Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának 460 rajta van. De amit nyernénk a réven, azt tel­jesen elvesztenénk a vámon. En tehát nem in­szinuálom, nem 'tulajdonítom t. képviselőtár­samnak a politikai pecsenyesütögetés szándé­kát, mert én az úgynevezett úrihuncutság ma­gasabb fokán álló hasonlatokhoz nem is értek. (Kothenstcin Mór: Meg is látszik rajta!) Na­gyon köszönöm, hogy legalább ezt az egyei méltóztatik rajtam észrevenni, hogy én politi­kailag természetesen, egyszerűen és őszintén gondolkozó magyar ember vagyok. T. Képviselőház! Miután tehát egy hangya­lépéssel sem vinné előre a munkanélküliség megoldásának kérdését az az elhatározás, ha mi kedden beszélgetnénk erről a kérdésről, mert tetteket vár a parlamenttől, a kormánytól, és a magyar közélet minden tényezőjétől a munka­nélküliek óriási tömege és ezek ,a tettek, igenis, mutatkoznak mindenütt az egész országban (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol?) és mi­után az elnök úr indítványa megfelel a parla­ment tisztes hagyományainak, azért kérem az elnök úr napirendi indítványának elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: iSzólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Egészen meglepő Jánossy Gábor t. képviselőtársam fel­szólalása. A t. képviselőtársam egyrészt azzal indokolja meg az elnök úr napirendi indítvá­nyának laz elfogadását, hogy Nagypénteken erre a felekezetre való tekintettel, Hamvazószerda után arra a felekezetre való tekintettel szomba­ton pedig amarra a felekezetre való tekintettel, nem tart ülést a Ház, másrészt azután ráhelyez­kedik arra az álláspontra, hogy a munkanél­küliség kérdését nem lehet megoldani, mert a munkanélküliség kérdésében nem tettünk kon­krét javaslatot, s még odáig sem jut el, hogy ezt a Házat, ezt a magyar parlamentet annyira tartsa összefüggésben lévőnek az élet súlyos problémáival, hogy szükségét lássa annak, hogy ennek a magyar parlamentnek foglalkozni kell ma az ország népét legsúlyosaban sújtó gazda­sági válsággal és az ennek következményeként jelentkező munkanélküliség kérdésével. (Barthos Andor: Hiszen egyébről sínes szó!) Ha a t. Házban ez a hang elhangzik, ak­kor meg kell döbbennie minden gondolkodó embernek ebben az országban azon, hogy a magyar parlamentet kikapcsolják az élet­ből, elidegenítik az élettől és innét hallja a künn dübörgő nyomorúság, hogy rajta nem lehet segíteni. Hát az optánsokon, lehetett se­gíteni, az óptánsokért lehetett vállalni tízez­reket, lehetett vállalni nagy terhet a magyar államnak a tízezerholdasokért? Hát a tönkre­menő vállalatokon és bankokon lehetett segí­teni'? Van a kormánynak i)énze arra, hogy más társadalmi osztályokat támogasson, csak ép­pen a tömegnyomorra nincs egy krajcárja, egy vasa sem? (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Önök még módot sem adnak arra, hogy a munkanélküliséget rendszeresen beillesztve kü­lön problémaként a világ problémái közé és a magyar kérdésbe, ezt megmagyarázzak, még arra sem nyújt módot ez a magyar törvény­hozás, hogy erről beszéljünk, hogy erre vonat­kozólag indítványt tegyünk. Mi, igenis, tudnánk indítványt tenni arra, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy az állami költségvetést miképpen kellene rendezni. Miért kellett megadópótlékolni a kereseti adókat? Tessék a megpótlékolt kereseti adót segélyként ülése 1931 január 30-án, pénteken. 