezzel erőteljes gesztust mutatnánk a kartelliták felé, ez szemfényvesztés. (Jánossy Gábor: Majd a jövő megmutatja! — Kun Béla: A kartellek tovább fognak uralkodni! — Strausz István: Tíz év óta mindig ezt hangoztatjuk. — Jánossy Gábor: A miniszter felel a parlamentnek, ha nem hajtja végre! — Baracs Marcell: Jó vicc! — Jánossy Gábor: Ez nem vicc! — Zaj.) Ne vegye rossznéven a képviselő úr, ha előbbi megjegyzésére közben felelek. (Jánossy Gábor: Kérem!) Azt mondotta a képviselő úr, hogy a miniszter felel a Képviselőháznak. Mutasson at. képviselőtársam nekem egyetlenegy esetet, egyetlenegy interpellációt, amely ezekről az oldalakról jött és amelyre adott választ, bár belátták, hogy az illetőnek igaza volt, Önök ne vettek volna tudomásul. Mutassanak önök egyetlenegyet! Hiszen tudjuk mi, hogy hiába beszélünk, akár a sóhivatalhoz beszélnénk. Az utolsó példa, íme, a következő. Interpelláltam néhány héttel ezelőtt a - kereskedelmi szövetkezetek tekintetében és kimutattam, hogy az egész kereskedelem ellene van annak, hogy a kormány szubvencionálja az ilyen szövetkezeteket. A kamarák felírtak a miniszterhez, minden tisztában volt, látták, hogy ostobaság, hogy a miniszter 500.000 pengőt ad a két kereskedelmi szövetkezetnek, ami csak a kereskedőknek árt. Elnök: Kérem, képviselő úr, megállapításaiban méltóztassék a parlamenti tárgyalásnak megfelelő kifejezéseket használni. (Kun Béla: KÖZJD estoltak, arra válaszolt!) ...' Sándor Pál: En csak á közbeszólásra akartam válaszolni. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék ehhez alkalmazkodni. (Zaj balfelől.) ; A képviselő urak pedig maradjáriak csendben. Sándor Pál: Beszüntessem a beszédemet'? Elnök: Nem; arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék kijelentéseiben, megállapításaiban a parlamenti tárgyalásnak megfelelő : kifejezéseket használni. Sándor Pál: Bocsánatot kérek, akkor azt mondom, hogy: az nem volt nagy bölcseség. (Derültség.) ; Itt volt tehát ez az eset, ahol az egész Ház belátta, hogy nekem igazam volt és nem vették önök mégis tudomásul' a választ 1 ? (Reischl Richárd: A folyosón tudomásul vették! — Zsitvay ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 303 Tibor igazságügyminiszter: Rossz vicc! Éretlen vicc a folyosóra hivatkozni! — Z r j.) Ma már mindenki belátja, hogy igazam volt, hiszen itt van a kartelitörvényjavaslat. (Jánossy Gábor: A folyosóra hivatkozni komolytalan dolog!) Mindenki tudja, hogy két évvel ezelőtt, amikor én egymásután hoztam ide interpellációkat a szén, a vas és a cement tekintetében, az azokra adott feleleteket tudomásul vették a t. urak? És most, amikor kétév után kitűnik, hogy megtörtént, amit én kilátásba helyeztem, mi a konzekvencia 1 ? Egyszer én is tudomásul vettem a választ, mert bíztam abban, hogy megcsinálják, amit ígértek, de a kormány két év óta nem tett semmit abban az irányban, hogy a karte] litákat megfékezze, nem tett semmit a világon, mindamellett^ hogy azóta sokat beszéltek, — emlékszem például Gaal Gaston t. képviselőtársamnak egy igen erős beszédére a kartellek tekintetében — nem vettek figyelembe semmit. Hogyan apellálhatunk mi a Képviselőházra? Várhatunk mi a Képviselőháztól, a többségtől igazságot? Ha belátják majd, hogy ez a kartelltörvény rossz, ha a miniszter nem teszi meg a kötelességét és mi interpellálni fogunk, akkor önök, mint hű kormánypárti emberek, mindenkor tudomásul fogják venni az interpellációkra adott miniszteri választ. (Jánossy Gábor: Azt előre nem lehet tudni!) Bocsánatot kérek, még nem volt rá eset, hogy tudomásul ne vették volna, (Jánossy Gábor: De lehet!) legfeljebb, ha egyik vagy másik képviselő nem akarta tudomásul venni, akkor^ kiment a korridorra. Mi tehát ebben nem bízhatunk. Bízhatunk a törvényben, bízhatunk a bíróságban, de nem bízhatunk egy miniszter benevoleneiálában. Ez ki van zárva. Mi törvényt akartunk itt alkotni a visszaélések ellen. Ha törvéryt akarunk alkotni* akkor azt a törvényt valósítsuk meg úgy, hogy ebben a- tekintetben a miniszternek tovább semmi dolga ne legyen, (Zaj.) Ez a fődolog,, ez a fő argumentum és ezt vették alánul mindenütt a világon. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,— Zsitvay Tibor igazságügyniiniszter: És Németországban, ahol a súlyt éppen most helyezték át a kormány hatáskörébe? — Jánossy Gábor: Üa-y van! a végrehajtóhatalomra! — Kun Béla: Nem is garázdálkodnak ott! — Zaj.) A t. miniszter úr kényszerít engem, hogy eltérjek a témák egymásutánjától s ezáltal kissé rapszodikusan beszélek. (Zaj.) Az a baj. hogy a Ház legtöbb tagja nem foglalkozik ex asse ezekkel a kérdésekkel. (Zaj.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, nem bűn, ha azt mondom, hogy a i miniszter úr téved. Az 1930. évi német Notverordnung megerősíti az 1923 évi Notverordnung-ot és hatalmat ad a minisztérium kezébe, hogy a legerősebben megfékezhesse a kartellek visszaéléseit. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt mondottam! — Baracs Marcell: A magánosok akcióját nem szünteti meg! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt nem mondottam. Nem is lényeges!) Nem szünteti meg azoniban az 1923. évi Notverorndnung-ban lévő magánosok vádjának lehetőségét a kartellbíróság előtt. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem az a lényeg! — Baracs Marcell: Ez a lényeg!) Bocsánatot kérek, ez a lényeg; ez fennmarad. Tessék ezt nekünk is megadni itt és nincs semmi kifogásunk ellene. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a lényeg!) Ezt az indokot hallottam már a bizottsági tárgyaláson is, nem voltam tisztában ezzel és utána néztem, t miniszter úr Igenis, megmaradt a régi 1923. évi Notverordnung alapján mindenkinek a inga, hogy a kartellbíró s ágnál jogát keresse. Meg-
