Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az országgyűlés képviselőházának k 61. ülése 1931 február Jt-én, szerdán. 183 törlesztési fundációul vett V% illetőleg 2*9 métermázsa búzamennyiségnek. Ezek a számok vitán felül állanak és megdönthetetlenül igazolják azt, hogy az az egyharmad kedvezmény, amelyet a kormány a földhöz juttatottaknak a törlesztési részletekből engedélyezett, még' meg sem közelíti azt a könnyebb terhet, amelyet a kormány elgondolt az 1928. évi törvény megalkotásának idejében. Éppen azért nem tudtam megérteni azt a hozsannát, amellyel az igen t. pénzügyminiszter úr képviselőházi beszédét a keresztény kisgazdapárt fogadta, amely beszédben a miniszter úr bejelentette, hogy az 52 éves földár kölcsön törlesztési részletét egyharmadidal leszállítja. Hozzá még kitudódott az is, hogy ez az egyharmad leszállítás csupán egy évre, az 1930. évre szorítkozott. A számok tükrében mutatkozó igazságban van adva: a probléma, miképpen kell megoldani azt a nehéz helyzetet, amelybe önhibájukon kívül a földhöz juttatottak sodródtak. A számokban visszatükröződő helyzet azt mutatja, hogy a legeslegelsőrendű földmívelő nép terhes megélhetése gondjának koloncává váltak a földbirtokreform-törvény alapján juttatott földek és házhelyek. Igen t. Ház! Fel kell emelkednünk a nemzetünknek 1848. évben egységesen megnyilvánult szelleme eimíberi magaslatára és mérlegelnünk kell azt, hogy akik segítségre szorulnak, azok a mi testvéreink és a magyar mezőgazdiaságnak életét alkotják. (Ügy van! balfelöl.) Ez a derék munkásnép a végsőkig el van keseredve és az emberi jobb sorsába vetett hitét már csak az Istennél keresi és annál a pacsirtánál, amely_ énekével a nap felkelését, jelzi neki és buzldlítja a munkára. Ez a nép már úgy sem kaphat meg mindent, amit megérdemel. Azért ennek a Háznak is fel kell emelkednie az emberi gondolkozás magaslatára és keresnie kell a derék mezőgazdasági imunkásnép jobb sorsára az elérési lehetőséget. A pénzügyminiszter úr azt mondhatja... (Viczián István mosolyog.) Ott a képviselő úr mosolyog az én megjegyzésemen, vagy megállapításomon. Nincs ezen mit megmosolyogni Én nem a magam nevében beszélek, én nem is azért beszélek, igen t. képviselő úr, hogy megszilárdítsam politikai megbízatásomat. Nekem ilyen szándékaim nincsenek, de nincs is arra szükségem. Engem emberi érzés vezet, amikor nagyon kérem a Házat és a Házon keresztül az igen t. pénzügyminiszter urat. hogy keresse a megoldás lehetőségét a földhöz juttatottak megsegítésére. Elnök: Lejárt â 'beszédideje, képviselő úr. Strausz István: Kérek egy negyedórányi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárul. Méltóztassék folytatni. Strausz István: A lehetőséget én abban látóján, hogy ( legalább egyelőre engedtessék meg a földhöz juttatottaknak, hogy a földárkölcsön évi törlesztését búzaárban fizessék a kataszteri tisztajövedelem alapján úgy, amint annak idején fizették a vagyonváltságföldek haszonbérét. Ha az én álláspontomat elfogadná a kormány, kedvezőbben alakulna a helyzet. El is kellene fogadnia álláspontomat, még ha csak a ceruza alapján mérlegel is, mert ezáltal több pénz jutna a drága gyufaköleson törlesztésére. Az én elvi álláspontom elfogadása esetén minKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXÏJI, AHif •••'*• denki tudna fizetni, és ezáltal megsokszorosodnék az a kevés bevétel, amely a kölcsön terhes részleteinek befizetéséből most rendszeresen befolyik. Ha pedig akadnának olyanok, akik a kölcsön tőke- és kamatrészletét nem fizetnék meg a búzaár mellett sem, akkor a kormánynak valóban feléled a joga, — a takarékossági törvénybe becsúsztatott nyaktilóparagrafus „nélkül is — hogy elvegye a földet az ilyentől és olyannak juttassa, aki földárkölcsöntörlesztését búzaárértékben becsületesen mégfizeti. De én nem hiszem, hogy akadna csak egy is abban az esetben, ha álláspontomnak megfelelően határozna a kormány, aki nem fizetne, mert ez a fölmívelő nép annyira szereti a magyar hazát, hogy annak egy földdarabjáért kénes áldozni a nagyon szerény napi kenyeréből is egy falatot. Ezen indokolás alapján arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, aaért- éppen a t. miniszterelnök urat, miután ez az ország egyetemét érdeklő magas közgazdasági kérdés és mert a miniszterelnök úr adta ki a fontos rendeleteket, mérlegelje és^ fontolja meg azokat, amiket mondottam, és álláspontját a felvetett kérdésben legyen szíves a t. Házzal közölni. Interpellációm másik pontjában nehézniényt támasztok az ellen, hogy a t. kormány kezelési költséggel terhelte meg a földhöz juttatottakat. Az 1928 : XLI. te. 16. §-ában foglaltak alapján a földhöz juttatottak csak az 52 évre szóló kölcsöntörlesztési terv szerint fizetendő 5%-os annuitás viselésére kötelezhetők. Megállapítom, hogy sem az általam most hivatkozott törvényszakasz, sem a törvény más szakaszai nem adnak jogot arra, hogy a kormány a kölcsöntörlesztési részleteken felül még kezelési költséget is róhasson a földhözjuttatcttakra. A törvény végrehajtása iránt kiadott első 5580/1928. számú miniszterelnöki rendelet nem is tesz említést a' kezelési költségekről. Később azonban, úgy látszik, a jobb pénzügyi megfontolás alapján, a miniszterelnök úr kiadott egy rendeletet 1929-ben, amelynek a száma 1800 és ebben a rendeletben már felhatalmazta a pénzügyminiszter urat arra, hogy a föld árának 0'4%-a erejéig megterhelheti a földhöz juttatottakat kezelési költséggel. A pénzügy miniszter úr ez alapon 1929. évi, úgy tudom, 800. számú rendeletében meg is rótta 0'4%-os kezelési költséggel a földhöz juttatottakat, ami, ha a vagyonváltság-, és megváltási földeket együtt veszem, több, mint 2 millió pengő évi újabb terhet jelent a földhöz juttatottak vállán. A törvényelőkészítés anyaga alapján elismerem, hogy a kormány azt akarta, — és ezt nemesen gondolta — hogy a megváltást szenvedő birtokosok földje árának egyharmadából tartalékalap létesüljön és e tartalékalapból fedeztessenek a kezelési költségek. A Képviselőház együttes bizottsága azonban a kormánynak ezt a javaslatát elvetette és kimondotta, hogy a kezelési költségek a vagyonváltsági alap kainataiból fedeztessenek. Minthogy ezzel a módosítással emelkedett a javaslat törvényerőre, kérnem kell a t. miniszterelnök urat, hogy a kezelési költségek szedését szüntesse meg és az eddig szedett kezelési költségeket, mint minden törvényes alap nélkül szedett betvételt, írassa a földhöz juttatottak számlájának javára. Kérem az igen t. miniszterelnök úrnak, vagy ha éppen a pénzügyminiszter úr fog felelni, a pénzügyminiszter úr kimerítő szíves válaszát. Elnök; A pénzügyminiszter úr kíván szólni. 27