Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Át országgyűlés képviselőházának l6i. illése Í9$i február Jp-en, szerdán. 18" Ami azt a részt illeti, amit bele méltóztatott vegyíteni, hogy a gyufatrösztnél el van kötelezve a kormány és ezért volna köteles a lebonyolító szövetkezetet ilyen célokra felhasználni, ilyen szerződésről, amely erre kötelezne, nem tudok és azt hiszem, ez is tévedésen alapul. Kérem az igen t. képviselő urat és az igen t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Strausz István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!

X Az igen t. miniszter úrnak a vagyonváltságalapról adott szíves felvilágosításait tudomásul veszem, mert hiszen megígérte, hogy komoly megfontolás tárgyává teszi az én indokolásomat. Azt igazán nem is várhatom, hogy ilyen nagyfontosságú számadási kérdésekben meglepetésszerűen határozzon a miniszter úr. Néni vehetem azonban tudomásul a miniszter úr válaszát a Lebosz. tisztviselőinek megbizatásáróíl. Egészen más az, ha miniszteri minőségiben ideiglenesen felfogadok valakit, ha szükség van rá, mert akkor én adom neki a megbízást, esküt veszek ki tőle s kizárólag az én rendelkezésem 'alatt áll. Ebben az adott esetiben azonban még szükség sem volt munkaerők pótlására, 'mert azok a munkálatok, amelyeket Leboszbeli tisztviselő urak végeztek, a legmagasabb bíróságra, az Országos Földbirtokrendező Bíróságra tartoznak. Ügy a kivetés, amelyről nem is méltóztatott nyilatkozni, tudniillik a kölcsönnek egyénenkénti kivetése, mint a földár megállapításának felülvizsgálata a magas bíróságra tartozik, amely a kiosztott földterületek telekkönyvi rendezését és beazonosítását végzi. Helyesen tehát csak a magas bíróságokra voltak bízhatók a tárgyalt munkálatok. De hogy a kormány mennyire nem rendelkezhetik szabadon, külső szakközegek bevonása fölött, mutatja az, hogy a székesfőváros közigazgatásiáról szóló 1930. évi XVIII. tcikk'ben — vannak más törvények is, csak a legújabbra utalok — világosan ki van mondva, hogy milyen feltételek alatt lehet e szakközegeket igémybevenni. Ha ezeket, mint külső szakértőket, a főpolgármester igény beveszi, ezektől esküt kell kivenni, hogy véleményüket részrehajlás nélkül, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint fogják előadni és a vizsgálat során tudomásukra jutott hivatali vagy üzleti titkot — mert itt erről is van szó, tudniillik üzemek vannak — meg fogják őrizni. • Egyébként felfogásom alapja a mi alkotmányiunk, amely szerint az állami tisztviselő, ha még olyan piciny hatáskörű is, ha még olyan kis állásiban van is, részecskéje, atomja a mi alkotmányunknak és a miniszteri felelősség, különösen a jogi felelősség, ezeken a tisztviselőkön keresztül szűrődik le. A miniszter nem teheti ezekkel a tisztviselőkkel azt, amit akar, nem tolhatja el őket a hivatalos asztaltól, és nem tehet oda egy megbízottat. Éppen ilyen megítélés alá esik ia, miniszter úr által adott megbízatás is. En csak azért emeltem óvást, — hiszen ezen már gyakorlatilag úgysem segítünk — hogy ez a precedens ne ismétlődjék^ mert ez veszedelmes a miniszteri felelősség bázisának szempontjából. A tisztviselőt — ismétlem — a miniszter kénye-kedve szerint nem tolhatja félre. Kérdés az is, mennyibe kerültek a szakértők! Különben is van nekünk elég tisztviselőnk s ez a megoldás nem is került volna annyi pénzbe, mint cimennyibe került. A kérdést nem hivatali figyelmeztetések, hanem^ külső, a kerületemből és az ország minden részéből kapott felszólalások alapján hoztam ide. (Patay Gyula: Az Ofb.-tőlt) Attól nem, attól a legkevésibibé. Egyébként is az Ofb. munkája előtt nem meghajolni, hanem mindenkinek hálával kell adózni, nagy egészben olyan nemzeti munkát végzett. Méltóztassék a külföldig véleményeket, Anglia, Svájc és Franciaország véleményét elolvasni a magyar földbirtokrendező bíróságról. En mind elolvastam! (Patay Gyula: Svájc nem ismeri az Ofb.-t!) En ismerem, de lehet, hogy a képviselő úrnak baja volt az Ofb.-vel. (Patay Gyula: Nekem nem volt!) En rendszerint a kisemberek érdekét képviseltem a magas (bíróságnál. (Patay Gyula: A kisembereknek volt éppen a legtöbb haja vele!) De nagy uradalom érdekében is fordultam a magas bírósághoz jogos kívánsággal és megértéssel találkoztam. (Gr- Hunyady Ferenc: Egyszóval szélkakas!) Aki az Ofb. tekintélyét ímegnyirbálni törekszik, az az egész bíróság egyetemét kezdi ki. Kétségen felül áll, hogy csorbítja a miniszterek alkotmányos felelősségét, ' ha kormányzati hatáskörre az állami szolgálaton kívül állóknak megbízatást adunk, amellett költséges is. Ezért a miniszter úr felvilágosításának idevonatkozó részét nem fogadom el. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy az igen t. Ház figyelmét ebben az előrehaladott időben ismételten igénybe kell vennem, de a t. képviselő úr olyan alkotmányjogi elveket hangoztatott itt, amelyeket, ha szó nélkül hagynék, azt hihetné valaki, hogy én hallgatásommal ezekkel egyetértek. Nem értek velük egyet. Mert miről van szó? Arról van szó, hogy rendkívüli munkálatokat kellett sürgősen elintézni, T* tehát nem évek alatt, hanem gyorsan — mert a panaszok orvoslására mielőbb szükség volt. Ha én ezt a munkát rendes tisztviselőkkel végeztettem volna el, akkor körülbelül két év múlva értem Volna el azt a célt, amit a képviselő úr elérni óhajtott, gyakran sürgetve engem, hogy miért csinálom olyan lassan. Ebben a helyzetben nem tehettem mást, mint olyan szakembereket kerestem, akik ezt a munkát gyorsan és megnyugtatólag tudják elvégezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, ehhez nekem jogom van! Jogom van szakembereket felfogadni és ez a helyes, mert ha ezt nem teszem, hanem ilyen munkára tisztviselőket keresek és fogadok fel, utána jön a nyugdíj meg a B-lista, s ez volna az a pazarlás, amelyet a t. képviselő úr mindig kifogásol. Nekem tehát a t. képviselő úrral ellentétben, az a meggyőződésem, hogy én jártam el helyesen, törvényesen, okosan és takarékosan. Ez az igazság. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Strausz István: T. Képviselőház! Nem akarom a vitát tovább húzni, csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy távol áll tőlem az, hogy én a miniszter úr hatáskörét addig, míg az az alkotmányosság keretei között mozog, kétségbe vonjam. A miniszter úrnak még ahhoz is, hogy díjnokokat „alkalmazzon, költségvetés futján felhatalmazást kell kérni a törvényhozástól. Ha a miniszter úr .szakközegeket akar felÍQgadni és szakközegeket akar igénybe