Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
Az országgyűlés képviselőházának U6 index. Ha az ipari anyagok és termékek nagykereskedelmi jelzőszáma 1913-ban 100, akkor 1924-ben 150, 1926-ban 130. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a kétféle árszínvonal között mutatkozó különbözet az 1924. évi mintegy 5%-ról, 1926-ban közel 40% -ira emelkedett. Másrészről pedig azt igazolják, hogy a termelői árak közel 35% -os csökkenésével szemben az ipari anyagok és termékek árainak csökkenése a tárgyalt évek folyamán átlagosan csupán mintegy 13%-os. Az árak jelzőszámaiból, összehasonlításból tehát megállapítható, hogy a beruházóképessége a mezőgazdaságnak az utolsó két év folyamán mintegy 24%-kal csökkent, és a mezőgazdasági termelésnek 1926. évi beruházóképessége ismét 28%-kai lett kisebb, mint a háború előtt volt, vagyis a mezőgazdaság benuházóképessége a felére redukálódott. En akarattal vettem az 1926. évet, és pedig azért, mert^ akkor a búza ára részben még a békeparitáson állt. Szándékosan kapcsoltam ki a későbbi éveket azért, mert hivatkozás történt arra, hogy az iparellenes hangulat és általában a tömegek lelkéből feltörekvő az a vágy, hogy a kartellek ellen erősebb rendszabályokhoz^ kell nyúlni, lélektani kapcsolatban van a búzaár katasztrofális zuhanásával. Ki akartam mutatni azt, hogy a magyar mezőgazdaság beruházóképessége már 1926-ban lehanyatlott, és pedig azért, mert az ipari termékek árának magassága következtében nem tudta fedezni azoknak a beruházásoknak költségeit, amelyekre nelki ebben az átcsoportosításban szüksége volt. . T. Ház! Ha további adatokat keresünk az ipari termékek áraira nézve, ha a gyári eladási árindexet nézzük az iparcsoportok 1926. év termelési mérlegében, akkor a következő eredményekre és megállapításokra jutunk. Ha felveszünk tíz -ipari' főcsoportot, és azok 1913. évi árait 100-nak vesszük, akkor az 1921., 1923., 1924., 1925. és 1926. években a következő áralakulások voltak. A vas- és fémiparban — ismétlem, az 1913-iki árakat 100-nak számítva — 1921-ben 114, 1923-ban 145, 1924-ben 151, 1925-ben 161, 1926-ban 131 volt az indexszám. A gépgyártásban — ha ismét az 1913-iki árnívót veszem 100-nak — 1921-ben csak 95, már 1923-ban 124 és 1926-ban felugrik 204-re. Pedig éppen a gépipar az, amely a mezőgazdaságnak legfontosabb beruházási cikkeit gyártja. A kő-, földes agyagiparban, tehát az építkezési anyagok iparában az indexszám 1921-ben 118, 1923ban már 150, 1926-ban 111; a textiliparban 1921ben 114, 1925-ben 185 és 1926-ban 161; a ruházati iparban 1921-ben 96, 1925-ben 198, és 1926ban 202; az élelmezési iparban 1921-ben 70, 1923-ban 71, 1924-ben 116, 1925-ben 134 és 1926ban 137. Ezekhez az árakhoz természetesen hozzáadandó még a termelési és a nagykereskedelmi, valamint a kiskereskedelmi árak közötti különbözet, valamint a szállítási költség, úgyhogy ha az árnívódlfferenciát akarjuk vizsgálni és szembeállítani a magyar mezőgazdaság áraival, akkor annak a budapesti^ nagykereskedelmi áraiból még a mezőgazdasági termékek szállítási költségeit is le kell vonni, ide viszont hozzá kell adni a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ár közötti differenciát és a szállítási (költséget is. Ezeket az adatokat annak igazolására hoztam fel, hogy... (Zaj a balközéven.) Megvárom, míg csend lesz. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr "szíveskedjék beszédét folytatni, a képviselő urakat pedig kérem, ne zavarjáik a szónokot! f. ülése 1931 február 6-án~ } pénteken. 