Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-465
Az országgyűlés képviselőházának 465. ülése 1931 február 11-én, szerdán. 283 államain s megállapítható az, hogy a munkásságot az ő becsületes munkája után seholsem díjazzák olyan komiszul, mint éppen Magyarországon. Ez azután a magyarázata annak, hogy a kartellek ugyanakkor, amidőn tisztviselőik nyomorognak és munkásaik, alkalmazottaik le vannak rongyolódva, olyan horribilis nyereséget mutatnak ki, de a tényleges nyereség még sokkal nagyobb, mint amennyit kimutatnak, maiként azt az imént bátor voltam itt felolvasni. Ez a magyarázata annak, hogy a kartellek óriási nyereséggel dolgoznak, ez a magyarázata annak, hogy igen t. 'képviselőtársaim azért iparkodnak be az ilyen vállalatokba, hogy hasznuk és részük legyen a kartellek busás jövedelméből, amely azonban a lerongyosodott, kiéhezett és agyoncsigázott munkások keserves filléreiből jön össze. Miuitán pedig a kartellek mind olyan jövedelmezőek, amilyen jövedelmezőséget kimutattam, ez a magyarázata annak, 'hogy minden közszükségleti cikk gyártói egyesülnék, tömörülnek és kartelleket alakítanak, így ugyanis nagyobb a haszon, kevesebb a munkabér, kevesebb a rezsi, és az év végi nyereség lényegesen több és nagyobb, mintha külön-külön maradnának. Miután néhány szóval mér megemlítettem az egyik képviselőtársamat, aki a vaskartell legfőbb embere, legyen szabad most rámutatnom magára a vaskartellre is. A Rima egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak arra, hogy a körülöttük létező konkurrenciát agyonbunkózaák. Ez a vaskatrtell is minden lehető eszközt felhasznál arra, ihogy konkurrencia nélkül maradjon. Nem restéi óriási Összegeket fizetni, nem restéi semmiféle eszközhöz nyúlni, csakhogy a magyar gazdasági életben egyedül maradjon. Sokszor, nagyon sokszor — mint ma délelőtt is történt — elkesergi magát egy-egy kisgazda itt a Házban s felszólalásának a refrénje mindig csak az, hogy tessék az iparcikkeket olcsóbban adni, tessék a csákányt, az ásót. a kapát olcsóbban adni, akkor majd mi sem bánjuk, hogy olyan olcsó a búza. Hiszen amikor kint a csendes falvakban egyik-másik kisgazda bemegy a kereskedőhöz, s ásót, lapátot, vagy csákányt kér, majdnem hanyatvágódik. mikor meghallja az ásó árát. Honnan tud ő ilyen óriási összegeket fizetni? Szidja azt a kereskedőt, aki az ásót felajánlja neki megvásárlásra; szidja mindaddig, amíg a kereskedő be nem mutatja azt a számlát, amelyet neki kellett kifizetnie. Akkor csak néz egy nagyot, de nem gondol arra, hogy nem az a kiskereskedő, nem az a másik kereskedő az okozója annak, hogy ő nem tudja az ásót, a csákányt és a lapátot olcsón vásárolni, hanem van egy hatalmas nagy úr ebben az országban, aki minden energiájával, minden száktudásával, minden erejével arra törekszik és arra iparkodik, hogy csak^egyedül ő gyárthasson ebben az országiban drótszöget, csavart, huzalt, lemezt, kapát, ásót, csákányt, szóval mindent, amire a köznapi életben szükség van. Nem gondol arra, hogy van egy hatalmas úr ebben az országban, akit Biró Pálnak neveznek, aki ott ül a kormány mögött és hogy ez a Biró Pál egyik leghatalmasabb vezére a magyar kártévő kartelleknek. Csak egy-két esetet legyen szabad felhoznom. Például Magyarországon azelőtt a múltban nem gyártottak ónozott lemezeket, hanem ezeket Lengyelországból hozták be éveken keresztül. 