Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-455
Az országgyűlés képviselőházának 1*55. törvényben szabályozott jogállapotot hozza vissza. De nemcsak közjogi szempontból van szükség bizonyos reformokra az összeférhetlenség kérdésében, hanem közgazdasági szempontból is. Az 1901 : XXIV. te. idevonatkozó rendelkezései ugyanis sok tekintetben elavultak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csik József: Kérem a t. Házat, hogy azt egy negyedórával hosszabbítsa meg. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyeslés.) A Ház hozzájárul. Csik József: A gazdasági élet a háború és különösen a trianoni béke következtében alapjaiban rendkívül megrendült. Ennek következtében azok a gazdasági intézmények, amelyek azelőtt, mint egyeduralkodók, független életet tudtak élni, most a gazdasági élet szinte monopólisztikus irányítón a, a kormányhatalom gyámsága alá kerültek. Ugyanis a mai megváltozott gazdasági helyzetben a kormányzat sokkal inkább vette át közgazdasági téren az irányító szerepet, mint az a béke boldog éveiben, s így természetesen ezeknek a vállalatoknak sok tekintetben simulniok kellett a kormányzati hatalomhoz, hogy pozíciójukat valamiképpen megvédjék. T. Ház! Nem utalok én itt bizonyos szubvenciókra, hanem utalok például a bankkamatlábra, vagy a vámtarifa tételeire, amelyeknek mineműsége nagyban befolyásolja egyik vagy másik vállalatnak vagy banknak exisztenciális érdekét. De mást is tettek ezek a vállalatok. Kartellekbe • tömörültek, trösztöket létesítettek, melyek célja nem a termelés, hanem a profit és a békeidőben alig ismert shyloki kegyetlenséggel iparkodnak a fogyasztóközönséget kizsákmányolni. Tehát egészen megváltozott a gazdasági helyzet látképe a békebeli helyzethez képest. De még tovább is mentek ezek a vállalatok. Mikor felfedezték, hogy exisztenciájukat illetőleg a kormányzati és parlamenti tényezőktől sok függ, iparkodtak olyan embereket beválasztani a maguk igazgatóságába, akik nemcsak a gazdasági életnek, de a parlamentnek is vezető tényezői. Ha figyelembe vesszük azt, ami ma van e tekintetben, összecsapjuk a kezünket és csodálkozunk. Valaki éppen kormánypárti oldalról számítást végzett és arra a megállapításra jutott, hogy alig van negyvenhét tagja a Képviselőháznak, aki nincs érdekelve valamelyik részvénytársaságban, bankban vagy vállalatban, mint igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag. (Halász Móric: Főképpen, ha a váltókat is hozzászámítjuk.) Nem akarok neveket említeni, mert hiszen «nomina sunt odiosa», azonban nagy általánosságban egy pár példát hozok fel. Hogy csak a volt miniszter urakat említsem, az egyik volt miniszter úr tizenhét vállalatban igazgatósági tag, a másik volt miniszter úr tizenkettő vállalatban. (Strausz István: Most már lemondott!) a harmadik tizennyolc vállalatban, a negyedik volt miniszter úr tizenegy vállalatnak igazgatósági tagja. Van egy képviselőtársunk, aki összesen 27 vállalatnak igazgatósági és vezetőségi tagja. Van egy másik képviselő, t. Ház, aki 33 vállalatban fejt ki köztevékenységet. (Strausz István: Érdemes képviselőnek lenni!) Ezek az adatok hitelesek. Aki meg akar győződni róluk, annak privátim szívesen szolgálok felvilágosítással, Itt azonban nem akarom a neveket megemlíteni, mert hiszen nem emberek ellen küzdök, hanem egy igazságtalan rendszer ellen, amelyülese 1931 