153 a munkanélkülieknek kiadni. Hiszen maguk a munkások, a tisztviselők, a szegény emberek fizetik. Tessék azt a 21 milliót, amit a magyar állam bevesz a kereseti adó pótlékolásából, a munkanélkülieknek segélyként kiadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ka bók Lajos: Tes­sék nyomban végrehajtani!) Tessék megcsi­nálni, itt a javaslat! Miért fordítják más célra ezt az összeget? Fordítsák a munkanélküli munkások segélyezésére. (Barthos Andor: Hol talál erre pénzügyminisztert?!) Ha önök akar­nák, volna rá pénzügyminiszter, csak Önöktől, a többségi párttól és a kormánytól függ. Ha akarnák önök és sarkukra r állanának, volna pénzügyminiszter, aki ezt végrehajtaná, és ezt az összeget máshol meg lehetne takarítani, ezt az összeget az állami kiadásoknál eszközlendő megtakarítással lehetne pótolni. Vannak ki­adások, amelyeket meg lehetne szüntetni és amelyeket nem kellene folyósítani. Így volna pénz a munkanélküliek segélyezésére. Tehát konkrétum is van, tessék megcsinálni! Azt mondják, világválság van, elismerik a nyomorúságot, de a világválságra hivat­koznak. Igen, de mindenhol, ahol válság van, ahol parlament van, a bennünket körülvevő államokban és végig egész Európában minde­nütt van munkanélküli segély, csak Magyar­országon nincsen, mert itt még külön világ van! Itt mindenre van pénz, csak arra nincs, hogy ezt a nyomort enyhítsék. Az urak nem jutottak el addig a maguk magyar nemzeti politikájával, hogy a villám­hárítót feltegyék a saját házukra, nincsenek annyira, mint az egyszerű bugaci paraszt­gazda, aki villámhárítóról gondoskodik, hogy levezesse a mennydörgős mennykőt! Önök nem­zeti, állami politikájukban még nem jutottak el odáig, hogy ennek szükségességét meglássák, nem törekszenek arra, hogy ezt a nagy nyomo­rúságot enyhítsék. Amikor mi erről beszélünk, őszintén beszé­lünk, nem politikából. Tessék kimenni a töme­gek közé és látni fogják, hogy mennyi ember éhezik és koplal, földbe vájt lakásban él és a szemetén szedi össze a falatot. Most, amikor Pesten nagytakarítás van, tessék végigmenni s látni fogják, hogy a padlásokról hogyan húz­zák le a holmikat, a padláson, ahol évtizedeikig piszok, szemét volt, most nagytakarítás van és ott vannak az emberek, vájják a szemétből az ennivalót. S amikor ilyen nagy a nyomorúság, önök nem törődnek vele és nem látják be, hogy a legnagyobb baj, amit nemzeti szempontból el­képzelni lehet, az, ha egy kormányzat nem törő­dik azzal, hogy a munkanélkülieken segíteni kell, hogy valamit tenni kell a nyomor enyhí­tésére. (Zaj jobbfelől.) Amikor mi erről beszélünk, azért beszélünk, mert ez kötelességünk és Önöknek is kötelessé­gük volna erről beszélni (Jánossy Gábor: Min­dennap beszélünk róla!) és kényszeríteniök kel­lene .a kormányt, az egész igazgatást arra, hogy ebben a kérdésben valamit tegyen. Tessék el­hinni, hogy ez nagyon komoly dolog. (Jánossy Gábor: Tudjuk!) Dübörög a tömegnyomor, & nyomorgók kétségbeesetten járnak-kelnek és azok a bűncselekmények, amelyek előfordulnak, nem véletlenek, ezek a tömegnyomorral függ­nek össze, uraim, és a tömegnyomor szaporítja a bűncselekményeket mind nagyoblb mértékben, úgyhogy azután nem lehet megakadályozni a dolgok további elmérgesedését. Ha már más szempontból nem, ebből a szempontból is figye­lembe kellene venni ezt a helyzetet és foglal­kozni kellene ezzel a nagyarányú munkanélkü­23*

Next

/
Thumbnails
Contents