Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

98 . Az országgyűlés képviselőházának 46 lehetőleg senki szabad ég alá ne kerüljön. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tegnapelőt t egyetlenegy esetünk sem volt, tegnap, 27-én pedig öt eset adódott elő. Schuszter Ferenc festősegéd, nős, gyermeke nincs, bútora az udvaron van. Pfeifer Pál fogtechnikus, három gyermeke van, keresete nincs. Jelenleg még a lakásban van. Már József hordár, nős, négy gyermeke van. Napi keresete négy pengő. Bútora a kapu alatt van. Simonyi Sándor magántisztviselő, öt gyermeke van, bútora el van raktározva. Bodor Ferenc, nős, heti keresete 20 pengő, bútora a kapu alatt van. Kendesen 24, vagy 48 órán belül feltétlenül gondoskodunk róla, hogy elhelyezzük őket. Ismétlem, tegnapelőtt egyetlenegy esetünk sem volt, tegnap azonban ez volt a helyzet. Ha én azt akarom tenni, amit t. képviselőtársam kíván, akkor természetesen bizonyos retrográd lépést kell tennem a jelenlegi állapottal szemben és pedig törvényhozási úton. Én ma még nem szántam rá magam teljesen, azonban gondolkozom róla, hogy esetleg ezt a retrográd lépést meg fogom tenni, hogy a rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között még inkább megkössem a kilakoltatás szabadságát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Kabók Lajos : T. Képviselőház! A miniszter úr maga is elismeri, hogy igen nehéz a helyzet ebben a kérdésben, amelyet én itt megemlítettem, sőt befejező szavaiban több családról tett említést, akik az utcára kerültek- Rám nézve egyáltalában nem megnyugtató, még kevésbbé megnyugtató azokra, akiket érint, hogy amikor kikerültek a kapu alá, vagy az udvarra, azután 24 vagy 48 óra múlva gondoskodik róluk a minisztérium és akkor helyezi őket fedél alá. Ennek egyáltalán nem volna szabad bekövetkeznie, mert ma, tél derekán, még az is borzalmas, ha valakinek két órán át kell szabad ég alatt lennie családjával, hát még ha 48 órát kell kinn tölteni. Hogyan méltóztatik azt gondolni, hogy ezt megnyugvással lehet fogadni? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kabók Lajos : A miniszter úr azt mondotta, hogy nem tud olyan rendelkezést kiadni, amilyent én interpellációmban kértem... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a'szónokot. Kabók Lajos: .... mert ahhoz törvényhozási felhatalmazás kell. Ügy tudom, rendeletek szabályozták a lakáskérdést. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ma már nem!) Ha ma már túl vagyunk azon a lehetőségen, hogy újból rendelettel lehessen olyan intézkedést tenni, amilyent interpellációmban kértem, mi akadálya van annak t. miniszter úr, hogy törvényhozási felhatalmazást kérjen ? Hiszen a Ház heteken keresztül csak úgy ődöngött foglalkoztatás nélkül és egyik hétről a másik hétre napolták el, mert nem találtak munkát a Képviselőház, a törvényhozás számára. Az tehát a lehető leggyorsabban megtehető, hogy a miniszter úr előáll, törvényes felhatalmazást kér és törvényes rendelkezéssel elvágja annak lehetőségét, hogy akár egyetlen órára is az udvarra, vagy a kapu alá bárkit kilakoltassanak. Kendkívüli időket élünk, súlyos és a miniszter úr által is elismert nagymértékű, eddig soha nem látott mértékű gazdasági válság és munkanélküliség van. Ilyenkor rendkívüli intézkedéseket kell tenni. Nem nyugtathat meg a miniszter úrnak az a kijelentése sem, hogy a szabadforgalmú lakások felett nem diszponálhat és hogy méltányos ?. ülése 1931 január hó 28-án

