Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának 465. tálni, egy métermázsa cukorrépa ára 5 zloty, vagyis 3.20 pengő, amely összeghez ott még a melléktermények révén jelentékeny értéket kép­viselő előnyök is járulnak. A cukorgyárak arra hivatkoznak, hogy a cukor világpiaci áresése teszi számukra lehe­tetlenné azt, hogy a cukorrépáért elfogadható árat fizessenek. Hát, igaz, 14 pengős cukrot veszteség nélkül, vagy pláne nyereséggel elő­állítani és termelni nem lehet. Ám ebből nem következik, hogy a cukorkartell urai az export egész veszteségét a gazdákra áthárítsák, (Ügy van! jobbfelől.) a termelők nyakába varrják, amikor azoknak egyfelől nem érdekük az ex­port, másfelől, ha megszakadnak is, sincsenek abban a helyzetben, hogy ezt az óriási veszte­séget fedezhessék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Griger Miklós: Kérem a t. Házat, méltóz­tassék beszédidőmet egy negyedórával meg­hosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr által kért 15 percnyi hosszabbítást megadja. Griger Miklós: Ha már exportra kell ter­melni, és ez az export veszteséges, akkor fedez­zék a veszteséget a gyárak, vagy pedig fedezze annak egy részét az állam. Még pedig miből 1 ? A 45 millió pengőt kitévőcukorfogyasztási adó­ból, így csinálják ezt más államok is. Például Csehország 250 millió csehkoronás alapot léte­sített és ebből egészíti ki métermázsánként 39 fillérrel a cukorgyárak által fizetett répaárat. Ausztria a cukorfogyasztási adóból és a cukor­vámból eredő bevételt fordítja erre a célra; métermázsánként 66 Groschen-nel, vagyis^ 54 fillérrel járul hozzá a cukorrépaár feljavításá­hoz és 5 schillinges, vagyis 4 pengős cukor­répaárat biztosít a termelőknek. T. Ház! A cukorkartell brutális erőszakos­kodása, prepoteneiája nemcsak abban nyilvá­nul, hogy árajánlatával a termelési költségnek csak felét hajlandó fedezni, hanem abban is, hogy a cukorrépatermelésnek 27%-kal való #e­dukcióját követeli, mégpedig azért, hogy ez év­ben 500.000 métermázsával kevesebb cukrot ter­meljen, — ennyi lévén tudniillik a felesleg. (Szabó István: 27.000 munkás!) Ki felelős azért, hogy ez az 500.000 métermázsa cukor a kartell hibás üzleti politikája miatt bent rekedt az or­szágban? Ki felelős azért, hogy az elmúlt kam­pányban 150.000 métermázsa cukrot nem adtak el, csak azért, hogy spekulálhassanak vele? Es megfeledkeznek-e arról a kartell urai, hogy en­nek az 500.000 métermázsa cukornak export­veszteségét a termelőkkel már megfizettették a répa árában, és hogy ennek az 500.000 métermá­zsának túlnyomó része voltaképpen onnét ered, hogy az 1929. és az 1930. évben a cukorrépa cu­kortartalma a 12'5%-os átlagnál csaknem 2%-kal magasabb volt, és így már ezen a réven is óriási hasznot zsebeltek be? Rá kell mutatnom arra, hogy a cukorrépa­termelés területének ilyen nagymérvű reduká­lása -súlyos következményekkel járhat mind a mezőgazdaság szempontjából, mind szociális szempontból. (Igaz! Ügy van!) Mezőgazdasági szempontból azért, ^ mert a sok gondot, munkát, trágyát, műtrágyát, szán­tást és többszöri kapálást igénylő répatermelés javítja a földet, mert a répa kitűnő elővetemé­nye az utána következő terményeknek, és mert fontos szerepet játszanak a különféle mellék­termények is, a répaszelet, a répafej, a melasz, amely nélkül a téli takarmányozás és főleg a tehenészet fenntartása szinte elképzelhetetlen. ülése 1931 február 11-én, szerdán. 