Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

280 Az országgyűlés képviselőházának 465. ülése 1931 február 11-én, szerdán. viselőtársaim, akik például ennél a vállalatnál vannak, csupán a szívük szent érzelme sugalatának tesznek eleget, amikor odamennek ehhez a vállalathozl (Baracs Marcell: En hiszem!) Végre van egy képviselőtársam, aki elhiszi, de megállapítom, hogy a- nagy többség nem hiszi el. (Barabás Samu: Nem, azt senki sem hiszi el!) De ugyanakkor itt van a Salgótarjáni Kőszén 4,491.000, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 4,049.000, az Egyesült Izzólámpa Villamossági Részvénytársaság 3,897.000 pengő nyreséggel^ és végig felolvashatnám, felsorakoztathatnám azokat a vállalatokat, amelyek óriási haszonra, nyereségre dolgoznak és amely vállalatok óriási osztalékot fizetnek szét. (Barabás Samu: Pártkülönbség nélkül! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az előbb azt mondotta, az a baj, hogy az osztalék kevés!) Látják az urak, hogy önök jobban értenek hozzá, mint én. (Derültség. — Jánossy Gábor: En elhiszem! — Barabás Samu: Milliók éheznek és nyomorognak, ezek az urak pedig kapják ezeket az összegeket!) T. Ház! Ha mármost eljutottunk idáig, hogy megállapítható az, hogy a kartell közgazdasági szempontból erősen kicsapott abból a mederből, amelyben a helye volna, akkor méltóztassanak nekem megengedni, hogy néhány mondatban foglalkozzam még azzal is, mi hozta létre ezt a kartellellenes hangulatot. Mert senki sincs, aki különösen a háború után átcsoportosított kapitalizmust, magát a tőkét, ha kartellben szövetkezik, elítélné. Ez a fejlődése az időknek, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Igenis, erősen elítélendő azonban a kartell működése és ténykedése akkor, ha az szabadjára eresztve, a fogyasztó zsebére spekulál és olyan mértékben drágítja az egész életet, amely drágítás közgazdasági szempontból ímeg nem engedhető, és különösen elítélendő ott, ahol a kartell a szabad versenynek olyan mértékiben iparkodik gátat vetni, amely mérték már meg nem^ engedhető. Elítélendő a kartell működése és 'ténykedése ott és akkor, amikor megakadályozza azt, hogy az árut a közfogyasztás céljára olcsón árusíthassák vagy adhassák. Lehetséges, hogy azok az igen t. képviselőtársaim, akik a kartellkérdés'ben nem járatosak, azok a boldog vidékiek... (Meskó Zoltán: Azok érzik legjobban!) Nem önnek mondom, aki járatos a kartellben, hanem azok részére kívánom elmondani, akik nem járatosak. (Jánossy Gábor: Nekem mondja!) Mondom, aaök nagy meglepetéssel fogják hallani, hogy például mi történt és mi történik a szódavízkairtellel kapcsolatiban. (Halljuk! — Meskó Zoltán: Drágább a szóda, mint a bor! — Gáspárdy Elemér: Az már biztos!) A szódavízgyárosok az erősebbek, a tehetősebbek, a nagyobbak, kartellhe szövetkeztek évekkel ezelőtt s a kartellbe szövetkezés után emelték a szódavíz árát. Természetesen nem sikerült a szódavízkairtellnek, hogy bevonja az összes szódavízgyárosokat, erős és kíméletlen harc indult tehát a kartell részéről azok ellen, akik nem lépnek be a szódavízkartellbe. A kicsinyek, a gyengék, az anyagilag gyengébbek, védekeztek a maguk résziéről mindaddig, amíg a védekezés módja és lehetősége részükre meg volt adva, de végül bekövetkezett az a pillanat, amikor a gyengéknek el kellett pusztulnio'k, mert az; erős szódavízkartell lelkismeretlenül és kíméletlenül elpusztította