Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

Az országgyűlés képviselőházának U6U. ülése 1931 február 10-én, kedden. 257 revén elzárkóznak még" a legkisebb csökkentéstől is. Azt mondja itt a gazdasági bizottság jelentése, hogy a legutóbb az inségakeióyal szemben önkéntesen, jelentékeny áldozatot vállaltak magukra a Képviselőház tagjai. Nem akarom mérlegelni és nem akarom kutatni azt, hogy mekkora volt ez az áldozat. Minden képviselő a maga kerületében tett eleget ennek az áldozatkészségnek. Már akkor is rámutattunk arra, hogy nem úgy kellett volna megoldani a kérdést, hogy a jótékony homály leple alatt történjék ez az áldozatkészség, hanem az egész ország előtt nyíltan kellett volna a Képviselőház tagjainak áldozatkészségüket dokumentálni. Ezzel szemben igen kevés esetben történt az meg, hogy a Ház képviselői elvállalt morális kötelezettségnek a nyilvánosság ellenőrzése mellett tettek volna eleget. (Jókay-Ihász Miklós: Sokkal szebb, ha nem a nyilvánosság előtt történik.) Sokkal szebb, ha nem a nyilvánosság előtt történik? En azonban azt hiszem, hogy sokkal eredményesebb lett volna a nyilvánosság ^előtt és^ itt fontosabb lett volna, hogy ez az áldozatkészség eredményesebb legyen. T. képviselőtársam ebben az esetben nem küzdök a titkosságért és a titkosság előnyeit nem látom be. Ami magát, a kérdés lényegét illeti, nem lehet vita tárgyává tenni, hogy ma az állami élet keretén belül a törvényhozás^ tagjainak illetményei vannak a legjobb szívvel megállapítva, az összes állami tisztviselők bármilyen kategóriájával szemben. Ezen a téren nekünk igenis kell áldozatkészséget mutatnunk. En a magam részéről helyesnek tartottam volna, ha a Kép viselőiház a maga komolysága érdekében megragadta volna az első alkalmat és ezt az áldozatkészséget dokumentálta volna. Miről volt szó

1

? Nem

1 olyan összegről, amely a nehéz viszonyok között a t. képviselőtársam által emlegetett pénzügyminiszteri jelentésekben jelentkező deficitek eltüntetésére alkalmas összeget eredményezett volna, de kétségtelenül jelentett volna nagy morális erőt magának az állami életnek vitelében a továbbiak tekintetében és jelentette volna presztízsemelkedését magának a parlamentnek. Mert akárhogy csűrj ük-csavarjuk a dolgot, az a Képviselőház, amelynek tagjai kint népgyűléseken és a sajtóban takarékosságot prédikálnak, önfeláldozást követelnek, de amikor arról van szó, hogy saját illetményeik tekintetében valami áldozatot hozzanak, egyszerűen általános r frázisok mögé húzódnak, sem a takarékosságnak az állami élet egyéb terein való érvényesítésére nem nyújt bíztatást, nem ad reménységet, sem pedig ennek a parlamentnek^ tekintélyét nem fogja emelni. Mint a képviselői illetmények szabályozásánál a Képviselőháznak meg kellett volna ragadnia a jelenlegi helyzet által követelt utat, a csökkentésnek útját, ugyanúgy kellett volna eljárnia a Ház választott tisztviselőivel szemben is. Mert csökkenteni a bírói állások számát, elvenni emberek előléptetési reményét, akik talán 15—20 év óta várnak arra, hogy egy megüresedett állásba előre tudjanak lépni és ugyanakkor a Képviselőházban szinekurákat. munkanélküli jövedelmeket kreálni, nem erkölcsös dolog. 'Márpedig azt nem leihet kétségbevonni, hogy a Ház választott tisztviselői lényegében semmi egyebet nem jelentenek, mint egy intézményt, amily intézmény keretében ~a Ház a miaga tagjainak munkanélküli jövedelmet tud biztosítani. Bocsánatot kérek, hogy ilyen erőKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXIH. sen fejezem ki magamat, azonban ez az igazság. Itt vannak a jegyzői állások. Azt hiszem, most tizenegy jegyzői állása van a t. Háznak. Minősíthetem-e a jegyzői állást másnak, mint munkanélküli jövedelmet biztosító intézménynek? Amikor ezt a kérdést tárgyaltuk, akkor én azt mondottam: a Ház egy. évben talán 130—140 napon ülésezik. A Képviselőháznak 245 tagja van. Készségesen felajánlom én is, de nem hiszem, hogy egyetlen képviselőtársam kivonná magát az alól, hogy aljegyzői szolgálatot nobile officiiumképpen ellássa

