Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

8 Az országgyűlés képviselőházának 4-55. ülése 1931 január H-én, szerdán. hogy a 40 órás munkahetet iktassák törvénybe, | (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mint amely heti 40 órás munkaidő teljesen elegendő azon szükségleteik előállítására, amelyek ma a fogyasztás tekintetében jelentkeznék. A munkanélküliségnek ez <a nagyarányú emelkedése közvetve kihat a kisiparra s kihat a keresíkedelemre is. A fogyasztók tömege mindig (kevesebb lesz; mindig kevesebb lesz azoknak az embereknek száma, akiknek van valami jövedelmük, de a munkanélküliségnek; ez a nagyarányú mivolta kihat azokra is, akiik munkában vannak, s én itt az adatok tömegét tudnám felsorolni, amelyből bizonyíthatnám azt, hogy egyes iparvállalatok, azok, amelyek a kormány részéről messzemenő vámvédelemben részesülnek, azok az iparvállalatok, amelyek kartellekben tömörülve védik a maguk gazdasági érdekeit, kihasználják a mostani konjunktúrát, elbocsátják munkásaikat és tisztviselőiket csak azért, hogy ugyanezeket a munkásokat, ugyanezeket a tisztviselőket egy ihét múlva vagy két hét múlva lényegesen redukált fizetés mellett ugyanarra a munkára alkalmazzák. A munkaadói érdekeltség tehát nemhogy valamelyes módon megtenné kötelességét és igyekeznék ezen a rettenetes nyomoron segítve legalább azoknak kenyeret biztosítani, akik az iparvállalatoknál alkalmazva vannak, hanem felhasználja ezt az alkalmat olyan nagymérvű bérredíukcióra, amelyekre egyáltalán soha gondolni sem mertek volna. Adatok vannak arra vonatkozólag, hogy egy szép napon elbocsátanak régi tisztviselőket, akik egyes cégeknél 15—20 évet töltöttek el, s akik ennek a hosszú szolgálati időnek következtében elértek 400—500 pengő fizetést, és ugyanakkor közlik velük, hogyha 100 vagy 150 pengővel olcsóbban hajlandók munkát vállalni, t úgy ottmarad.hatnak. Ugyanez, a helyzet a" munkabéreknél is. A szakmunkásokat. akik még valamelyes tűrhető keresetre tudtak szert tenni, elbocsátják, és helyükbe vagy kevésbbé gyakorlott fiatalabb munkásokat vesznek fel, vagy pedig ugyanezen szakmunkásokat alkalmazzák lényegesen alacsonyabb keresettel. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Egy példát kívánok csak itt elmondani annak illusztrálására, hogy mi ma egy munkás keresete és hogy hova jutnak el az emberek. Debrecenben a cipőgyárosok kiadják a munkákat s egy pár cipőnek kézzel való elkészítéseért 1*50 pengőt fizetnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ne méltóztassék azt^ hinni, hogy ez az 1 pengő 50 fillér most már a munkás tényleges keresete, mert ezt az 1 pengő 50 fillért még terhelik azok az apró kellékek, amelyek egy cipő elkészítéséhez szükségesek: faszegek, fonal, seb,! ami szakemberek számítása szerint kitesz 30—40 fillért is. Ilyen nyomorúságos munkabérek mellett tengetik az országban az emberek ezrei és százezrei az életüket s ez a nyomor hol kitör Szegeden, hol kitör Budapesten, hol kitör egy másik városban, ahol a válasz mindig az, hogy karhatalommal, kardlapozással próbálják ezt a problémát megoldani. Tessék tudomásulvenni, hogy azoknak az embereknek, akiknek nincs mit veszíteniök: nincs okuk a kardlaptól sem félni. Azoknak az embereknek, akiknek választaniuk kell, hogy vagy ők maguk lesznek öngyilkosok, vagy pedig mások fegyverétől esnek ej, egészen mindegy, teljesen mindegy ez, de mielőtt börtönbe kerülnek, vagy mielőtt az öngyilkossághoz folyamodnak, vagy mielőtt családjukat irtják ki az éhség miatt: emberi kötelességük az, hogy megragadják az alkalmat és védekezzenek, mert hiszen a kiukac is védi az életét, hát az ember miért ne védekezzék és miért ne kövessen el mindent, hogy legalább élni tudjon, hogy legalább anynyit tudjon táplálék gyanánt magának szerezni, amennyi szükséges ahhoz, hogy életét fenn tudja tartani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma a tél közepén állunk itt. A munkásság nagy demonstrációval szeptember 1-én felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy itt milyen állapotok lesznek télen. Abban az időben nagy nyilatkozatok hangzottak el minden nap. Nincs a minisztériumnak olyan tagja, aki ne nyilatkozott volna arról, hogy milyen munkaalkalmakat fognak teremteni a télen. Hittük azt, hogy ezek mögött az ígéretek mögött van valami. Erre kitűnt, hogy azok a számok, amelyeket leírtak, nagyrészben fantáziák voltak, vagy pedig olyan munkákról szólották, amelyek már rég kiadattak, ; vagy elvégeztettek, vagy pedig olyan munkák, amelyek tervbe vannak ugyan véve, amely munkák elvégzéséhez azonban a megfelelő tőke nem áll rendelkezésre. '' • Én tudom azt, hogy a kormány más téren nagymérvű pazarlást folytat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amiért is én alkalmat fogok találni arra, hogyha nem is a Ház színe előtt, de legalább az illetékes bizottságokban rámutassak arra, vájjon egy szegény országnak szabad-e i'lyen^ nagyarányú paziarlásókat csinálni? Egy szegény országnak, amely a munkanélküliek támogatására semmit sem fordít, de olyan luxuskiadásokra mégis fordít pénzt, amely luxuskiadásoknál pedig talán a nagyon gazdag államok is meggondolnák azt, hogy szabad-e a mostani időkben ilyen kiadásokat eszközölniök? De úgy látom, hogy a kormány egyáltalában nem foglalkozik ezzel az egész ország lakosságát érintő súlyos kérdéssel és a dolgok felett úgy tér napirendre, mintha ez természete^ jelenség volna

; Mindig megnyugtatja a saját lelkiismeretét^ azzal, hogy külföldön is van munkanélküliség és* a külföldön is igyekeznek valamiképpen átélni ezeket a nehéz időket. Mindig elfelejtik azt, hogy a külföldön... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. Peyer Károly: Külföldön vagy gondoskodnak arról, hogy tényleg munkaalkalmak teremtessenek, — mint az előbb már bátor voltam említeni, az érdekeltségek összeülnek és a munkaidőt heti 40 órában állapítják meg, hogy ezáltal több munkaalkalmat teremtsenek azoknak, akik nem tudtak munkához jutni — vagy közmunkákat indítanak meg, nagyarányú közmunkákat, mint ahogyan látjuk, hogy ez a helyzet Angliában és^ főleg Amerikában. Emellett pedig minden államban azt látjuk, hogy a munkanélküliség elleni kötelező biztosítás törvénybe van iktatva és munkahiány esetén segélyben részesülnek azok, akik nem tudnak munkaalkalmat találni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tudom azt, hogy Magyarországon sok mindenre van pénz, (Strausz István: Csak