őket. (Meskó Zoltán: Igaza van!) Felvetődhetik a következő kérdés: vájjon miért és hogyan pusztulhattak ezek el? Hát t. uraim, elmondom önöknek. (Jánossy Gábor: Szódavízbe fojtotta őket!) Csalódik t, képviselő úr, nem fojtotta szódavízbe. Ellenben szokás volt az, hogy a szódavízgyárosok felrakták a kocsikra a telített üvegeket, amely üvegek ónl'ejére bele volt vésve a szódavízgyáros neve. Megállt a vendéglő előtt, a kocsma előtt a szódavízszállító ikocsis, belépett és megkérdezte a vendéglőst, hogy hány üveg szóda vízre van szüksége; mondjuk 10, 25, 50, vagy 100 üvegre, — voit a felelet. Erre a kocsis nem nézve, hogy a kocsin lévő szódavizesüvegek egy gyárból erednek-e, hanem ahogy a ládában voltak, bevitte azokat a kocsmáiba és kivitte onnan az üres üvegeket. A vendéglős sem nézte, hogy az általa kiadott üres szódavizesüvegek egy gyárból A^alók-e, 'kiadta őket, amint egymásután jöttek. Itt következett azután a szódavízkartell aljassága és lelketlensége. Megalakította ugyanis a szódavízüvegek központi elosztóhivatalát és egy ilyen központi irodát nyitott a VII. kerületben, a Péterffy Sándor-utcában. A szódavízszállító íkocsisoknak nem volt szabad bemeiiriiöfc az üres szódavizes üvegekkel a szódavízgyáraikba, hanem a szódavízelosztóhivatalba, illetőleg irodába kellett menniök és ott osztályozták az üres szódavizes üvegeket; amely üvegek a kartellhez tartoztak, azokat rögtön továbbadták a kocsisoknak azzal, hogy vigyétek a gyárakba; azokat a szódásüvegeket pedig, amelyek nem tartoztak a kartellhez, egyszerűen elpusztították, összetörték, s így néhány 10.000 üveget pusztítottak el. Természetesen, amikor ez a folyamat megkezdődött, a kis gyárosok védekeztek és továbbra is igyekeztek szódavized önteni azokba a szódavizes üvegekbe, amelyek kezükbe kerültek. De nem elég, hogy az elosztóirodában elpusztították a kezükbe került s nem a karteljékhez tartozó üveget, de egyszerűen védjegybitorlásért pert indítottak azok ellen, akik idegen szódavizes üvegbe öntöttek szódavizet. Amikor ez sikerült, elkövetkezett a pillanat arra, hogy a szódavíz árát olyan magasra emeljék, amihez hasonló ára még békeidőben sem volt. De nemcsak a szódavízzel vagyunk így, hanem itt van például a szappan is, az a közszükségleti cikk, amelyet, ismétlem, születésűn!: első pillanatától kezdve kell hogy használjunk. A szappankartell a legkíméletlenebbül és leglelketlenebbül őrködik a felett, hogy az általa megállapított árnál olcsóbban senki se adhassa a szappant. Képesek arra, hogy ha egyikmásik kereskedő olcsóbban adja a szappant, mint ahogy ők azt gyárilag megállapították, meg akadályozzák a kereskedőt abban, hogy továbbra is szappant árulhasson. Erre Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam csóválja a fejét és nem hiszi el. (Jánossy Gábor: Először nem csóválom, másodszor pedig elhiszem, tehát tárgytalan! — Derültség!) Elég baj, hogy t. képviselőtársam nem csóválja a fejét az ilyen dologra, (Derültség.) mert erre azután mindenkinek csóválnia kell. (Derültség.) Módomban van egynéhány bizonyítékot felolvasni, amelyek alátámasztják az általam mondottakat. Az egyik fővárosi ügyvéd a következő levelet küldi egyik fővárosi kereskedőnek (olvassa): «Albus szappangyárak közli velem, hogy ön figyelmeztetés dacára a félkilogrammos csomagolt szappant a 84 fillérben megszabott ár helyett^ 76 fillérért adja. Tekintettel arra, hogy a márkacikkek egyse-