Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

300 Az országgyűlés képviselőházának UÚ6 tartása felett, rámutatott a drágaság kútforráé ára, rámutatott arra, hogy a drágaság kútforrása: a magyar állam. Ennél súlyosabbat élő ember még ebben a Házban nem mondott. Számszerűen mutatta ki az állam kiaknázási politikáját, kimutatta, hogy annak, amit a kartellek felszámítanak, legnagyobb része az állam kasszájába folyik. Azóta itt már más is beszélt, például a cukorról, amelyről majdnem konstatálni vagyok kénytelen, — magam nem számítottam ki — hogy értékének 80%-a szintén az államkasszába folyik. Biró Pál nem mondotta meg világosan, szó 'szerint, de azt mondotta, hogy a kiaknázó kartelleknek rendes társa az állam. Ennél keményebb kritikát az önök szemébe saját párttagjuk nem mondhatott és én, aki szintén nem szoktam itt kesztyűs kezekkel megjelenni, nem hiszem, hogjr erősebb kifejezést fogok találni az önök eljárására, az önök felfogására, az önök gazdasági politikajárta, mint Biró Pál. Biró mondotta ki a legsúlyosabb ítéletet, amelyet általában el lehet képzelni, Biró, aki egyszersmind a kapitalizmusnak és a kartellnek egyik tagja s a kormánypártnak igen erős tagja, akinek talán engedélye volt arra, hogy nem kell elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Biró Pál érdeme az, hogy konstatálta^ hogy azoknak a kartelleknek, amelyek a gyengék hátrányára kiaknázzák a helyzetet, társa a magyar állam, s a magyar állam az, amely nem akarja megengedni, hogy ezeket a kartelleket általában bántsák. Ebből érthető ez a törvényjavaslat is, érthető az a gyenge, foszlányos valami, ami előttünk fekszik; érthető az, hogy a kartelleket bántani nem szabad. A kartell: mimóza, amelyhez senkinek sem szabad nyúlnia, mert az állam annak legfőbb üzlettársa, amely a legnagyobb nyereségeket vágja zsebre. Nézzünk csak kissé körül. A szeszkar teli kinek az érdekében van? Három nagy szeszgyáros bírja bérben az egész magyar gazdaságot. (Gaal Gaston: Hol van a régi Wekerle koncepciója?) Ez a három szeszgyáros dirigál a szeszben. Áz állam természetesen a társuk. Itt van a cukorkartell. Mint már előbb bátor voltam kifejteni, a legnagyobb nyereséget ebből ia az állam húzza. Képzeljük el, ha kartelibíróság volna és nem a miniszter benevolenciája alapján kellene a dolgokat felfogni, milyen érdekes volna, ha az államot odacipelnék à kartellbíróság elé, a Kúria elé, hogy feleljen azokért a visszaélésekért, amelyeket a gyengébb polgárok rovására követett el! Milyen érdekes mozzanat volna ez! De így csak odakerül a dolog a miniszterhez, s a miniszter határoz, hogy általában tesz-e valamit; tehát nem történhetik semmi'baja sem a kartelleknek, sem társuknak, az államnak. ; Itt van a műtrágyakartell. Mennyi vezércikket r

olvastam erről! Mennyi tintát fecséreltek már el a műtrágya olcsóbbátétele érdekében! "Milyen sokszor hasonlították össze maguk az agráriusok a műtrágyakartell árait a külföldi árakkal! Mindenki azt mondja, hogy: igen, fel kell fokozni a mi termelésünket, oda kell jutnunk, ahova a «külföldi államok jutottak,— és íme, az állam az ő műtrágyagyárával bent van a műtrágyakartellben! (Zaj.) Olyan drága a műtrágya, hogy csak kevesen vannak, akik azt igénybevehetik, különösen a mai sivár Helyzetben. (Ügy van! balfelől, — Mozgás a jobboldalon.) Azt mondják, — de ezt nem tudom biztosan — hogy az oltóanyagkartéllben is bent van az állam. Ha igaz volna, hogy