Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának U60. ülése 1931 január 30-án, pénteken. 135 institúció, amely megfelel a mi Országos Ipartanácsunknak, amelynek csak a nevében van az, hogy ipartanács, ellenben tagjai közt egyaránt foglalnak helyet a mezőgazdaságnak, a fogyasztóknak, a kereskedelemnek képviselői. Úgyhogy én Fankas Elemér t. képviselőtársamnak azt a gondolatát, hogy nem ez volna-e ezeknek az intézkedéseknek szempontjából a (megfelelő fórum, magamévá tenném, ha nem félnék attól, hogy azt a vádat emelik ellenem, hogy én megint az egyoldalú érdekeltség befolyását akarom biztosítani. A kormány felelőssége szempontjából csak az1^ szeretném megjegyezni, hogy az 1923. évi német szükségrendelet ugyanazokat az intézkedési jogokat, amelyet a mi mostani kodifikációnk a bíróságnak ad, tudniillik a feloszlatás és a tevékenységtől való eltiltás jogát, szintén a bíróságra ruházza. De a német gyakorlati és elméleti gazdaságpolitikusok és jogászok ugyancsak egyöntetű véleménye alapján az 1930. évi, tehát a legutóbbi 'szükségrendelet ezeket az intézkedési és rendelkezési jogokat is a kormányra ruházza át és kiveszi a bírói hataloim alól. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A német közfelfogás azt mondja, hogy nem szabad a bíróságot gazdaságpolitikai felelősséggel megterhelni olyan intézkedések tekintetében, amelyeket egész struktúrájuk iszerint nem is viselhet. Nálunk megnyugtatás akar lenni, hogy bizonyos intézkedések a bíróságnál vannak. De kicsit furcsán hat ez a megnyugtatás a feloszlatás és tevékenységtől való eltiltás tekintetében akkor, amikor sokkal fontosabb, sokkal életbevágólhb rendelkezéseket a kormányra bíz. Először a kartellbizottság fungál, azután az egész kérdéskomplexum a kormány elé kerül, azután jön a bíróság és azután a bíróság révén a teljes nyilvánosság. Ez az állandóan a vádlottak padján való ülés, a passzív védekezési kényszerűség az, amelytől én bocsánatot kérek, a produktivitás gondolatát féltem. (Jánossy Gábor: Nem lesz rá szükség!) Ebben az eszimemenetben mozgok akkor, amikor nem tehetem magamévá azokat a fejtegetéseket, amelyek itt a magánaktorátusra vonatkoznak, ami lehetetlenné tenné azt, hogy az ipar a maga természetes hivatását folytathassa, hogy minden erejét a termelés fokozására koncentrálja. En azt mondom, hogy ami kodifikációnk ebben a tekintetben nem okult a német példán és azt hiszem, hogy feleslegen fárasztja vele a gazdasági életet, s én sajnálom, hogy ez . így van, mert azt mondom, hogyha azok a bizonyos intézkedések, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a célját egyáltalában nem veszélyeztetik, kimaradtak volna ebből a javaslatiból, ez a törvényjavaslat sokkal jobb és az ipar szempontjából is sokkal elfogadhatóbb lett volna. Itt van a 6. % a maga túlzásaival. Itt az elvi kérdések egész tömege merül fel, így például a törvény hatályának kiterjesztése az összes vállalatokra, amelyek árutermeléssel vagy forgalombahozatallal foglalkoznak. Sohasem fognak engem meggyőzni arról, hogy valóban szükség van erre. Amikor például Németországban félnek attól, hogy a gazdasági életnek már teljesen kialakult formáit, alakulatait törvénnyel szabályozzák, akkor mi már előre akarunk szabályozni', — hiszen ez a főcél, mert trösztökre és esetleg olyan alakulatokra gondolnak, amelyek kibújhatnak a kartell fogalma alól — mi már előre meg akarjuk nehezíteni a