Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

106 Az országgyűlés képviselőházának 459. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. En most nem kívánok annak vitatásába bocsátkozni, mennyire fedi az igazságot ama állítás, hogy a kartellek természetes gazdasági élet jelenségek és annak vitatását sem, hogy a kartelleknek előnyei is lehetnek, nevezetesen, hogy szilárdabb alapot adhatnak a termelésnek. Ezt a mnnkát úgyis elvégzi a Gyosz., részben elvégezte tegnap Farkas Elemér t. képviselőtársam. A rendelkezésemre álló idővel takarékoskodnom kell, mert mint afféle túlzó valószínűnek tartom, hogy Zsitvay miniszter úr, aki a bizottsági ülésen a túlzókat aposztrofálta, beszédem meghallgatása után engem is a túlzók körébe fog sorozni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Eddig még sohasem tettem Griger Miklóss-al szemben!) De ez ellen egyszóval sem tiltakozom, sőt eleve kijelentem, hogy éppen azért a kartelleknek csak a hátrányos oldalaival kívánok foglalkozni s amennyire tőlem függ, — igaz, hogy ez merész és szédítő feladat — fokozni szeretném a kartellellenes hangulatot. (Jánossy Gábor: Már nem lehet fokozni, tetőfokon van! — Sándor Pál: A többségnek meglágyult a szíve!) Bár túlzó vagyok, azonban kartellszempontból gutgesinnt forrásokból is olyan adatokat s érveket sorakoztathatok fel, amelyek engean, a túlzót is kielégítenek. Például a genfi világgazdasági konferencia igazi népszövetségi, agyafúrt, kétkulaosos stilizálással és fogalmazással a következőket állapította meg a kartellekről (olvassa): «A kartelleknek lehetnek nagy előnyei és igen komoly hátrányai is. Vannak hasznos, de kétesértékű kartellek is. Ezeket jóknak vagy rosszaknak lehet tekinteni, aszerint, amint azok alakulása jó vagy rossz szellemben történik, aszerint, amint azoknak vezetői a közérdek által irányíttatják-e magukat, vagy sem.» (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon jó!) Ebben a salamoni bölcsességben a kartelliták is megtalálják a maguk igazát, de megtalálom én is, hiszen azért hoztam fel. (Derültség.) De menjünk tovább. Szterényi József bárót senki sem sorozza a túlzók közé s ő azt mondja (olvassa): «A kartellek és trösztök állami, gazdasági és szociális szempontból minden kétséget kizáróan nemkívánatos alakulatok.» Állami, gazdasági és szociális szempontból! (Bródy Ernő: Milyen szempontból kívánatosak? — Propper Sándor: Kapitalista szempontból!) Ez a Szterényi-féle nyilatkozat, amelyre ráakadtam, valóságos csemege volt számomra, mert ezekután a kartellfronton bátran azt mondhatják Szterényi József báróról, amit a miniszterelnök úr mondott egyik-másik kormánypárti és kormánytámogató képviselőről, hogy az ellenséggel kacérkodik. (Derültség.) i Ám méltóztassék meghallgatni, hogy mit írt Szterényi József a Magyar Közgazdaság című folyóiratban s méltóztassék meghallgatni azokat a súlyos vádakat, amelyeket Szterényi a kartellek ellen emel (olvassa): «Vannak előnyei és vannak hátrányai is. A fogyasztás kiuzsorázásával, a munkaerőnek gyakran megengedhetetlen kiaknázásával, a verseny kizárásával szemben a kartelleknél áll a munkásfeleslegek mesterséges előidézése, a nem elég rentábilisnak talált üzemek megszüntetése és ezzel nagy nemzeti vagyonok elértéktelenítése, nem utolsó helyen pedig a tőke túl-elbatalmasodása, s ezzel nem egy tekintetben illetéktelen politikai befolyások érvényesülhetésének veszedelme. Mind súlyos hátrányok, sőt nem egy vonatkozásban egyenesen veszedelem.» T. Ház! Ezeknél vérfagyasztóbb, vagy— ha úgy tetszik — vérforralóbb vádakat — pedig megvan bennem a kellő jóakarat — a kartellek ellen emelni én sem tudnék.. (Derültség.) Ezek után idézhetném Hadik János grófot, de nem teszem, mert miután megkongattam a nagyharangot, nem csilingelek csengetyűvel, amivel azt akarom mondani, hogy Szterényi József bárónak a kartell kártevéseiről mondott bírálata úgy aránylik Hadik gróf kritikájához, mint a nagyharang szava a csengetyüéhez, pedig köztudomású, hogy Hadik gróf sem szokta a kartellbarányt bársonykézzel simogatni. Ám Szterényinél, Hadiknál és a genfi világgazdasági konferenciánál iis kompetensebb tényező a közhangulat, a közvélemény, amely a mennydörgés szavával hirdeti, hogy a kartelleknek lehetnek előnyei, de ezeket az előnyöket csak néhány száz ember élvezi, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) a kartellek atkát azonban milliók nyögik. Az opinio communis az, — ez pedig majdnem csalhatatlan — hogy^ a kartellek sok esetben — tehát mégsem általánosítok, vagyok annyira lojális — a brutális önkénynek, a szemérmetlen nyerészkedési vágynak és az undok kizsákmányolásnak eszközei — a harácsolóknak és fosztogatóknak raffinait pénzügyi és közgazdasági eszközökkel működő szakszervezetei — ragadozó élősdiei a szenvedő társadalomnak, amelyek úgynevezett közgazdasági tevékenységükkel, mondjuk, az utolsó tíz év alatt többet vétettek Istennek hetedik parancsolata ellen, mint valamennyi tolvaj és krajcáros csaló a világ kezdete óta. (Sándor Pál: Abraham a Sancta Clara! — Derültség és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Azt mondottam, hogy sok esetben, mert — bár a kartellek vezető motívuma a telhetetlen haszonvágy — elismerem, hogy vannak kartellvezetők, akik nem állnak ennek a motívumnak hatása alatt, akiknek magasabb és egyetemesebb szempontok iránt jcsj van érzékük és a szociális gondolatot is méltányolják, s a rájuk bízott vállalatok ügyeit összhangba iparkodnak hozni a közérdekkel. Ismétlem, vannak ilyen kivételes esetek is. Ám kétségtelen, hogy sok kartell tiporja a közérdeket, vagy azáltal, hogy szolgáltatásai és az ellenszolgáltatások között szembeötlő aránytalanságot létesít, vagy azáltal, hogy a munkaviszonyokat úgy alakítja, hogy macának, illetőleg a részes vállalkozóknak a rendes polgári hasznot tetemesen meghaladó uzsoraszerű nyereséget biztosít, vagy végül azáltal, hogy monopolos hatalmával az árakat a fogyasztók és érdekelt termelők rovására szabályozza. Egyelőre csak az utóbbi kártevésnél, az árszabályozásnál maradok, mert a kartellek állítólagos főcélja a termelés megorganizálása volna. (Propper Sándor: Meghosszabbítjuk a beszédidőt!) Elnök: Miért hosszabbít a képviselő úr, amikor a szónok nem is kérte? Griger Miklós: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) - '

f Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mondom, állítólagos főcéljuk ia termelés megorganizálása volna, főtörekvésük mégis az, hogy a^ maguk részére a legkedvezőbb árakat biztosítsák. Ezt bizonyítja minden eset, amikor a kartell, hia csak rövid időre is, beszünteti működését és ezt bizonyítja számos külföldi és

1 belföldi tekintély. Felolvasom erre nézve Tschier-