235 Krúdy Ferenc: Ezeket az adatokat annak igazolására hoztam fel, hogy a termelési irány változtatásával is milyen nehezen tudott a mezőgazdaság magán segíteni. Álljon itt még néhány adat. Itt már nem az 1926. évi árakat veszem, hanem a békebeli árnívót az 1930. januári árnívóval hasonlíthassam össze. A főbb mezőgazdasági terményeknek — feldolgozatlanul vagy feldolgozva — nagybani termelői és kicsinyben! fogyasztói árának alakulása az 1913. évi és az 1930. január 1-i indexszámokban a következő. Itt is 100-nak véve az 1913. évi áraikat, 78 kilogramimas búza 1913-ban 23'44 pengő volt, indexszáma pedig 89'10. A rozs indexszáma 67'8, az árpáé 82'7, a zabé 58*7, a tengerié 70*7, a burgonyáé 90 "2, a cukorrépáé 118, a lené— ez a legmagasabb — 144, majdnem ugyanennyi a kenderé, 129, ellenben az élősertésé most már 82*5, az élőjuhé 74*3, a gyapjúé 89*4, a boré 82'6, nyersmarhabőré 82. Ez az 1930. januári árparitás összehasonlítva az 1913. évi, békebeli árnívóval. Vagyis ebből kettő következik. Egyrészt az, hogy a magyar mezőgazdaság, amennyiben termelési irányát változtatja is, ebben az éviben csak a kereskedelmi növények felé terjeszkedhetett nyereséggel, az áLlattenyésztésnek mindenféle alakját és formáját véve, a kitérés a lehanyatló árak mellett imár nehéz volt. Meg kell ellenben állapítanunk ebből a táblázatból a magyar piacnak még egy másik jellegzetességét is. Ha az 1913-ban volt termelői árat veszem 100-nak és jelzőszámot képezek az 1930-as adatokból, akkor egy óriási differenciát látunk, amely óriási .differencia kétségtelenül megállapítja a magyar közgazdasági életnek egy beteges tünetét, tudniillik azt, hogy a magyar mezőgazdaság fogyasztói és termelői árai között valószínűtlenül nagy differencia van. Ha a búzának ára 1913-ban — mint mondottam — 100, akkor ennek 1913. évi fogyasztói indexszáma 173*2, 1930-lban 174'9. A búzakenyéré 175*9, 1930-ban 222. A félbarna kenyéré 190-ről felemelkedik 230-ra. A zsemle ára r 326-ról felemelkedik 491-re. A sör indexszáma 405-ről 615-re. A burgonyáé 150-ről 180-ra. A cukoré 695-ről 763-ra. A lenvászoné 467-ről 787-:ra. A kendervászoné 172-ről 386-ra. A pamutszöveté 138-ról 238-ra. A sertéshúsé 145-ről 165-re. Az átlagos marhahús indexszáma 290-ről 340-re. A juhhúsé 194-ről 229-re. A gyapjúruhaszöveté 470-ről 1411-re. Hangsúlyozom: 1411-re! (Madarász Elemér: A gyapjúnak mi az ára?) 170 körül. De mindjárt megmondom azt is. (Madarász Elemér: 110 talán!) Ha az 1913. évi termelői árat vesszük 100-nak, akkor a gyapjú ára volt 1*70 pengő, a gyapjúszövet ára átlag 8 pengő, ez 470*8-es árdifferencia. Most a gyapjú ára 1*52 pengő. (Patay Tibor: Hol! Egy pengő!) Ez január 1-i adat. Mindig ugyanazon időt kell venni az összehasonlításnál, (Madarász Elemér: Január 1-én?) 1930 január 1-én. Nem lehet más időt venni. Mindig pontosan egy napot kell venni. (Zaj. — Elnök csen fjet.) A gyapjú ára tehát 1930 január 1-én 1*52 pengővel, a békebeli árnak 89*4%-a. A p^apjúszövet 24 pengő, ez 1411'30%-nak felel meg. Nézzük meg, hogyan áll a helyzet a bornál. A bornál 1913-ban 108. 1930-ban 173 az indexszám, tehát itt is nagyot nőtt a fogyasztói és a termelői ár közötti differencia. A talpbőrnél az indexszám 452-ről leszállt 340-re. Ez az egyetlen tétel, ahol leszállt az indexszám. A cipőnél azonban már 1198-ról 1666-ra emelkedett. Ha a mezőgazdasági termények — amint az előbb mondottam' — átlagos termelési árai az élelmicikkek és a mezőgazdasági termények 35'
