Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

140 Az országgyűlés képviselőházának gét itt nem érintem — két út áll tulajdonképpen előttünk. Az egyik a terményárak belső, mesterséges emelése. Egy olyan országban, amely importál, ez a kérdés könnyen elintézhető, hiszen ott az agrár v ám okát egyszerűen felemelik. Ezt Magyarország, mint exportállam, nem teheti meg. Kénytelen tehát különböző mesterséges expediensekhez fordulni, legyen az boletta, legyen az termelési prémium vagy nem tudom, micsoda. (Friedrich István: Monopólium!) A monopóliumot szívesen látnám, ha azt meg lehetne csinálni. (Rassay Károly: Ez a kartell elleni védekezés, hogy a mezőgazdaságban monopóliumot csináljunk

1

?) En, t. képviselőtársam, nem a kartell ellen harcolok itt» hanem a kartelléletben tapasztalható visszaélésiek ellen, és ha abban a monopóliumban annakidején visszaélések fognak jelentkezni, azok ellen épúgy fogok harcolni, mint a kartell visszaélései ellen. (Rassay Károly: Ez az őszinte képe a helyzetnek! — Zaj.) Nagyon őszintén leszögezem azt az álláspontomat, hogy nem is vagyok hajlandó a kartell ellen, mint nemzetgazdasági intézmény ellen harcolni, mert ez közgazdasági abszurditás. Visszatérve^ az- előbbi gondolatra, vallom, hogy a terményárak emelése tekintetében is minden lehetőt el kell követni. E mellett azonban feltétlenül törekedni kell a mezőgazdaság termelési költségeinek csökkentésére. (Ügy van! jobbfelől. — Zaj.) A termelési költségek csökkentésének van egy nagyon komoly nemzetgazdasági és közgazdasági fundamentuma, mégpedig az, hogy az olcsóbbodása folyamat, amelyet ma Biró Pál t. képviselőtársam sem tagiadott, az iparcikkekben és .a nyersanyagokban az egész világon megindult. Ennek azonban kézzelfogható hatása nálunk rendkívül laissúsággal jelentkezik. Valahogyan úgy vagyunk ezzel, mint a gabonatőzsdével. Amikor Csikágóban emelkednek a búzaárak, erről itt nem igen vesznek tudomást, ha azonban Csikágóban esnek a búzaárak, annak többszörösét eszkomptálják itt a tőzsdén. Az ipari életben megfordítva van. Ha emelkednek kint az árak, akkor nálunk többszörösen emelkednek az iparcikkek árai. Ellenben, ha esnek -az árak, akkor egyszerűen nem vesznek róla tudomást, vagy csak nagyon későn. (Friedrich István: Most az agráriusok is benn vannak a tőzsdén, most változtathatnak rajta! — Jánossy Gáhor: Az egész tőzsde spanyolnáthában fekszik egy év óta! — Derültség. - Zaj.) Azt kérdezte t. képviselőtársam, hogy mit kellene csinálni. En erről is szívesen beszélek, és három olyan eszközre szeretnék rámutatni, amely diszkusszió tárgyát képezlheti. Az egyik az ipari vámtarifa revíziója. Itt is tárgyilagosan meg kell mondanom, hogy ez nem olyan könnyű valami, amint azt egyesek elképzelik, mert nekünk külkereskedelmi szerződéseink vannak, amelyekben bizonyos vámtételek fixírozva vannak, le vannak kötve. (Sándor Pál: Akkor miért beszélnek róla?) En tárgyilagosan meg akarom világítani ezeket a dolgokat. Azután vámkonfliktushan vagyunk ma Csehszlovákiával, kereskedelmi tárgyalások előtt állunk Ausztriával, vagy már folyamatban is vannak, Németországgal is tárgyalni fogunk. Ilyen körülmények között, ha már ilyen sokáig eltolódott a vámrevízió kérdése, azon az állásponton kell lennünk, hogy most nincs meg a lélektani pillanata annak, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. (Ügy van! balfelöl. — Gál Jenő: Azért nem időszerű ez a törvényjavas. ülése 1931 január 