Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

lo Az országgyűlés képviselőházának 4-55. ülése 1981 január 14-én, szerdán. helyeken, hol a hólapátoláshoz szükséges embereket veszik fel, ma hányan állnak. Ott verekszenek az emberek és a rendőri kardlapozás már a jelentkezésnél kezdődik, ahol arról van szó, hogy egy ihólapátot kapjon az ember a kezébe és 4 pengőt keressen 8 órai munkaidővel künn a hidegben. Láthatják, hogy ma már ezt a munkát nemcsak azok a munkások végzik, akik a segédmunkási kategóriába tartoznak. Tessék végigmenni a körúton és Budapest bármely utcáján és tessék végignézni azokat az embereket, akik havat lapátolnak. Ott látjuk a társadalomnak teljes szerencsétlen képét, a nyomort, amely kimegy az utcára. Az utolsó télikabát még rajta van, a kamásni még ott van a cipőjén, amelyet nem adott el a Telekitéren, mert úgy gondolta, hogy még 4 pengőt tud keresni és 4 pengőért tud magának kenyeret vásárolni. Nyomatékosan hívom >fel mindazok figyelmét, akik akár a kormány, akár a városok, akár a megyék élén állanak, méltóztassanak evvel a kérdéssel foglalkozni, mert én nem tudom, hogy, ha a helyzet igy marad, lesz-e elég ereje a kormánynak azt a szenvedélyt visszatartani, amely szenvedély összpontosul ezekben a szerencsétlen emberekben. Méltóztassék kellő időben gondoskodni arról, ihogy az ember ne aljasodjék le alacsonyabbra, mint az állat, mert az állatnak is adnak enni; a fuvarosgazda állatának akkor is ad enni, ha nincs fuvarja, a lovának azért ad ennivalót. Az emberek se részesüljenek alacsonyabb és baromibb elbánásban, mint aminőben részesítik az állatokat, lianem az állam, mint az összes állampolgárok gondozója, gondoskodjék kellő időben arról, hogy ezeknek a nyomorgó embereknek legalább kenyerük legyen. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván szólni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Kép viselőiház! (Halljuk! Halljuk!) En elismerem, hogy roppant nagyfontosságú kérdésről van szó és csak azt az egyet kérem a t. interpelláló képviselő úrtól és pártjától, hogy ne méltóztassanak egy pillanatig sem azt gondolni, hogy a kormánynak nem a legnagyobb gondját képezi az, amit lát a városi és vidéki lakosságnál a jelenlegi roppant nyomorúságos és nehéz gazdasági viszonyok között. A kormány állandóan töri a fejét ezeken a problémákon és állandóan gondolkozik felettük. (Farkas István: Csak nem tesz semmit!) A kormány talán szívesen átengedné helyét, hogy tessék megoldani ezeket a kérdéseket. (Propper Sándor: Amíg a helyén van, addig cselekedjék!) De azt gondolom, hogyha átengedné is a helyét... (Farkas István: Pénz van erre, tessék másutt takarékoskodni!) Kérem, t. képviselőtársam, annyi szociáldemokrata kormány van Európában és ezek a kormányait valóban semmire se képesek többre, mint a magyar kormány. (Propper Sándor: Adnak munkanélküli segélyt! — Farkas István: Felemelték a munkanélküli segélyt!) Rátérek majd a munkanélküli segélyre is. Ami a nyolcórai munkaidő kérdését illeti, én nagyon meditáltam efelett és egyszer már volt alkalmam bőven, az összes adatokkal felszerelve, válaszolni erre a kérdésre. Méltóztatnak látni, hogy ez csak nagyon csekély kis réteget érint, összesen 0:5% -át érinti az alkalmazottaknak, az egész munkássághoz arányítva, akik nyolc órán keresztül dolgoznak még. (Egy hang a szélsőbaiodalon: Nem helyesek a miniszter úr adatai!) Különben hajlandó vagyok a legközelebbi időben megbeszélni ezt a kérdést, de azt gondolom, hogy ezzel ennek a kérdésnek a megoldásában nem tudunk abszolúte semmivel sem előbbrejutni. Látom, hogy állandóan emelkedik a munkanélküliek száma és koncedálom, hogy itt Magyarországon is emelkedik, de különösen emelkedik Németországban, alhol a legutóbbi egy hét alatt 330.000 fővel emelkedett ez a szám. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Segélyben részesülnek!) Igen, segélyben részesülnek, de a német fináncminiszter január hó 6-án Stuttgartban tartott beszédében megmondotta, hogy az állam nem képes ezt tovább csinálni. (Farkas István: Mégis bírja!) Igen, de hogyan és meddig bírja? (Farkas István: Még mindig jobbak a viszonyok, mint nálunk!) Én látom, hogy miképpen állnak a dolgok az utolsó stádiumban. Németországban 14 milliárdnyi költségvetés van. Ebből egymilliárdot leszorítottak^ valamiképpen, erőszakos módon, de most már ismét majdnem egymilliárdos defficit fenyeget.,. Félévvel ezelőtt szorították te a költségvetést egymilliárddal és a német pénzügyminiszter Stuttgartban már is kijelentette, hogy az állam ezt tovább így és ebben a formában nem bírja. Hasonlóképpen méltóztattak figyelemmel kísérhetni a legutóbbi tanácskozásokat ós vitáikat ebben a lkérdésben a múlt év utolsó hetében Bécsben. Ott is kijelentették, hogy így és ebben a formában ő'k sem bírják. (Farkas István; Ott is adnak munkanélküli segélyt! — Zaj. — Szűcs István: Halljuk! Ez komoly beszéd!) Méltóztatnak látni, hogy ezek az államok és költségvetéseik hogyan állnak e kérdést illetőleg. Ha pedig a magyar költségvetést méltóztatnak megnézni, úgy azt méltóztatnak látni, hogy a magyar költségvetésben a legfontosabib és a legnehezebb dolog folyton és állandóan ügyelni arra, hogy miképpen lehet exisztálni és továbbmenni. A kormány cselekedeteit méltóztatott elővenni. A íkormány ősszel csinált egy tervet, amely >terv beismerem, f csak részben érvényesült. Én akkor, mint egészen új miniszter, néztem ezeket a terveket, ezeket a munkálatokat, és akkor még bizonyos 'tekintetben erősehben hittem, hogy jobban fognak sikerülni a tervek, mint amennyire sikerültek. A pénzügyminiszter a maga részéről előlegeket adott mindenfelé. A közhatóságok, a városok és a megyék, a közületek nem képesek hitelhez jutni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Senki sem akar adni, a bankok közül sern akar adni egyik sem. Mármost méltóztatott a bankóikat ismételten aposztrofálni, azonban azt lehet látni, hogy n magyar bankok értékei állandóan lefelé mennek. Most vagyunk az évi mérleg készítése ideién (Zaj a szélsőbaloldalon.) és azt látjuk, hogy egyik esztendőben sem volt az a jelenség, amelyet jelenleg látunk, hogy az értékpapirok semmiképpen sincsenek megfelelő árfolyamon, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Méltóztatik ebből látni, hogy bár mi akárhányszor aposztrofáljuk a bankokat és azt gondoljuk, hogy ott talán van pénz, úgy látszik, hogy ott sincsen pénz, semmiképpen sincs pénz. (Propper Sándor: Hol van pénz?) Ezekből a tényekből lehet ezt látni, • mert hiszen ezek tények, hiszen a Dsnkoknak elsősorban áll érdekükben, hogy ilyenkor a mérlegek készítése idején felhajtsák az árfolyamokat és ez most nem megy. Az egészben egy nagy kérdés