január li J én, szerdán. .15 nek megszüntetését követelem. Hogy a Felsőházban sem jobb a (helyzet, sőt bizonyos szempontból még rosszabb, valamennyien tudjuk. Csak egy példát hozok most fel. A Felsőház egyik igen jelentős tagja 41 vállalatban fejt ki úgynevezett közhasznú tevékenységet. (Strausz István: Es itt a Házban is?) Ha a képviselők ezt szerelemből tennék, nem szólnék semmit, azonban éppen a múltkori beszédemben mutattam ki, hogy egy ilyen nagy vállalatban mivel jár az igazgatósági tagság. Tíz bankról mutattam ki, hogy ott az igazgatósági tagok évenként átlag fejenként tízezer pengőt kapnak és tíz iparvállalatról, ahol évenként átlag fejenként húszezer pengőt. T. Ház! Ma az a helyzet, hogy az országgyűlés tagjainak legnagyobb része ia kartellekbe tömörült bankok és gyárak érdekeltségeihez van láncolva. Lehet-e azt kívánni tőlük, hogy akkor, amikor a kartelitörvényt tárgyaljuk, olyan iránybaii akarják ezt a törvényt konfidikáltatni, hogy ebből a népnek, az ország egyetemének haszna legyen? (Mozgás a balközépen.) T. Ház! Mi mindig panaszkodunk, hogy a mezőgazdaság krizislben. van. Lehet-e várni attól a parlamenttől, amelynek tagjai itt mindig a mezőgazdaság felett sopánkodnak, köztien azonban ipari nagyvállalatoknak vezető tagjai, hogy komolyan lendítsenek a mezőgazdaság kátyúba jutott szekerén? (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Amikor megfizetteti magát a képviselők legnagyobb része az ilyen vállalatoktól, akkor az a rósz itt függetlenül nem gyakorolhatja képviselői működését. Nem lehet egy testtel két lovon ülni, nem lehet egy szájból hideget meg meleget fújni. Tiszta Ibort kell önteni a pohárba. Ez a jelenség a iegszomorúbb szimtomája a mai politikai és gazdasági életnek. Tárgyalhatnak akármeddig a parlament bizottságaiban akárhány javaslatról, ha nem vesszük ki a politikai életnek ezt a méregfogát, hiába minden munkánk, mert nem hozza meg azt az áldásos eredményt, amelyet tőle az ország elvár. ; T. Ház! Mussolini az olasz parlament Öszszeülése idején, amint tudomást szerzett arról, hogy egyik képviselő valamelyik vállalat igazgatósági tagja, azonnal üzent neid, hogy vagy a vállalat igazgatósági tagságáról mondjon le, vagy a képviselőségről. Ha tudnak Olaszországban olyan parlamentet összehozni, amely anyagi érdekszálakkal nincs a nagytőkéhez hozzáfűzve, miért ne lehetne ezt megtenni nálunk is. (Helyeslés a balközépen.) T. Ház! Azt hiszem, a mondottak folytán mindenki tisztában van azzal, hogy a nagytőke kinövéseivel szemben ez a Képviselőház teljesen tehetetlen. Lehet itt akármilyen törvényt hozni a kartellek túlkapásai, a bankok vagy a bankvezérek mamutfizetései ellen, ez nem fog eredményre vezetni, mert a képviselők legnagyobb része anyagilag érdekelve van az illető bankoknál és vállalatoknál. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A régi időkben, a régi parlamentek idejében nem tűrte volna egy kormányzati hatalom sem, hogy a képviselők, bocsánatot kérek a kifejezésért, ennyire zsebükben legyenek a bankóiknak és bizonyos részvénytársaságoknak. (Mozgás a jobboldalon. — Élénk helyeslés a balközépen.) A régi időben sokkal kisebb okból kifolyólag mondtak le képviselők a mandátumról, s ha nem mondtak le, ^megfosztották őket mandátumuktól. (Ügy van! Ügy van! a, balközépen.) Akárhány képviselő ül itt, aki az 1901 : XXIV. te. értelmében össze-
