Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának 463, ülése 1931 február 6-án, pénteken. 239 aranyár alá, már megszerzik azok a fogyasztók is, akik eddig kívül voltak^ a fogyasztáson, belépnek azok közé a termelők közé, akik előbb a magasabb árnívó mellett még számításaikat nem találhatták meg. Ha körül méltóztatnak nézni a mostani magyar gazdasági életen, kedvezőtlen közkedéllyel találkozunk. Mások bizalmi krízisnek mondják ezt, de inkább lehetne vállakozási krízisnek nevezni. Mi ez? A magyar termelő, a miagyar gazda, a magyar ipari és kereskedő közönség, mint már régebben tapasztalható, fázik a vállalkozástól. Ezt valóban a vállalkozási akarat betegségének lelhetne nevezni. (Farkas Elemér: Mint mindenütt a világon!) Ha végignézünk a magyar jogi birtokállományban, amely a- gazdasági élet kereteit teszi ki, különösen a kereskedelmi, a részvényjogi részen, valamint azokban a gazdasági intézményekben, amelyek a miagyar termelés mögött állanak, akkor azt kell megállapítanom, hogy 1867 óta a szabadelvű korszak jogi fejlődése majdnem kizárólagosan a társulati vállalkozási formát favorizálta az egyéni vállalkozási formával szemben. Ha most visszatérek arra a kérdésre, hogy a magyar iparnak a szolgáltatóképessége a raezőgazdasággal^ szemben megmaradhat-e az árnívó csökkentése esetén... (Kigyullad a klotűrlámpa.) T. Ház, méltóztassék megengedni, hogy beszédidőm meghosszabbítását kérhessem. Elnök: Mennyi időt kér a képviselő úri (Felkiáltások: Egy órát!) Krúdy Ferenc: Egy órát kérek. Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Krúdy Ferenc: Vagyis, ha azt tesszük közelebbi^ vizsgálat tárgyiává, vájjon a magyar ipari árakban mi fér meg, tehát a termelési költségen felül micsoda árdiffereneiabeli lehetőségek vannak arra, 'hogy a további termelés kiterjesztésének lehessen helye, akkor még kell állapítanunk, hogy a magyar ipar majdnem a legolcsóbban termel egész Európában, ellenben árai a magasabbak között vannak, tehát van egy nagy Spannung, amelynek leszállításában egy kiterjedt ipari termelés lehetősége van és benne van még a mezőgazdaság kiszolgálásának kedvezőbb szituációja, amely mellett a magyar mezőgazdaságot versenyképesebbé lehet tenni Közép-Európában. Ha a szénre nézünk, amely minden ipari termelésnek alapja, s ennek áralakulását vizsgáljuk, a következőket kell megállapítani. Például a pécsi szénvidék termelési költsége egy mázsa szénnél ab bánya 1'80 pengőtől 2'00 P, eladási ára' ab bánya 2*40 pengő. A középmagyarországi szénmedence termelési ára ab bánya Í'IO pengő, eladási ára 2'00 pengő. A tarjáni szénmedence termelési költsége 1"18 pengő, eladási ára 1*70 pengő. A sajóvölgyi szénmedence termelési költsége 1*10 pengő, eladási ára 1*30 pengő. Igaz, azt el kell ismerni, hogy mire a szén a fogyasztóhoz jut, 3—4 pengőbe kerül, A cementkartell termelési költsége a magyar viszonyok -között métermázsánként átlagosan 3'10 pengő, eladási ára helyben ab gyártelep átlogasan 6 "10 pengő. Az árkalkulációnál a külföldi azonos árakra hivatkoznak, azonban a termelési költség lényegesen kisebb, mint a külföldi cementiparban. Érdekes a vas áralakulása, amelyet különösen a mezőgazdaság használ. A kereskedelmi vasnál ab gyártelep métermázsánként hármas csoportosítás van, — most méltóztassék megfigyelni — az egyik az exportár, a másik a belföldi ár és a harmadik a termelési költségár. A francia iparban az exportár — pengőre átszámítva — 13'40, a belföldi ár 15'60, a termelési költség 11"20. A belga iparban az exportár 13*50, a belföldi ár 16, a termelési költség 11'20. A német iparban az exportár 13*80, belföldi ár 17*80, a termelési költség 14*80. A Saar-vidéken az exportár 13*80, a belföldi ár 16'50, a termelési költség 13*40. Most jön a magyar ár. Az exportár 15—16 pengő, a termelési költség 16—16*50, a beföldi ár 36 pengő. a kiskereskedelemben pedig 42 pengő a vas ára. Ha a Vaskereskedelmi Közlönyt méltóztatnak nézni, de különösen a külföldi, a német és az angol szaklapokat, mindenütt az a megállapítás és az a hírszolgálat van, hogy a vas

% a réz és az ón, általában a fémiparban használt ércek ára állandóan esik és zuhan, sokszor máról-holnapra^ Ugyanakkor megjegyzi a Vaskereskedelmi Közlöny, hogy Magyarországon az árak változatlanok. Néhány összehasonlító adatot leszek bátor felolvasni a szénibányászat termelési költségeit illetően. Ha Angliában 100 az 1 métermázsa szénre eső munkabér, akkor ehhez arányítva Franciaországban 101, Belgiumban 104, a Ruhrvidéken 78, Hollandiában 90, Lengyel-Sziléziában 34,/ Dombrován 39, Magyarországon 49. Az egy métermázsára eső munkabér pengőben: Angliában 1'58, Franciaországban 1*61, Belgiumban 1*65, a Rulhr-vidéken 1'24, Hollandiában 1*42, Lengyel-íSziléziában 58 fillér, Dombrován 61 fillér, Magyarországon 78 fillér. Az átlagikereset 8 órára: Angliában 14 pengő, Franciaországban 14*5, Belgiumról nincs adatom, a Rubr vidéken 11'80, Lengyel-Sziléziaiban 5 10, Dombrován 4*80, Magyarországon 5 pengő körül. Egy métermázsa szén termelési költsége — nem indexszámot mondok, tehát nem arányszámot, hanem átlagot — átlagban Angliában 2*10, Franciaországban ugyancsak 2*10, Belgiumban 2*15, a Ruhr-vidéken 1*82, Hollandiában 2 pengő, Lengyel-Sziléziáhan 1*20. Dombrován 1*25, Magyarországon 1*25, Most méltóztassanak a szénárat megfigyelni. Itt előre azt kérem, hogy tessék figyelni, itt a kőszén és barnaszén vson egymással összehasonlítva. Egy métermázsa angol kőszén ára ab bánya 2'30, egy métermázsa német kőszéné 2'04, egy métermázsa belga kőszéné 2*32, egy métermázsa francia kőszéné 2* 21, az Egyesült-Államokban pedig egy métermázsa kőszén ára 1'35. Ebben a rendkívül alacsony szénárban leli jelentékeny részben magyarázatát az északaimerikai bányaipar óriási fejlettsége és hatalma, A barnaszén ára métermázsánként ab bánya: a német barnaszéné 74 fillér, egy métermázsa magyar szén átlagban 2 pengő 12 fillér. Mint méltóztatott hallani, a szénnél számítani kell a minőségbeli különbséget is. Ennek dacára az angol és a német bánya, ha a termelési költségnek 8—10%-át megkeresi, teljesen meg van elégedve az árai, további árnívófelemelésre neon törekszik. Most visszatérek arra, amit az előbb felhoztam, tudniillik az áranarehia kérdésére, A kartellek védői azt mondják, hogy központi vezetést és irányítást nem nélkülözhet bizonyos termelési ág, és nem nélkülözheti a szabadon való organizálódásnak jogi és gazdasági eszközeit, különben bekövetkezik az áranarehia, ami az ő szemükben annyit jelent, hogy egy bizonyos árnívó többé fenn nem tartható. Igyekeztem az előbb kimutatni, ,hogy bizonyos