Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának 1^59. hasson közérdekű keresetet, s most a rendőrbírót egyszerűen beengedjük ebbe a kérdésbe. A rendőrbíró 24 óra alatt intézkedhetik. Nagyon aggályosnak tartom a rendőrbíráskodást ebben & kérdésben s ezt megint, mint bíróember, mondom. Tisztelem a rendőrbíráskodást, de olyan szövevényes gazdasági kérdésekről kell dönteni, hogy igen alapos judieiumot, körültekintő vizsgálatot igényel ez a kérdés. Ez a gyors intézkedés magábanvéve aggályos előttem. En itehál a 17. §-nál megállapítom, hogy elüt attól az elgondolástól, amely a törvényjavaslatot szülte. nosy bele van improvizálva ez a kérdés, (Bródy Ernő: Ki kell belőle dobni, gyorsan!) és én helyesebbnek tartanám az egész 17. § törlését, mint fenntartását. (Helyeslés a baloldalon.) Nem adtam be erre nézve^ javalatot, de látom, hogy vannak egyes kormánypárti képviselők, köztük Gáspárdy Elemér is, aki beadott egy törlési javaslatot. Ezt úgysem méltóztatik pártkérdéssé tenni, valószínűleg ennél a kérdésnél a Ház szabad véleményének nyilvánítása lesz a mérvadó és a miniszter úr koncedálni fogja, hogy ezt a kérdést, mint gazdasági kérdést, bírálják el az egységespárt tagjai, mert hiszen .nekem ebben az ügyben komoly aggályaim vannak, amelyeknek kifejezést is adtam. Feltétlenül törlendőnek itartom a vételtől való tartózkodást laz első esetben. Nagyon kérem a t. Házat, ebbe méltóztassék belemenni, de egyébként törlendőnek tartanám az egész 17. %-t. (Helyeslés a baloldalon.) Mélyen t. Ház!' Felszólalásomnak végére értem. A párt, amelyhez tartozni szerencsém van, hozzájárul ehhez a javaslathoz, s általánosságban elfogadj általam kifejtettek bizonyítják azt, hogy bele tudom vinni az életet ebbe" a javaslatba, csak egy kis akarat szükséges — de csak azzal a feltétellel fogadja el a párt, ha a közérdekű kereset kérdésében viszont a párt javaslatát el méltóztatnak fogadni. En nagyon sok mezőgazdasági szakemberrel beszéltem, és meg vágyok győződve róla, hogy azok a gazdák, akik ebben a pillanatban is itt hallgatnak engem, jmind jogosultnak fogják tartani a közérdekű keresetnek ezt a benyújtási lehetőségét. De jogosnak fogja tartani az ipar és a kereskedelem is, hogy ezt méltóztassék koncedálni. En ezt a törvényjavaslatot nem formalizmusnak, nem keretnek, hanem az élet szükségletéhez szabott rendelkezésnek tartom, igen komolyan veszem s nem osztozom t. képviselőtársaimnak abban a véleményében, hogy ebből úgysem lesz semmi, (Jánossy Gábor: En sem!) hogy ez nem fog semmit se elérni. Sőt nagyon sajnálom, hogy ez a pesszimizmus megcsillant még az egységespárt soraiban is. Bocsánatot kérek, ha így volna, akkor nem is szavaznám meg, mert játékot nem vagyok hajlandó űzni ezen felelősséges helyen. Ha én nem várok semmit ettől a javaslattól, nem fogadom el. Ha azt mondom, hogy elfogadom, teszem ezt azért, mert a 6. §-ban igenis látok komoly eszközöket a kérdés megoldására. A közérdekű keresettel látok korrektívumot arra, hogy ez a javaslat a jelenlegi helyzetet f