v Ilyen körülmények között micsoda indokoltsága, jogosultsága van annak, hogy pártarány szerint osztozkodva, a pártok a maguk tagjainak bizonyos ilyen könnyű jövedelmet biztosítsanak? T. Ház! Ebben valamennyien egyetértünk, és csodálatos dolog, hogy a magyar közéletnek hány ilyen kérdése van, amelyben pártkülönbség nélkül egyetértünk .addig, míg teóriáról van szó, de abban a pillanatban, ha meg akarjuk valósítani, a megvalósítás lehetetlenné válik, akkor jön a pajtásság, jön a barátság, jönnek a párttekintetek, jönnek azűri baráti gesztusok, és nem tudják megvalósítani ezt az egyszerű igazságot. Sok ilyen kérdés van, melyben a törvényhozásnak magának kellene elkezdenie a takarékosságot és azt komolyan keresztül is vinni. Hiszen nemcsak arról van azó, hogy ezáltal a végrehajtó hatalomra, a kormányra r

erkölcsi nyomást tudunk gyakorolni, hanem példát tudunk mutatni a többi közületnek is, a városoknak, a törvényhatóságoknak, az egyes vállalatoknak, sőt a magánháztartásoknak is. Ha itt komoly takarékossági mozgalmat indítunk el, akkor ennek hatása alól nem fogja tudni kivonni magát sem a hivatalos, sem a magántársadalom. Ha tehát a magyar társadalom azt látja, hogy egyfelől vészharangot kongatnak, egyfelől hirdetik a nagy áldozatkészséget, miniszteri székektől kezdve az utolsó népgyűlésekig, de ugyanakkor a gyakorlati áldozatkészség terén egy szemernyi sem történik, akkoir — ne méltóztassék rossznéven venni — az indulást hiába fogjuk várni. Nekünk kell indulnunk, nekünk kell megkezdenünk az indulást, a startot s megindítanunk a takarékosság mozgalmát. T. Ház! Csak nemrégen volt Angliában eKy eset. amikor a bíróság elé került egy jegyvisszaélés, melyet az angol parlament egyik tagja követett el azáltal, hogy a rendelkezésére álló jeggyel egyik családtagját utaztatta. Akkor kiderült ebből az ügyből az, hogy a nagy, hatalmas angol birodalomban, amely százszor akkora költségvetéssel dolgozik, mint a magyar állam, a képviselőnek nincs szabadjegye, csak a kerülete és a parlament központja közötti egy vonalra kaphat szabadjegyet, amelyet minden egyes alkalommal kérnie kell. Itt az történik, hogy a munkás jegyek, a heti bérletjegyek árát felemelik, és így akarják az Államvasutak deficitjét behozni, de senki sem gondol arra, és a törvényhozás sem gondol arra. hogy ezt a takarékosságot megkezdje például a sajátmaga tagjainál és hogy az általános szabadjegyeket redukálja arra az egy vonalra, amelyre a képviselőt valóban .megilleti, ihogy a maga képviselői kötelességét és munkáját teljesítse. De, t. Ház, nekünk tovább kellene mennünk; fel kellene vetnünk a kérdést, ' hogy Magyarország mai helyzetében lehet-e a imagyar államnak 245 képviselőt tartania? Indokolt-e az, hogy a magyar állani ma 245 tagú Képviselőházzal dolgozzék, ugyanakkor, amikor illetmények 38