Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

132 Az országgyűlés képviselőházának 4-60. ülése 1931 január 30-án, pénteken. pengőt. Ugyanez a vállalat az 1929/30. gazdasági éviben 2,066.000 pengő adóköteles nyereség mellett — tízmillióval szemlben kétmillió! — a háború előtti félmillióval szemben 3,161.000 pengő szociálpolitikai kiadásokat számolt el. (Fábián Béla: Mi részletezve ez a hárommillió? — Malasits Géza: Ebben benne van a leventeköltség ^és a lövészegylet költsége is. — Eri Márton: Miért fáj az? — Malasits Géza: Nem fáj az, csak mondom, hogy benne van. Ne törődjék azzal, hogy nekem mi fáj. Nekem az fáj, hogy milyen közömbösek.) T. képviselőtársamnak kíváncsiságát hajlandó vagyok bármikor a legapróbb részletekig kielégíteni, itt azonban a t. Ház figyelmét csak annyira veszem igénybe, amennyire az előttünk fekvő gazdaságpolitikai kérdésének megítéléséhez szükséges. Méltóztassék megengedni, hogy tovább folytassam. (Halljuk! Halljuk! jöbbfelől) Megállapítom tehát, hogy a békeévek szociálpolitikai költsége kitette 4%%-át az akkori nyereségnek, holott a legutóbbi évben ez a nyereségnek már másfélszeresére rúgott. Hogy kielégítsem t. képviselőtársam kíváncsiságát, közlöm, hogy ebből a 3,161.000 pengőből a törvényes kiadás... — méltóztatnak tudni, hogy mit értek törvényes alatt (Fábián Béla: A Társadalombiztosítót is!) Ügy van! — ... kitett 2,658.000 pengőt, tehát egymagában is 128% át a nyereségnek. (Sándor Pál: Ez az Önök rezsimje. Dicsérjék meg. — Elnök csenget.) Azt méltóztatik mondani, hogy a mi rezsimünk dicsérete. Igen t. képviselőtársam, nem azért hozom fel ezeket .az adatokat, mintha ezeket sokallnám. (Fábián Béla: Nem arról van itt szó.) Kívánom az országnak és kívánom az ipari termelésnek, hogy elbírja' ezeket a szociálpolitikai költségeket. Ez nagy haladás a régivel szemben. Magukról a szociálpolitikai intézményekről és kiadásokról beszélek, de nem beszelek magának az intézménynek adminisztrációjáról, ami egészen más kérdés, és amire talán nem is érdemes

1 kitérni e percben. (Sándor Pál: Pedig jó volna kitérni arra, de nem fog kitérni.) Nem tartozik a napirendre. En csak azt akarom megállapítani, hogy cseppet sem vagyok '• megelégedve azzal, hogy 1927-től 1929-ig, tehát két év alatt ezeknek az intézményeknek az adminisztracionális kiadása — beleértve a magánalkalmazottak biztosító intézetének és ia bányaalkalmazottak intézetének kiadásait is — 6*5 millióról 16'4 millióra, tehát 10 millióval emelkedtek. Nem erről van szó, nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy igenis ezek a szociálpolitikai kiadások is lényegesen befolyásolják az iparcikkek termelési és ennek következtében eladási költségeit. Hogy ezt «a kérdést is érzékeltessem egy gyakorlati példával, kiszámítottam, 'hogy ez a 2*7 millió pengő többlet — mert meghétszereződtek a kiadások a békeévek óta — hogyan viszonylik az ugyanabban az esztendőben belföldön eladott áruk eladási árához, tehát nem a termelési árához. Ez a viszonyszám azt mutatja, hogy 8'9%-át, kereken 9%-át teszi ki az eladási árnak. (Felkiáltások jobbfelöl: Óriási!) A vasipar eladási árai, árindexe az utolsó gazdasági évben 119 volt, 19% -kai magasabb, mint a békében, (Jánossy Gábor: Csak?) amivel szemben a termelési index 120 volt, 20%-kai volt tehát magasabb a termelési ár, mint a. békében. Méltóztatnak tehát látni, hogy a termelési áremelkedés