KÉPVISELŐHÁZI NAPLŐ. XXXHI. jövőben kialakuló gazdasági formák létrejövetelét. En azt mondom, hogy a fennálló törvényes keretek között eddig is kellő eszköz állt a kormányzat rendelkezésére. (Káinoki Bedő Sándor: Ez nem áll!) Méltóztassék, t. képviselőtársam, megengedni, hogy előbb a magam álláspontját fejthessem ki, azután nagyon szívesen fogom a t. képviselőtársamat meghallgatni. (Káinoki Bedő Sándor: Ki is fejtem!) A német szükségrendelet elégnek tartja ugyanazokat a jogszabályokat és rendelkezési jogokat, amelyek tekintetében Németország és^ köztünk nincs különbség. Az egyetlen kiegészítés a vámtarifa változtatásaira vonatkozott. De én a 6. $-nak nem is ezt a 4. pontját támadom, amely a vámtarifaváltoztatásokra vonatkozik, mert tény az, hogy a fennálló 1924-es vámtörvényünk csak igen szűk keretre szorítja a kormány intézkedési jogát, bár máskülönben, ha nem gyakorlati szempontból, hanem általános szempontból, alkotmányjogi szempontból nézzük, kétségtelen, hogy ez az intézkedési jog is alkotmányjogi szempontból elvonja tulajdonképpen a gazdaságpolitikának egyik legfontosabb részét a törvényhozás ingerenciája alól. De, mondom, gyakorlati szempontból ennek jogosultságát én teljesen elismerem. De egyébként azt kérdeztem az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól a bizottsági tárgyaláson, amikor például ott szó volt vámkedvezményekről, hogy mik azok ia vámkedvezmények, mert "én ezzel nem vagyok tisztában és az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr ebben a tekintetben felvilágosított engem, -azt mondván, hogy ő a kikészítési eljárásra, szabad raktárra stb.-re gondolt. Hát, bocsánatot kérek, ilven fontos tényezőit az általános kereskedelmi és exportpolitikának szabad-e policiális intézkedések tárgyává tenni. En tehát azt szeretném mondani, hogy ne méltóztassanak e tekintetben túl merevnek lenni, mert itt valóban nagy merevség van. Már a bizottságban azt kértem, hogy hagyják ki ebből a harmadik pontból az előzetes tárgyalások kiküszöbölésére vonatkozó részt. Nem előzetes kötelező egyeztetésről, hanem előzetes tárgyalásról, az ellentétek kiegyenlítésének megkísérléséről van szó. Tehát az érdekeltek tudta nélkül hozhat meg a kormány e szerint a 3. pont szerint életbevágó rendelkezéseket. Még ebben az ártatlan és tulajdonképpen egészen természetes kérdésben sem volt sikerem. Azért mondom, hogy ártatlan, mert hiszen a gyakorlatban jóformán el sem képzelhető, hogy bármely kormány ilyen intézkedéseket tehessen a nélkül, hogy az érdekeltekkel ne tárgyaljon és ha ez gyakorlatilag így van, iákkor minek egy ilyen felhatalmazást adni ebben a törvényjavaslatban, amelynek bizonyos mértékig mégis káros visszahatása lehet. Már közel másfél órája beszélek és még egyszer sem említettem ennek a kérdésnek vo natkozásait akár a külföldi tőke, akár a közhitel szempontjából. Csak nagyon halk hangon szeretnék erről beszélni. A kereskedelemügyi miniszter úr maga mondotta, hogy ezekkel a felhatalmazásokkal nagyon óvatosan kell bánni, mert a gazdasági élet szempontjából mégis a legfontosabb a stabilitás. Én azt mondom, hogy ezek az intézkedések, ezek a törvényes kereteken túlmenő intézkedések, amelyeken a bizottságban csak stiláris enyhítések történtek, mert végeredményben az a további enyhítés, hogy a bíróságokra fog tartozni az, hogy elvonják-e az iparűzési jogot, vagy a telepengedélyt, jogalkotási szempontból sokkal 21