f szerdán. intézkedéseket tesz a lakásügyi kormánybiztos. A lakásügyi kormánybiztos teljesen tehetetlen ezekben a kérdésekben. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter : Szó sincs róla !) A lakásügyi kormánybiztost, mint ahogy mondottam, kötik a rendeletben foglaltak és ő ezeken túl nem teheti magát. Éppen azért, hogy a lakásügyi kormánybiztosnak is könnyebb legyen a helyzete és a miniszter úrnak se kelljen állandóan utasításokat adni, beavatkozni, szükség van arra, hogy olyan törvényes rendelkezés adassék ki, amely elejét veszi annak, hogy családok kilakoltassanak az utcára, különösen télvíz idején. Habár kissé megnyugtató volna az, amit a miniszter úr végső szavaiban mondott, hogy t. i. gondolkozik azon, vájjon ne álljon-e ide a Ház elé törvényes felhatalmazást kérni, mégis tisztelettel és sajnálattal bár, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a választ így tudomásul vehessem, mert csak az lehet megnyugtató és csak azt vehetnem tudomásul, ha a miniszter úr a legteljesebb védelmet biztosítaná a társadalom legszerencsétlenebb emberei számára. Elnök : A miniszter úr kíván nyilatkozni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter : T. Képviselőház! A. városok nagy része ismételve és ismételve azt kéri a minisztériumtól, hogy szabadforgalmúvá tegyük a lakásokat. Mi ezt állandóan megtagadjuk az egyes városokkal szemben. , Amit méltóztatott mondani, hogy a Képviselőház nem sokat dolgozik és van együtt s ezt meglehetne csinálni, ez csak a tehnikai része a dolognak. Mi bizonyos módon haladtunk ebben a kérdésben a szabadforgalom felé és bizonyos stádiumban vagyunk. Mármost az, hogy mi ezt visszacsináljuk-e vagy sem, természetesen sok mindenféle okból meggondolandó és ez az, amire mondottam, hogy nagyon gondolkodom azon és azon vagyok, hogy esetleg visszafelé fogok menni ebben. De a közönségnek igen nagy része nincsen ebben a véleményben, sőt maga az Országos Takarékossági Bizottság is felszólított engem, hogy likvidáljam az egész lakásügyet és a bírákat, akik még mint miniszteri biztosok szerepelnek, küldjem vissza az igazságügyminisztériumba. Nem tettem meg és nem akarom ezt megtenni, mert nagyon jól tudom, hogy ezekre a bírákra és miniszteri biztosokra ezidőszerint még rendkívül nagy szükség van a roppant nehéz gazdasági viszonyok és gazdasági állapotok között. Ha t. képviselőtársam azt hiszi, hogy ha miniszteri biztos nem lenne, talán akkor sem lenne különbség a kilakoltatottak számában, ebben nagyon tévedni méltóztatik. A miniszteri biztos rendkívül nagy számban akasztja meg a kilakoltatásokat, úgyhogy kilakoltatások csak igen csekély számban fordulnak elő, négy-öt-hét egy naoon, ami csak annak tulajdonítható, hogy közbelép a miniszteri biztos és nem engedi meg a kilakoltatást. Ebben az egész lakásügyben méltóztassék az európai nagy városokat, metropolisokat venni. Az európai városokkal szemben mi Budapesten aránylag nagyon jó viszonyok között vagyunk. A magam részéről azonban semmiképpen sem engedem meg, hogy ezek a viszonyok, amelyek ma vannak, valamiképpen elromoljanak, sőt azon vagyok és azon gondolkodom, hogy esetleg visszafelé fogok tenni egy lépést, ha a krízis így tart. Addig is, amíg télvíz idő van, a legnagyobb rigorozitassál amellett leszek, hogy a kilakoltatások száma a legcsekélyebb legyen. (Helyeslés.) Ami pedig azt illeti, hogy 24 óra, vagy 48 órahosszáig vannak egyesek szabad ég alatt, erre nézve megjegyzem, hogy minden egyes esetben