291 Az is jelent valamit, hogy a cukorgyárak ta­vasszal a nagy művelési költség címén mun­káltatási előleget adnak a termelőknek, igaz, hogy busás kamatra és nem, mint a külföldön, kamat nélkül, (Üay van! a középen.) de ez is kétségtelenül mégis csak előny a megszorult gazda szempontjából. Sokkal többet jelent az, hogy a termelő az előre megállapított árral kalkulálni képes. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a (mezőgazdaság prosperitásának megítélésénél figyelmen kívül hagyni nem le­het és nem is szabad, és amelyek élénken iga­zolják, hogy a cukorrépatermelés korlátozása súlyosan érinti a mezőgazdaságot és annak színvonalát leszállítja. Ám még nagyobb veszedelem ez szociális szempontból. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A cukorrépa ugyanis igényes növény, gondot, munkát igényel, sok az ellensége, a bogarakat irtani, a penészgom­bát, stb. permetezni kell, ősszel a répát ki­szedni, a fejét levágni, azután vagonba rakni. Mindez munkát és munkaalkalmat jelent, éven­ként 9^ millió munkanapot, sok embernek, 120.000 munkásnak nagyon szerény, vagy nem is sze­rény, hanem nagyon insiéges exisztenciáját, de mégis kenyerét és exisztenciáját jelenti, — a termelésnek 27%-kai való redukálása pedig je­lentené a munkanélküliek táborának 30.000 fő­vel való szaporodását. (Ügy van!) De veszedelmes lenne a redukció azért is, mert félő, hogy főleg a kistermelőket sújtaná, a kisgazdákat, akik ebben az esetben felnőtt gyermekeik és igás állataik munkaerejét fel nem. használhatnák és kényszerítve volnának arra, hogy gyermekeik elvándorlását, városba tódulását elnézzék és elősegítsék, ami szociális szempontból veszedelmet jelentene. (Ügy van!) T. Ház! A gazdák szívesen belemennek abba, hogy a cukorgyárak csak a belföldi cu­kor előállításához szükséges répamennyiséget vegyék át tőlük, vagyis az eddiginek 60%-át, természetesen & cukor belföldi árához viszo­nyítva, 5 pengős áron. Ez természetesen nem jelentené azt, hogy a gazdák a termelési terü­letet redukálnák; kitermelnék az eddigi répa­területet, de abból esa'k 60%-ót adnának át a cukorgyáraknak, a termés 40%-át pedig meg­tartanák Önmaguknak vagy takarmányozás céljára, vagy pedig ha a cukorgyárak minden áron exportálni akarnának, azt is rendelkezé­sükre bocsátanak olcsóbb áron. Azzal is fenyegetőznek egyes cukorgyárak, hogy leállítják az üzemet, tekintettel arra, hogy az országban 1,250.000 métermázsa cukor tárol, és azzal a gondolattal foglalkoznak, il­letve azzal fenyegetőznek, hogy ezt a cukrot a belföldi fogyasztásra fordítják. Elhiszem, hogy ez a kiút nekik igen kedvező volna, mégpedig azért, mert ez számukra nem kevesebb, mint 50 millió pengő tiszta hasznot jelentene, még­pedig jogosulatlan hasznot, mert ezt az export­veszteséget a gazdák a répa árában már meg­fizették. Ha azonban a gyárak nem indulnak meg, nincs cukortermelés, tessék nyomban a 36 aranykoronás cukorvámot eltörölni. (Helyeslés jobbfelől.) mert ha nincs cukortermelés, akkor nincs szükség a vámra, amely a cukortermelést védelmezi. Ebben az esetben a cukor ára az állami részesedéssel együtt nem 1 pengő 10 fil­lér, hanem 62 fillér volna kilogrammonként. A cukorkartell azonban nemcsak a cukor­répa árának helytelen, igazságtalan és cinikus megállapításával, nemcsak a termelési terület redukciójával fenyegetőzik és veszélyezteti a

Next

/
Thumbnails
Contents