Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
234 Az országgyűlés képviselőházának U63. ülése 1931 február 6-án, pénteken. T, Ház! Ha e kérdések közül azt vesszük elő, hogy a javaslat iparellenes, akkor ebben bennfoglaltatik egy vád is a mezőgazdaság ellen, mert involválja a mezőgazdaságnak azt az ellenérzését, amely ellenérzés az ipar ellen kell, hogy tevődjék össze, és mögötte áll az a gondolat is, hogy a mezőgazdaság, amely most dekonjunktúrában van, bizonyos ellenérzéssel viseltetik az iparral szemben, amelynek valahogy mégis jobban megy a sora. Ha visszatekintünk az elmúlt 70 esztendő gazdasági politikájára és törvényhozási munkájára, akkor szánté csodálkoznunk • kellene ezen a megállapításon, hiszen 67 év óta a törvényhozás munkája, általában pedig a magyar gazdasági politika döntően nagyobb többségben az iparpártolásnak és az ipar, megteremtésének jegyében állott. (Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Meg is lett az eredménye!) Minden gazdasági szituációban, amikor a mezőgazdaság és az ipar érdeke állott egymással szemben, mindig az ipar győzött s az ipar, mint a közgazdasági élet dédelgetett kedvence, szerepelt. Sőt meg kell állapítanunk azt is, hogy 67 után, amikor a parlamenti többséget és pedig a nyomós többséget évtizedeken keresztül a magyar agrártársadalom képviselői töltötték be, nem látunk olyan kezdeményt, amely kezdeménynek ennek az osztálynak birtokban tartása és megerősítése lett volna középpontjában; itt szélsőséges, liberális dogmák hatása alatt szinte szégyenlőssé vált minden agrárpolitikai kedvezmény, amely bizonyos paritást és egyenjogúsítást akart keresztülvinni az iparpártolás tendenciájával szemben. A magyar mezőgazdaság a mi talpraállásunknak, reorganizálásunknak, mondjuk szanálásunknak művét is az ind.ividualisztikus, kapi* talisztikus rendszer alapjára helyezte. Es ebben a. helyzetben a magyar mezőgaz^ das ág habozás nélkül vállalt minden t érhet, amely teherből a magyar iparnak fellendülése, a magyar iparnak megteremtésé és a magyar iparnak biztos alaüokra való helyezése adódott. Az egész tárgyalási folyamatban és a vitákban, amelyek az elég nehéz és súlyos autonóm vámtarifa alapjait lefektették, nincs egy ellenvetés sem, amelyik azt mondaná, hogy ez az áldozat, amelyet a magyar ipar megteremtése érdekében vállaira vett a magyar mezőgazdaság, sok vagy terhes. (Jánossy Gábor: Elviselhetetlen!) Természetes, hogy miután súlyos terhet vállalt a magyar mezőgazdaság, most énnelk a teher vállalásnak gyümölcseit, . eredményeit számonkéri. Ez természetes. Számonkéri, hogy vájjon a magyar ipar az előlegezett bizalommal és a részére nyújtott különös kedvezményekkel hogy élt, az autonóm vámtarifában jelentkezett magas tételekből'és .magasra nivellált ipari árakból előálló jövedelemtÖbbleiet lényegileg 'hova fordították, vájjon a magyar iparnak továbbfejlesztésére-e, vagy pedig kitüntették a nyerészkedő érdekek vonalában, amelyek legtöbbször nem is egyeztek, hanem divergáltak az ipar érdekeivel. Természetes, hogy ezt a magyar mezőgazdaság számonkéri és mind erőteljesebben számon is fogja kérni, mert a következő években mindig kritikusabbá válik a .magyar mezőgazdaság helyzete és nem tudja megtalálni a másik termelési ág, az ipar részéről azt a segítséget, amelyre ebben a krízisében okvetlenül számítani kellett. Hiszen azért vállalta az autonóm vámtarifának terheit és más egyéb terheket, hogy rendelkezésére