igenis orvosoló remédium lesz. Ebben a reményben én ezt elfogadom, de kijelentem, hogy állandóan a legnagyobb figyelemmel fogjuk kísérni a gyakorlati alkalmazást és törvényhozói kötelessége mindenkinek, hogy ellenőrizze, ' hogy a gyakorlatban a miniszteri felelősség alatt meg fog-e felelni azoknak az igényeknek, amelyeket mi ehhez a törvényjavaslathoz fűzünk. (Helyeslés-) Nem leszek hajlandó elfogadni olyan rendelkezést a közgazdasági vagy keülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 119 reskedelmi miniszternél, amely csak látszólagos dolog, de ezt nem is ajánlom, mert a közhangulat annyira komoly, a helyzet olyan sötét, hogy f ebben a sötét és nehéz helyzetben kormányférfiak csak lelkiismeretük szavára kell, hogy hallgassanak, és minden indokolatlan befolyás lehetőségét meg kell szüntetni s lehetetlenné kell tenni. En bízom abban, hogy ez be is fog következni. (Sándor Pál: En nem!) Abban a bizodalomban, hogy ez be fog következni, hogy ezek a remények valóra fognak válni, és abban a reményben, hogy hozzá méltóztatnak járulni a mi javaslatunkhoz, fogadom el a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Moser Ernő! Moser Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Örömmel állapítom meg, hogy a Ház asztalán lévő törvényjavaslat nemcsak a parlament, hanem nagy társadalmi rétegek érdeklődésével is találkozik. T. Ház! Ügy érzem, hogy azok, akik ettől a javaslattól túlsókat várnak, épúgy mint azok, akik félnek, sajnos, egyformán csalódnak. Az országban egy kis ipari tőkéscsoport szemben áll az ország nagy fogyasztótömegével, az egyik fél a javaslattól, a másik sokat remél. Ugy érzem azonban, hogy az ipari tőke csoportjának nincs igaza akkor, amikor attól fél, hogyha a törvényjavaslat törvénnyé válik, ez a nnagyíar iparnak e<lsenyvedésére fog vezetni, hogy el fogja riasztani úgy a belföldi-, mint a külföldi tőkét attól, hogy az iparban keressen elhelyezkedést, hogy az iparban keresse meg a maga hozadékát. De nem hiszem azt sem, — adja Isten, hogy rossz jós legyek — hogy a törvényjavaslatnak hatásaként rövidesen árlemorzsolódás jelentkezzék, hogy megszűnjék a mezőgazdasági termékek és az ipari termékek ára közötti dis zp aratás, amely végső fokon oka annak, hogy a kormány a törvényjavaslatot ebben az időben a mai nehéz gazdasági viszonyok között idehozta. Ha azt vizsgáljuk, hogy helyes időben hozta-e ide a kormány a törvényjavaslatot, azt kell mondanom, minden fenntartás nélkül, hogy igen. Nem azért, mert a nagy fogyasztó tömegek az ország társadalmának több, mint kilenctizedrésze kívánta,

r hogy a törvényjavaslattal a parlament és a kormány végre foglalkozzék, hanem azért, mert végre szakítani kell a múltnak, a mait kormányainak általában tapasztalt azzal a r liberalizmusával, amely szabadon engedte garázdálkodni az országban a tőkét, dacára • annak, hogy ez az ország agrárállam és mégis ezt hejyesen jegyezte meg előttem szóló Wolff Károly igen t. képviselőtársam, — ez az ország mégsem az agrárizmus jegyében hozta meg a törvényeit, tehát nem az egész ország mezőgazdasági érdekében dolgozott, hanem sokkal inkább bizonyos, a kisebb csoportok, az ipari érdekeltségek érdekét támogatta sokszor a mezőgazdaság rovására. A második kérdés az, hogy a kormány tulajdonképpen mit akar ezzel a törvényjavaslattal elérni. Azt hiszem, az ma már közhely, hogy a kormány nem kívánja magát a kartellt kodifikálni, hanem csak azt, hogy magát a kartellt bizonyos kormányzati ellenőrzés alá vegye, ezzel azt hiszem egyúttal a kartellt, mint jogi fogalmat el is ismerte, végső eredményben tehát az a cél, Ihogy a kartellek kinövéseit, — azon törekvéseit, hogy az egész magyar piacot uralma 18* «