30-án, pénteken. lat!) Hiszen az osztrák iparosok, azután a cseh nagyipar és a német nagyipar is azt mondhatja: nekünk nem is kell tulajdonképpen küzdenünk a magyar ipari vámtételek lefaragásáért, mert a hivatalos magyar közegek maguk intern leszállítják ezeket a vámtételeket. (Friedrich István: Ez szórói-szóra így van! Ez a fordulópontja az egésznek, amit most mond a t. képviselő úr! — Zaj.) Ezekre a tárgyalásokra mi nem mehetünk a nélkül, hogy tarsolyunkban fegyverek is legyenek. Nekünk ellenengedményeket kell elérnünk, és ezért most lábhoz tett fegyverrel kell várnunk ezeket a tárgyalásokat és ezeken a tárgyalásokon is mindig erőteljesen kell képviselnünk azt az álláspontot, hogy mi engedünk a vámból, és pedig erőteljesebben kell engednünk, de a másik oldalon ellenengedményeket kérünk a magyar mezőgazdaság részére. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ebben a tekintetben nagyon kérem a mélyen t. kormányt, hogy egy kicsit bátrabban kezeljük ezt a kérdést a tárgyalásokon, ne darabonként vágjuk le — bocsánat a triviális kifejezésért — a kutya farkát, hanem tegyünk becsületes engedményeket, amelyek nem teszik tönkre a magyar ipart, de viszont a mezőgazdaság részére próbáljunk különösen Németországban reális ellenengedményeket kiharcolni. Azt hiszem, helyesen rajzoltam meg azt a keretet, amelybe az ipari vámok reviziójának kérdését be kell nekünk állítanunk. (Friedrich István: Nem lehet megcsinálni!) A másik eszköz a belső áranalízis. (Rassay Károly: Ez fontos!) A próbák, amiket mi ezen a téren tettünk, (Zaj. — HalljukJ Halljuk! jobbfelől.) a belső áranalízis tekintetében tett próbák a legkevésbbé sem biztatóak, sőt több tekintetben elriasztók. (Zaj. — Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes, mert ez egy gyakorlati része a dolognak!) Itt van például az ásványolaj kar teli. (Zaj. — Halljuk! HalljukJ) Ez tipikus árkartell. En nem látom itt a racionalizálási törekvéseket, nem látom a tudományos kutatásokat, a termelési költségek leszállítására és a munkabérek emelésére irányuló törekvéseket ennek a kartellnek az életében. En csak egyet látok, hogy a petróleum, benzin és gázolaj árát felemelte. Hiszen mielőtt megalakult a kartell, a petróleum ára 100 kilogrammonként 17 pengő volt, a kartell megalakulása után 18'20 pengő lett. Azóta már tovább emelkedett. A ' mezőgazdasági benzin ára a kartell megalakulása előtt tavaly június 15-én 30 pengő volt, a kartell megalakulása után 34 pengő lett. A nyersolaj a kartell megalakulása előtt 100 kilogrammonként 15 pengő volt, a kartell megalakulása után rögtön 17"50 pengő lett. De mondom, ezek az árak azóta is folyton emelkedtek, dacára annak, amit a mélyen t. képviselő urak valószínűleg nagyon jól tudnak és figyelemmel kísérnek, hogy a világpiacon az ásványolaj ára tekintetében (Sándor Pál: Visszaesett!) "' 100 százalékos és annál is nagyobb visszaesések vannak. (Friedrich István: Es a motalko is hozzásegített itt a feltornáztat ás hoz, mert annak árát a szeszhez arányosították! — Zaj.) Talán érdekelni fogja a mélyen t. Képviselőházat, hogy a világpiac tekintetében micsoda eltolódások álltak be. Ebben a tekintetben 1930. októberébén 100 kilogrammonként ab határ Lökösháza tartányban a petróleum volt 1*80 dollár, 1931. januárban 0'95 dollár. (Gyömörey Sándor: Mennyi?) 0'95 dollár (Sándor Pál: Éppen a fele!) 1*80 dollárral szemben, vagyis két hónap alatt 100% -kai esett az ár. A gázolaj ára 1'50 dollárról leesett 1*25 dol-