álljon, amikor ennek ideje elérkezik, az ipar segítsége. Ezt tehát számon fogja kérni. Kevés államra illik úgy, mint Magyarországra Friedrich Listnék az a mondása és megállapítása, hogy mindazok a mérsékelt égöv alatti országod, ahol az ipar lehetősége megvan, ha azok osak mezőgazdasági államok maradnak, hasonlatosak ahhoz az emberhez, akinek csak egy karja van. Tud dolgozni, de csiak félkézzel, mert nem áll rendelkezésére a másik kar, hogy az segítsen az elsőnek. Nincs jobbkar, ïamely segítsen a balnak, vagy nincs balkar, amely segítsen a jobbnak, és mindig más emberek segítségére szorul. Mélyen t. Ház! Mondom, a magyar mezőgazdaság vállalta ezeket a terheket, a magyar ipar megteremtésének és felemelkedésének ter heit. Vállalta abban a tudatban és meggyőződésben, hogy a közeledő krízisnél már a magyar iparnak segítsége rendelkezésére fog állni. Az Ausztria nyújtotta kényelem eltűnt. Eltűnt az a kedvező helyzete a magyar mezőgazdaságnak, hogy bármit termelt, bármely megszokott irányban és szokások között mozgott, termelésének megvolt a maga nyugodt piaca és nem kellett gondolkoznia az értékesítésről. Megváltozott ez a kényelmes állapot, Ausztria kapcsolata eltűnt. Más helyzetben találta magát a magyar mezőgazdaság, súlyos -helyzetben, az európai piaoon. Megváltozott kereskedelmi viszonyok, megváltozott fogyasztási viszonyok és követelmények, megváltozott piaci szokások között találta magát a nélkül, hogy arra előre el lett volna készülve. Es még egy! Mi nagybirtokos országból kisbirtokos állammá lettünk. Már magában véve az üzemi kategóriák csoportjában való eme eltolódásnak jelentékeny befolyásvsal kellett lennie a termelés struktúrájára is. Szerencsére ez összeesik azzal >az általános változással, hogy a tömegtermelyények értékesítési lehetőségének predominálása megváltozott. A gabona predomináló helyzete helyett az európai fogyasztás is bizonyos irányokban olyan termel vényekre terelődött, amelyek az egyedi megművelést kívánó, a szubjektív érdekeltséget kívánó, a gazdának a földjén való saját 'munkáját megkövetelő intenzívebb kultúrákat hívtak a piacra. • Ahhoz azonban, hogy a magyar mezőgazdaság ezt az átalakulást okszerűen és minél hamarabb végezhesse el, úgyhogy a piacon kellő időben jelenjék ímeg^ és ott a lábát .megvesse, >r két dolog volt szükséges. Ezek közül az első az, hogy megfelelő tőkék álljanak rendelkezésre. A magyar mezőgazdaságnak az ezen átcsoportosításhoz szükséges tőkét elsősoriban saját jövedelméből kellett fedeznie. S ha fedezte is ezt a tökét, nem volt irreveláns rá nézve az, hogy az Ő gazdálkodásának háztartási mérlege milyen lesz, hogy a jövedelmének alapját képező mezőgazdasági termények és az^ ipar által rendelkezésre bocsátott tenmékek ára közti differencia megengedi-e neki ezeket a befektetéseket. Ha most a statisztikát nézzük, a következőket kell megállapítanunk. Ugyanis ha a mezőgazdasági termények átlagos termelői ára és az ipari anyagok és termékek nagykereskedelmi ára hasonlíttatik össze, vagyis ha az tétetik mérlegelés tárgyává, hogy a mezőgazdaság mily mértékben instruálhatott és mily mértékben tehette intenzívebbé gazdálkodását, * akkor a következő eredményre kell jutnunk. Ha a háború előtti termelői árat 100-nak és ugyanakkor az ipari anyagok és termékek árát szintén 100-nak vesszük az 1913. évben, akkor a mezőgazdasági termények jelzőszáma 1924-hen 143, 1926-ban pedig 93, vagyis leesett 100 alá az