Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának 1*55. törvényben szabályozott jogállapotot hozza vissza. De nemcsak közjogi szempontból van szük­ség bizonyos reformokra az összeférhetlenség kérdésében, hanem közgazdasági szempontból is. Az 1901 : XXIV. te. idevonatkozó rendelke­zései ugyanis sok tekintetben elavultak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csik József: Kérem a t. Házat, hogy azt egy negyedórával hosszabbítsa meg. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyes­lés.) A Ház hozzájárul. Csik József: A gazdasági élet a háború és különösen a trianoni béke következtében alapjaiban rendkívül megrendült. Ennek kö­vetkeztében azok a gazdasági intézmények, amelyek azelőtt, mint egyeduralkodók, függet­len életet tudtak élni, most a gazdasági élet szinte monopólisztikus irányítón a, a kormány­hatalom gyámsága alá kerültek. Ugyanis a mai megváltozott gazdasági helyzetben a kor­mányzat sokkal inkább vette át közgazdasági téren az irányító szerepet, mint az a béke bol­dog éveiben, s így természetesen ezeknek a vál­lalatoknak sok tekintetben simulniok kellett a kormányzati hatalomhoz, hogy pozíciójukat valamiképpen megvédjék. T. Ház! Nem utalok én itt bizonyos szub­venciókra, hanem utalok például a bankka­matlábra, vagy a vámtarifa tételeire, amelyek­nek mineműsége nagyban befolyásolja egyik vagy másik vállalatnak vagy banknak exisz­tenciális érdekét. De mást is tettek ezek a vál­lalatok. Kartellekbe • tömörültek, trösztöket lé­tesítettek, melyek célja nem a termelés, ha­nem a profit és a békeidőben alig ismert shyloki kegyetlenséggel iparkodnak a fo­gyasztóközönséget kizsákmányolni. Tehát egé­szen megváltozott a gazdasági helyzet látképe a békebeli helyzethez képest. De még tovább is mentek ezek a vállala­tok. Mikor felfedezték, hogy exisztenciájukat illetőleg a kormányzati és parlamenti ténye­zőktől sok függ, iparkodtak olyan embereket beválasztani a maguk igazgatóságába, akik nemcsak a gazdasági életnek, de a parlament­nek is vezető tényezői. Ha figyelembe vesszük azt, ami ma van e tekintetben, összecsapjuk a kezünket és csodálkozunk. Valaki éppen kormánypárti oldalról számítást végzett és arra a megállapításra jutott, hogy alig van negyvenhét tagja a Képviselőháznak, aki nincs érdekelve valamelyik részvénytársaság­ban, bankban vagy vállalatban, mint igazga­tósági vagy felügyelőbizottsági tag. (Halász Móric: Főképpen, ha a váltókat is hozzászá­mítjuk.) Nem akarok neveket említeni, mert hiszen «nomina sunt odiosa», azonban nagy általánosságban egy pár példát hozok fel. Hogy csak a volt miniszter urakat említsem, az egyik volt miniszter úr tizenhét vállalatban igazgatósági tag, a másik volt miniszter úr tizenkettő vállalatban. (Strausz István: Most már lemondott!) a harmadik tizennyolc vál­lalatban, a negyedik volt miniszter úr tizen­egy vállalatnak igazgatósági tagja. Van egy képviselőtársunk, aki összesen 27 vállalatnak igazgatósági és vezetőségi tagja. Van egy másik képviselő, t. Ház, aki 33 vállalatban fejt ki köztevékenységet. (Strausz István: Érde­mes képviselőnek lenni!) Ezek az adatok hi­telesek. Aki meg akar győződni róluk, annak privátim szívesen szolgálok felvilágosítással, Itt azonban nem akarom a neveket megemlí­teni, mert hiszen nem emberek ellen küzdök, hanem egy igazságtalan rendszer ellen, amely­ülese 1931 január li J én, szerdán. .15 nek