bent van az oltóülese 1931 február 12-én, csütörtökön. anyagkartellben, aibban a kartellben, amellyel a mi állatállományunkat fenn kell tartani, akkor ez a lehető legnagyobb bűn volna, mert voltaképpen az oltóanyagot az államnak ingyen kellene a polárok számára rendelkezésre bocsátani, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) éppen az egyetemes állam érdekében. Nem tudom, hogy ez fennáll-e, (Kun Béla: Tessék nyíltan megmondani, felelni rá!) annyi azonban biztos, hogy az oltóanyag seholsem olyan drága, mint nálunk. Beszéljek a vaskartellről, amelyben szintén benne van az állam? Vagy beszéljek más állami kartellekről, amelyekről most valószínűleg tudomást fogunk szerezni a regisztrálásnál? Nem, uraim! Teljesen igaza van Birónak, amikor felsorolta azokat a nehézségeket, azokat a^ drágításokat, amelyeket maga az állam csinál. Természetes, hogy a kartell a saját maga profitjának pecsenyéjét is azon a tűzön akarja megsütni, amelyet az állam magának gyújtott. (Gaal Gaston: Es a gazda profitja hol marad? — Kun Béla: A gazda tönkremegy, az természetes!) Mikor két évvel ezelőtt először'beszéltem itt a kartellek visszeaéléseiről, nagyon mérsékeltem magamat, nem beszéltem raiásról, mint a szénről, a vasról (Baracs Marcell: Es f a cementről!) és — mert nincs fánk az országban, azt importálnunk kell — a cementről, amelyet fa helyett használunk. Nem beszéltem másról, mint ezekről a — amint én neveztem akkor — ürimadonnákról, tmert azt nem lehet tagadni, hogy a szén — amint azóta most már a Házban Is Ibelátják — mindent megdrágít az egész vonalon. A szén az, amely alapja mindennek ebbqn az országban, 1920-ban mondottam már egyik beszédemben, hogy a szén és a vas az alapja minden ország prosperitásának. A kormány nem tesz semmit ebben a tekintetben és hagyja a dolgokat úgy, ahogyan voltak, (Kun Béla: A Máv. is túldrágán vette a szenet!) egyszerűen csak szemléli a dolgokat. Szerződések alapján kimutattam akkor, hogy lekötöttem 18 ezer vágón szenet a Saigon ál, amely roszszabb helyzetben van, mint a Mák. Kimutattam akkor, hogy 95-tel és 105-tel kötöttem le a szén árát és nem beszéltem egy pillanatig sem arról, hogy miből származott ez a 95 és 105. Abból származott, hogy a Közútinak volt még néhány évre 80 filléres aknaszene ugyanakkor, amikor az állam^ nem fizetett többet, mint 60 fillért az aknaszénért. Ezt nem is említettem, akkor nem beszéltem róla, mert nem akartam túlzásba vinni a dolgot, de ez fennáll, így volt. Minden egyszerű gondolkozású ember is tudja, hogy nem lehetséges az, hogy 1914-től kezdve körülbelül egyenlő viszonylatok között a szén az árát feltornázhassa 60 fillérről majdnem két pengőre. Es mit tett a kormány? Két év óta a fülét sem mozgatta. (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) Végre tegnap volt egy ipartanácsi ülés, ahol elismerték, hogy azok az adatok, amelyeket én több mint két évvel ezelőtt beadtam, megfelelnek a valóságnak. (Gaal Gaston: Nagy eredmény!) Tegnap végre megkaptam a sal vus conductust, hogy én nem hamisítottam semmit, mert azok az adatok, amelyeket mondottam, teljesen megfelelnek a tényeknek. (Gaal Gaston: Ennek folytán marad minden úgy, ahogy volt! — Kun Béla: Es hol a kormány felelőssége a «ok mulasztásért?) Érdekes jelenség, hogy amikor az ipartanácsban egyszer tárgyaltuk ezeket a kérdéseket és reklamáltam, hol vannak azok a faktúrák, azok a szerződések, amelyeket én a Ház asztalára