Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

j.76' Az- országgyűlés képviselőházának Alá van vetve a piaci törvényeknek, la ke; feslet és kínálat törvényének és alá van vetve annak a lehetőségnek, mellyel .a munkás a bérét feljavíthatja. Hat tehát a munkabérre a mun- ; kás kulturális foka, hat az ország egész közgazdasági emelkedettsége vagy süllyedése^ szóval egész csomó körülmény hat a munkabérre; kétségtelenül azonban a legnagyobb hatással a- munkabérre mégis a kereslet és a kínálat van. Mégis mit látunk! A textilgy árakban soha nem rtézik a korhatárt, lényegesen a korhatáron iáiul lévő munkásnőket, gyermekleányokat és fiúkat foglalkoztatnak és férfimunkásokat csak az igen nehéz munkánál alkalmiaiznak, amelyet nő vagy gyermek egyáltalában nem bír meg. Az történik itten, hogy gyermekeket, leányokat, anyákat bekényszerít a kapitalizmus a gyárba, ellenben a férfimunka erői, amely drágább, künn hagyja az utcán. Így látunk olyan jeleneteket megismétlődni, mint .amilyeneket egykori nagy vezérünk, Engels az 1830. évi angliai állapotokról írván, megállapított, hogy egy par excellence textilgyári városhan, ahol végigment, egész utcasorokon, egyetlenegy anyát, egyetlenegy leányt nem látott. A férfiak künn ültek a házak előtt, darálták a kávét, tisztították az edényeket, vagy vigyáztak a gyermekekre, a nők, a leányok, a fiatal fiúk pedig a textilgy árakban dolgoztak. Ha ki méltóztatnak menni Kispest r vagy Angyalföld perifériáira, (ugyanez a látvány tárul önök elé. Százával ődöngenek a munkanélküli férfiak az utcákon, nem tudják, mit csináljanak, mert munkát nem kapnak. Ha egy teherhajó megjelenik a Dunán, ezren rohanják meg, hogy kirakhassák a hajórakományt, a gyermekeik pedig egymás hátán, összezsúfolva, napközi otthonokban vannak, mert az asszonyok a gyárba mennek dolgozni. A textilkapitalizmus magához szippantja az anyját,^ de ugyanekkor hallunk gyönyörű prédikációkat vasárnap arról, hogy azok az átkos szocialisták (Szétrombolják a családot. A különböző felekezetek papjai egymást felülmúlják a szocialisták elleni invektívákban, hogy mi bomlasztjuk szét ä családot, mintha bizony mi küldenénk passzióból szegény feleségünket és szegény rosszul fejlett gyermekeinket a gyárba dolgozni. A kapitalista termelési rendszer az, amely kényszeríti a nőt és a gyermeket, hogy á gyárban dolgozzon, hogy legalább valamit keressen, hogy éhen ne haljon. A kapitalista rendszer az, amely tízezrével dobja a tanult, képesített férfiakat az utcára, tétlenségre kényszerítve őket, és amikor lázadozni mernek sorsúik ellen, ma volt szerencsénk hallani, hogy kilátásba 'helyezték a legújabb magyar szociálpolitikai eszközt, a vízifecskendőt: Hideg vizet a prolinak, ha éhes! Amint ez a javaslat nem védi meg a tisztelt agrárérdekeltségeket a kartellek fosztogatásai ellen, azonképpen nem fogja megvédeni az állam biztonságát sem a vízifecskendtő, mert ha azt /a, munkást elfutja a méreg, az nem néz se vizet, se egyebet, hanem megy a maga út: ján tovább. A legnagyobb sláger azonban, ha szabad ezt a közkeletű szót 'használnom, amit Biró Pál képviselő úr a javaslat jelenlegi vitája folyamán kivágott, az, hogy a gyáriparban emelkedtek a munkabérek. Hát nézzük meg, milyenek is voltak ezek a munkabérek és miíyefL is volt az a borzasztó emelkedés. 1925