1927-ben egy budapesti gyár, a Jászutca 7. szám alatti Fuchs és Lighter cég gondolt egy nagyot és merészet és elhatározta, hogy o is fog gyártani ónozott lemezeket. Kiment Lengyelországba, megállapodott az ottani h riedenshüttevel, megvásárolta a szükséges gépeket és behozta azokat Magyarországiba. Elkezdte gyártani az ónozott lemezeket. Mi történt? 40%-kai olcsóbban állította elő az ónozott lemezt, mint ahogy eddig Biró Pálék árusítottak a piacon, mert eddig Biró Pálék a vaskartellben egyedül álltak a magyar piacon. Fuchs e-I Jl m erek megcsinálták az első konkurrenciát. Természetesen Biró Pál kartellvezérnek és főnöknek ez nem tetszett. Elkövetett tehát mindent, hogy a konkurrenst legyűrje. Elmentek £uchs es Lichterékhez és megvásárolta Biró Pal kartellje az összes gépeket, megvásárolta az összes anyagot óriási összegen, sőt egy fővárosi gyárban összevásárolta azt a sodronykészletet es sodronyszövetmegrendelést is, amelyet ez a ceg, ez a vállalat eszközölt. Szóval gyökerestől irtotta ki a konkurrenciát, aminek azután természetesen az lett a következménye, hogy konkurrens nem volt, 40%-kai olcsóbban senki sem árusította többé ebben az országban a horgonyzott lemezt, megint egyedül maradt tíiro Pal es tartja a régi árat, sőt azt még emelte is. De itt van például egy statisztikai kimutatás arról, hogy milyen nagy a különbség a magyar vaskartell árai és a külföldi árak között. Köztudomású, hogy a vas a köznapi életben mindenütt kell, az építéshez, útépítéshez, gépgyártáshoz, mindenhova kell a vas. A kimutatás szerint: a rúd vas 100 kilogrammonként a â™ a ^l 36 pengő, Bécsben 29*34, Prágában 32 30, Düsseldorfban 18*63 pengő. A hengerhuzal a Rúnánál 36 pengő 100 kilogrammonként, Becsiben 28 pengő 74 fillér, Prágában 31 pengő. Az abroncsvas melegen hengerelve a Rimánál 42 pengő, Bécsben 34 pengő 90 fillér, Prágában 38 pengő 59 filler, Düsseldorfban 21 pengő. így végig fel lehetne sorolni a különféle cikkeket. De ismétlem, hogy az abroncsvas hidegben hengerelve a Rimánál 51 pengő, a finom lemez 46 pengő 50 fillér, Düsseldorfban 23 pengő 12 filler, durva lemez a Rimánál 38 pengő, Düsseldofban 31 pengő. Közbeeső két állomás Bécs és Praffa. Végig így van ez az egész vonalon. De tovább megyek t. Képviselőház, s mire az ora befejezi, én is befejezem. Azt, hogy mennyire iparkodik a vaskartell, amelynek főnöke Biró Pál igen t. képviselőtársam, maga körül kiirtani minden konkurrenciát, bizonyítj a a következő eset. Miskolcon volt egy sodronygyár, amely drótszeget gyártott. Ez nem tetszett Biró Pálnak, nem tetszett a Rimának és nem a vaskartellnek. Leutaztak tehát Miskolcra, összevásárolták a miskolci drótgyárnak minden gépét, ócskavasba dobtak minden készáruját és féláruját s beszüntették az üzemet, csakhogy megszüntessék a konkurrenciát. . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem szíveskedjék beszédét fejezni. Esztergályos János: Rögtön befejezem. Ennek az volt a következménye, hogy egyedül Miskolcon több mint 300 munkás vált munkanélkülivé. Nem volna ez katasztrófa és nem volna bűn, ha Biró Pál kartellvezér azt mondotta volna a miskolci munkásoknak : ml megszüntettük Miskolcon a gyárat, de tessék hozzám jönni dolgozni. De ezt nem csinálta meg. T. Képviselőház! Ez volt az, amit én nagyjában a kartellről el akartam mondani. Ezekből az következik, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, távolról sem alkalmas arra,