megszüntetését követelem. Hogy a Felső­házban sem jobb a (helyzet, sőt bizonyos szem­pontból még rosszabb, valamennyien tudjuk. Csak egy példát hozok most fel. A Felsőház egyik igen jelentős tagja 41 vállalatban fejt ki úgynevezett közhasznú tevékenységet. (Strausz István: Es itt a Házban is?) Ha a képviselők ezt szerelemből tennék, nem szól­nék semmit, azonban éppen a múltkori beszé­demben mutattam ki, hogy egy ilyen nagy vállalatban mivel jár az igazgatósági tagság. Tíz bankról mutattam ki, hogy ott az igazga­tósági tagok évenként átlag fejenként tízezer pengőt kapnak és tíz iparvállalatról, ahol évenként átlag fejenként húszezer pengőt. T. Ház! Ma az a helyzet, hogy az ország­gyűlés tagjainak legnagyobb része ia kartel­lekbe tömörült bankok és gyárak érdekeltsé­geihez van láncolva. Lehet-e azt kívánni tőlük, hogy akkor, amikor a kartelitörvényt tárgyal­juk, olyan iránybaii akarják ezt a törvényt konfidikáltatni, hogy ebből a népnek, az or­szág egyetemének haszna legyen? (Mozgás a balközépen.) T. Ház! Mi mindig panaszkodunk, hogy a mezőgazdaság krizislben. van. Lehet-e várni attól a parlamenttől, amelynek tagjai itt min­dig a mezőgazdaság felett sopánkodnak, köz­tien azonban ipari nagyvállalatoknak vezető tagjai, hogy komolyan lendítsenek a mezőgaz­daság kátyúba jutott szekerén? (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Amikor megfizetteti magát a képviselők legnagyobb része az ilyen vállala­toktól, akkor az a rósz itt függetlenül nem gyakorolhatja képviselői működését. Nem lehet egy testtel két lovon ülni, nem lehet egy szájból hideget meg meleget fújni. Tiszta Ibort kell önteni a pohárba. Ez a jelenség a ieg­szomorúbb szimtomája a mai politikai és gaz­dasági életnek. Tárgyalhatnak akármeddig a parlament bizottságaiban akárhány javaslat­ról, ha nem vesszük ki a politikai életnek ezt a méregfogát, hiába minden munkánk, mert nem hozza meg azt az áldásos eredményt, ame­lyet tőle az ország elvár. ; T. Ház! Mussolini az olasz parlament Ösz­szeülése idején, amint tudomást szerzett arról, hogy egyik képviselő valamelyik vállalat igaz­gatósági tagja, azonnal üzent neid, hogy vagy a vállalat igazgatósági tagságáról mondjon le, vagy a képviselőségről. Ha tudnak Olaszor­szágban olyan parlamentet összehozni, amely anyagi érdekszálakkal nincs a nagytőkéhez hozzáfűzve, miért ne lehetne ezt megtenni ná­lunk is. (Helyeslés a balközépen.) T. Ház! Azt hiszem, a mondottak folytán mindenki tisztában van azzal, hogy a nagytőke kinövéseivel szemben ez a Képviselőház telje­sen tehetetlen. Lehet itt akármilyen törvényt hozni a kartellek túlkapásai, a bankok vagy a bankvezérek mamutfizetései ellen, ez nem fog eredményre vezetni, mert a képviselők legna­gyobb része anyagilag érdekelve van az illető bankoknál és vállalatoknál. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A régi időkben, a régi par­lamentek idejében nem tűrte volna egy kor­mányzati hatalom sem, hogy a képviselők, bocsánatot kérek a kifejezésért, ennyire zse­bükben legyenek a bankóiknak és bizonyos részvénytársaságoknak. (Mozgás a jobboldalon. — Élénk helyeslés a balközépen.) A régi időben sokkal kisebb okból kifolyólag mondtak le kép­viselők a mandátumról, s ha nem mondtak le, ^megfosztották őket mandátumuktól. (Ügy van! Ügy van! a, balközépen.) Akárhány képviselő ül itt, aki az 1901 : XXIV. te. értelmében össze-

Next

/
Thumbnails
Contents