Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
Az országgyűlés képviselőházának 460 rajta van. De amit nyernénk a réven, azt teljesen elvesztenénk a vámon. En tehát nem inszinuálom, nem 'tulajdonítom t. képviselőtársamnak a politikai pecsenyesütögetés szándékát, mert én az úgynevezett úrihuncutság magasabb fokán álló hasonlatokhoz nem is értek. (Kothenstcin Mór: Meg is látszik rajta!) Nagyon köszönöm, hogy legalább ezt az egyei méltóztatik rajtam észrevenni, hogy én politikailag természetesen, egyszerűen és őszintén gondolkozó magyar ember vagyok. T. Képviselőház! Miután tehát egy hangyalépéssel sem vinné előre a munkanélküliség megoldásának kérdését az az elhatározás, ha mi kedden beszélgetnénk erről a kérdésről, mert tetteket vár a parlamenttől, a kormánytól, és a magyar közélet minden tényezőjétől a munkanélküliek óriási tömege és ezek ,a tettek, igenis, mutatkoznak mindenütt az egész országban (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol?) és miután az elnök úr indítványa megfelel a parlament tisztes hagyományainak, azért kérem az elnök úr napirendi indítványának elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: iSzólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Egészen meglepő Jánossy Gábor t. képviselőtársam felszólalása. A t. képviselőtársam egyrészt azzal indokolja meg az elnök úr napirendi indítványának laz elfogadását, hogy Nagypénteken erre a felekezetre való tekintettel, Hamvazószerda után arra a felekezetre való tekintettel szombaton pedig amarra a felekezetre való tekintettel, nem tart ülést a Ház, másrészt azután ráhelyezkedik arra az álláspontra, hogy a munkanélküliség kérdését nem lehet megoldani, mert a munkanélküliség kérdésében nem tettünk konkrét javaslatot, s még odáig sem jut el, hogy ezt a Házat, ezt a magyar parlamentet annyira tartsa összefüggésben lévőnek az élet súlyos problémáival, hogy szükségét lássa annak, hogy ennek a magyar parlamentnek foglalkozni kell ma az ország népét legsúlyosaban sújtó gazdasági válsággal és az ennek következményeként jelentkező munkanélküliség kérdésével. (Barthos Andor: Hiszen egyébről sínes szó!) Ha a t. Házban ez a hang elhangzik, akkor meg kell döbbennie minden gondolkodó embernek ebben az országban azon, hogy a magyar parlamentet kikapcsolják az életből, elidegenítik az élettől és innét hallja a künn dübörgő nyomorúság, hogy rajta nem lehet segíteni. Hát az optánsokon, lehetett segíteni, az óptánsokért lehetett vállalni tízezreket, lehetett vállalni nagy terhet a magyar államnak a tízezerholdasokért? Hát a tönkremenő vállalatokon és bankokon lehetett segíteni'? Van a kormánynak i)énze arra, hogy más társadalmi osztályokat támogasson, csak éppen a tömegnyomorra nincs egy krajcárja, egy vasa sem? (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Önök még módot sem adnak arra, hogy a munkanélküliséget rendszeresen beillesztve külön problémaként a világ problémái közé és a magyar kérdésbe, ezt megmagyarázzak, még arra sem nyújt módot ez a magyar törvényhozás, hogy erről beszéljünk, hogy erre vonatkozólag indítványt tegyünk. Mi, igenis, tudnánk indítványt tenni arra, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy az állami költségvetést miképpen kellene rendezni. Miért kellett megadópótlékolni a kereseti adókat? Tessék a megpótlékolt kereseti adót segélyként ülése 1931 január 30-án, pénteken. 153 a munkanélkülieknek kiadni. Hiszen maguk a munkások, a tisztviselők, a szegény emberek fizetik. Tessék azt a 21 milliót, amit a magyar állam bevesz a kereseti adó pótlékolásából, a munkanélkülieknek segélyként kiadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ka bók Lajos: Tessék nyomban végrehajtani!) Tessék megcsinálni, itt a javaslat! Miért fordítják más célra ezt az összeget? Fordítsák a munkanélküli munkások segélyezésére. (Barthos Andor: Hol talál erre pénzügyminisztert?!) Ha önök akarnák, volna rá pénzügyminiszter, csak Önöktől, a többségi párttól és a kormánytól függ. Ha akarnák önök és sarkukra r állanának, volna pénzügyminiszter, aki ezt végrehajtaná, és ezt az összeget máshol meg lehetne takarítani, ezt az összeget az állami kiadásoknál eszközlendő megtakarítással lehetne pótolni. Vannak kiadások, amelyeket meg lehetne szüntetni és amelyeket nem kellene folyósítani. Így volna pénz a munkanélküliek segélyezésére. Tehát konkrétum is van, tessék megcsinálni! Azt mondják, világválság van, elismerik a nyomorúságot, de a világválságra hivatkoznak. Igen, de mindenhol, ahol válság van, ahol parlament van, a bennünket körülvevő államokban és végig egész Európában mindenütt van munkanélküli segély, csak Magyarországon nincsen, mert itt még külön világ van! Itt mindenre van pénz, csak arra nincs, hogy ezt a nyomort enyhítsék. Az urak nem jutottak el addig a maguk magyar nemzeti politikájával, hogy a villámhárítót feltegyék a saját házukra, nincsenek annyira, mint az egyszerű bugaci parasztgazda, aki villámhárítóról gondoskodik, hogy levezesse a mennydörgős mennykőt! Önök nemzeti, állami politikájukban még nem jutottak el odáig, hogy ennek szükségességét meglássák, nem törekszenek arra, hogy ezt a nagy nyomorúságot enyhítsék. Amikor mi erről beszélünk, őszintén beszélünk, nem politikából. Tessék kimenni a tömegek közé és látni fogják, hogy mennyi ember éhezik és koplal, földbe vájt lakásban él és a szemetén szedi össze a falatot. Most, amikor Pesten nagytakarítás van, tessék végigmenni s látni fogják, hogy a padlásokról hogyan húzzák le a holmikat, a padláson, ahol évtizedeikig piszok, szemét volt, most nagytakarítás van és ott vannak az emberek, vájják a szemétből az ennivalót. S amikor ilyen nagy a nyomorúság, önök nem törődnek vele és nem látják be, hogy a legnagyobb baj, amit nemzeti szempontból elképzelni lehet, az, ha egy kormányzat nem törődik azzal, hogy a munkanélkülieken segíteni kell, hogy valamit tenni kell a nyomor enyhítésére. (Zaj jobbfelől.) Amikor mi erről beszélünk, azért beszélünk, mert ez kötelességünk és Önöknek is kötelességük volna erről beszélni (Jánossy Gábor: Mindennap beszélünk róla!) és kényszeríteniök kellene .a kormányt, az egész igazgatást arra, hogy ebben a kérdésben valamit tegyen. Tessék elhinni, hogy ez nagyon komoly dolog. (Jánossy Gábor: Tudjuk!) Dübörög a tömegnyomor, & nyomorgók kétségbeesetten járnak-kelnek és azok a bűncselekmények, amelyek előfordulnak, nem véletlenek, ezek a tömegnyomorral függnek össze, uraim, és a tömegnyomor szaporítja a bűncselekményeket mind nagyoblb mértékben, úgyhogy azután nem lehet megakadályozni a dolgok további elmérgesedését. Ha már más szempontból nem, ebből a szempontból is figyelembe kellene venni ezt a helyzetet és foglalkozni kellene ezzel a nagyarányú munkanélkü23*