az eladási áremelkedéssel parallel. Ebből a 19%-os áremelkedésből majdnem fele, 9% jut erre a szociálpolitikai költségemelkedésre. Ismétlem, abszolúte nem ezek ellen a szociálpolitikái költségek ellen beszélek. Ezen a helyzeten változtatni nem is lehet, mert meggyőződésem, hogy egy már felépített szociálpolitikai organizációt, egy már elért szociálpolitikai haladást visszafejleszteni nem lehet. (Ügy van! a középen.) Megint nem beszélek az adminisztrációról, nem beszélek a részletdolgokról. (Sándor Pál: Sokkal jobb, <ha nem beszél róla.) En csak konstatálom a kérdés jelentőségét az ipari árakra vonatkozóan. (Sándor Pál: Ismert dolgok!) Hiszen ezeket a dolgokat ismeri a t. Ház és annakidején mii lelkesedéssel szavaztuk meg (Fábián Béla: Micsodát?) mindezeket a társadalombiztosítási terheket. (Fábián Béla: En nem! A Lex Vass II. ellen beszéltem! — Br. Podmaniczky Endre: Könnyű azt mondani most! — Fábián Béla: Miért? Itt vannak a Ház naplói! Tessék megnézni azokat a beszédeket, amelyeket mondottunk ! — Jánossy Gábor: Gál Jenő kivételével az egész Ház elfogadta. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak minden oldalon. Biró Pál: Bocsánatot kérek, mégis csak tartozunk azzal Vass József emlékének, (Zaj a baloldalon.) hogy ezt megállapítsuk; hiszen láttuk, hogy az ő törvényjavaslatait a Ház minden oldala egyöntetű hozzájárulással és lelkesedéssel fogadta el. (Jánossy Gábor: Csak Gál Jenő szólalt fel ellene! — Gál Jenő: En ma sem fogadnám el! — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben! Lehetetlen így tárgyalni. Biró Pál: Nem akarok ennél a kérdésnél tovább immorálni, (Halljuk! Halljuk!) hanem rátérek az iparellenes vádak egy továbbá részére, az adózás kérdésére, őszintén szólva, igen nagy megdöbbenéssel hallgattam néhány héttel ( ezelőtt... Kérem elnök úr, miután beszédidőm lejárt, méltóztassék a t. Házat megkérdezni, hogy beszédidőmet egy órával meghosszabbítja-e? Igyekezni fogok az egész időt igénybe nem venni. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Biró Pál: Néhány héttel ezelőtt megdöbbentett Griger képviselő úrnak az a kijelentése, hogy a magyar ipari részvénytársaságok általában hamis mérlegeket készítenek, hogy az adózási kötelezettség elől magukat kivonják. (Griger Miklós: Nem mondottam, hogy általában!) Bocsánatot kérek, nem fogok vitatkozni igen t. képviselőtársammal, de voltam olyan óvatos, mert nagyon érdekelt a dolog és a Naplónak erre vonatkozó részét elolvastam. Amenynyiben óhajtani méltóztatik, hajlandó vagyok felolvasni. (Griger Miklós: Fenntartom, hogy nem mondottam azt, hogy általában.) Végtelenül sajnáltam, hogy az_ igen t. kormány nem vett t magának annyi fáradságot, hogy ezt az állítást a Ház nyilt színe előtt megcáfolja és visszautasítsa, amennyiben a valóságnak meg nem felel. (Griger Miklós: Majd adatokkal jövök!) Mert a magyar közhitel szempontjából nem tartom közömbösnek azt, hogy ha akár a magyar közvéleményben, akár kifelé elhangozhatik egy ilyen vád a nélkül, hogy az megcáfoltatnék. (Buday Dezső: Nagy adómorálról nem lehet beszélni!) De általában nagyon szeretném kérni az igen t. kormányt, hogy vegye magának azt a fáradtságot, hogy egyszer hivatalos adatok alapján ismertesse a magyar gyáriparnak az egyes adókban való részesedését. En ugyanis ámulattal hallottam ugyancsak az elmúlt hetekben egy másik t. képviselőtársamnak azt a megálla-