j ÎJê.n ;ëgy. gyáripari munkásnak — és ekkor valószínűleg saját üzemére gondolt — átlagos évi' kéréseié 1289 ' pengő Volt, vagyis 300. napot véve alapul, ez kitett naponta körülbelül . ülése 1931 február 4,-én, szerdán. 4'5 pengőt. Öt évvel később, 1929-ben ez az összeg 1526 pengőre emelkedett, vagyis kitesz naponta öt pengőt. Azt állítja Biró képviselő . úr, hogy az élelmi és fogyasztási cikkek árai csökkentek, a munkabérek pedig emelkedtek, a munkásnak tehát semmi oka panaszra szerinte nincs. Eltekintve attól, hogy 1929 óta ez már régen túlhaladott álláspont, mert 1929 óta, sajnos rendkívül« erős mértékben csökkentek a bérek, ha megnézzük azt az 1924. és az 1929. év közötti különbséget, akkor is azt találjuk, hogy 50 fillér naponként különb özet, amely bérjavítás formájában figyelembejöhet. De azt uagybölcsen elfelejtette Biró t. képviselő úr elmondani, hogy az ipari cijkkek értéke menynyivel emelkedett. Mert talán nem minden ta g.i a a Képviselőháznak tudja azt, hogy a gyáriparban a munkabér nem az ott tartózkodás ellenértéke, hanem a teljesítmény függvénye. Mmél nagyobb a teljesítmény elméletben, annál nagyobb a munkabér és amikor a munkás bizonyos teljesítményt elér, akkor áttérnek egy más fizetési rendszerre, csakhogy lecsökkenthessék a kereseti lehetőségeit. Ha tehát emelkedtek a munkabérek, nem azért emelkedtek, mert a tisztelt nagy kapitalisták megszánván a munkások nyomorúságát és látván, hogy az üzemek haszonnal dolgoznak, önként javították a fizetéseket, hanem azért emelkedtek, mert a legraffináltabb és a legkönnönfontabb kizsákmányolási rendszerekkel szorították a munkásokat nagyobb munkateljesítményre. Bizonyíték erre a következő. Amíg ugyanis a bérek alig 18%-kai emelkedtek, addig az előállított iparcikkek értéke 837.9 millió pengőről 1232.1 millió pengőre emelkedett, vagyis a növekedés 47%. Biró' igen t. képviselő úrnak tehát arról is kellett volna beszélnie, hogy emelkedett ugyan a munkabér a különböző kizsákmányolási rendszerek segítségével, a meghajszolásával, a nagyobb munkateljesítménynyel sikerült '.' a munkásoknak valamivel több munkabért elérniök, de az előállított ipari cikkek értéke lényegesen jobban emelkedett, mint a munkabér. A tisztelt kapitalista urak tehát a munkásokkal szemben nem jótékonykodtak, nem szánták meg sorsukat, és nem adtak önként fizetés javítást, hanem abból a magasabb, abból a több profitból, amely az előállított ipari cikk értékéből reájuk esett, adtak valami csekély emelést a munkásoknak. Azóta természetesen ez a «csekély» is megszűnt, mert hiszen napnap után történnek a gyárakban elbocsátások. A munkást elbocsátják, egy bét múlva, esetleg három nap múlva felveszik és azt mondják neki: nagyon sajnáljuk, de csak 50—40%-kal alacsonyabb munkabérrel vagyunk képesek felvenni

% Az időbéresnek, akinek fizettek 80 fillért óránként, fizetnek 60 fillért, az akkordban dolgozó munkásnak, akinek kereseti lehetőségét 90 fillérben állapították meg, kereseti lehetőségét ma 70 fillérben állapítják meg. Ez a helyzet a szakmunkásoknál; a nőmunkásoknál, az ifjúmunkásoknál, a segédmunkásoknál ugyanilyen arányban csökkentik le mindenütt a jbéreket, úgyhogy ma taz, amit Biró igen t. képviselő úr a ^bérekre vonatkozólag mondott, már meg sem állja a helyét, mert hiszen azóta a bérek mélyen lesüllyedtek az életszínt alá, és ma a magyar proletár elmondhatja magáról, hpgy mélyen az életstandard alatt keres és ennél mélyebben keresni már nem lehet. De Biró Pát t. képviselő úr a legnagyobb hatást azzal érte eb hogy rámutatott a szociál-