Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Àz országgyűlés képviselőházának 4-58 az összeg elvesszen, hanem ellenkezőleg, abban a perében, amelyben előteremtették azt az ösz­szeget, .amely nélkül nem bírtak megindulni, azt vissza kell fizetni az államnak, és ha jól csinálják a dolgukat, nem szabad rizikónak lenni. Ebben is van tehát egy kis tévedés. Le­bet, hogy az igen t. képviselőtársamnak telje­sen igaza van, hogy látta azokat az iratokat, de nem látta azt, amit én feltételként szabtam ki. Ügy állítják be a dolgot, hogy itt a külföld előnyben részesül. En a hitel alapján állok, és a magyar ipar érdekében cselekszem, de hi­szen vannak beszerzések, amelyek nem történ­hetnek itt teljes egészükben. El tudja-e hinni a képviselő úr, hogy azok a gyárak, amelyek két­három-négymilliós üzleteket fognak kötni, erre fogják alapítani számításaikat? ök azon­ban tudják, hogy van valaki, aki képviseli őket, aki meg tudja ítélni azoknak a helyzetét, akikkel szemben felléphetnek, akikkel szemben eddig is igen erős árredukciót adtak. Hiszen még a községekből is tudnék leveleket produ­kálni, melyek szerint például a vászonárunál 15%-os csökkenést adtak, (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a szempontból is nézni kell tehát a dolgot. A másik kikötésem a következő. En azt mondottam, hogy egyeseknek szövetkeze­tét nem ismerem, el és nem fogom elismerni soha. Azért tehát feltételem: senki indok nél­kül a felvételből ki nem zárható, amennyiben pedig kizáratik valaki, joga legyen neki tet­szése szerint, akár a kereskedelmi kamarát, akár az Omke.-t felhívni arravonatkozólag, hogy megállapítsa, indokolt-e a kizárás, vagy nem. Azt hiszem, hogy ez is ritka kikötés, hogy ennél tovább nem lehet elmenni. (Helyes­lés jobbfelől.) En azt^ akarom, hogy ha van valami, ami fejlődésképes, annak fejlődése előmozdíttassék. Elismerem, hogy ez csak kí­sérlet, ebben igaza van t. képviselőtársamnak. De én évtizedes külföldi nyomokon haladok ebben a tekintetben, hogy valahogyan az ár­problémát úgy fogjam meg, hogy megszűnje­nek a jobbról és balról jövő örökös szemrehá­nyások, hanem összefogva az érdekeltekkel, próbálom ezeket a kérdéseket előbbrevinni. Méltóztatott még a Kereskedelmi és Ipar­kamarára hivatkozi. En a legmesszebbmenőén becsülöm és tisztelem felfogásukat, és éppen az utolsó percben kaptam meg álláspontjukat a textilkérdésben. De ne méltóztassék rossz­néven venni, hogy ugyanakkor csak egy részt fogok felolvasni abból, hogy ugyanakkor hogyan nyilatkoztak az élelmiszerikereskedők a hasonló megoldásra nézve. Csak egy mon­datot fogok felolvasni (olvassa): «Nézetünk szerint annyi bizonyos, hogy amikor és amíg az állam az altruisztikus és közhasznú jelleg jogcímén hatékonyan támogatja a legkülön­bözőbb társadalmi osztályok és rétegek min­denféle szövetkezeteit, köztük számottevő mér­tékben nyerészkedő, üzletszerű kereskedelmet folytatóikat, még hozzá olyanokat is, amelyek a kereskedelem kiküszöbölését zászlójukra ír­ják, akkor a kereskedők önvédelmi tömörülé­seként fellépő kereskedő szövetkezetektől a segítséget éppen a kereskedelmi kormány a legkevésbbé tagadhatja meg.» Megmondom a magyarázatot. Egyenesen feltettem a kérdést a Kereskedelmi és Iparka­marának, hogy mennyire tartja mindezt Össz­hangba hozhatónak a nagykereskedelem érde­keivel. \ . Ezek azok az indokok és szempontok, ame­lyek engem -vezettek. Én nem akarok privile­gizált kereskedelmet, nem akarom senkinek ér­dekeit sérteni, én azt keresem és az a hivatásom ülése 1931 január ho 28-an, szerdán. 91 is, hogy keressek utakat és módokat arra, hol lehetek segítségére a kereskedelemnek is. Méltóztassék elhinni, nagyon nehéz a hely­zetem, mert nem mondhatnám, hogy nagy öröm így dolgozni, ha azok részéről kapok támadáso­kat, akiken segíteni akarok. Legfeljebb tudo­másul veszem ezt és levonom a következteté­seket. De nem vonhatom le addig, amíg az a meggyőződésem, hogy vannak utak, amelyek­kel a nélkül, hogy bárkinek érdekeit sérteném, éppen a mai nehéz helyzetben találhatunk eset­leg módozatokat, hogy mindenki érdekeinek jó felfogásával, annak a fogyasztóképességnek s elsősorban a falusi népességnek helyzetét ja­vítsuk. {Helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonyai asz jogával kíván élni. Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán a miniszter úrnak utolsó sza­vai a legfontosabbak. Azt mondotta, hogy ha olyasvalaminek meg/valósításáról van szó, ami senkinek érdekeit nem sérti, azt meg kell csi­nálni. Azt hiszem, jól értettem. Bocsánatot ké­rek, az, amit én előterjesztettem, bántja az egyetemes kereskedelem érdekeit. És én, hivat­koztam, miniszter úr, arra, hogy nincsen egyetlenegy érdekképviselet sem, egyetlen em­ber sem, — kivéve azokat, akiknek a miniszter úr ezt^a^beneficmmot adta — aki a miniszter úr eljárását helyeselné. En hivatkoztam arra, hogy egyenlőtlen helyzetbe kerültek a kereske­dők, mert míg az egyik beadványban — mint mondottam — úgy állt szórói-szóra, hogy csak a prima kereskedőket veszik fel (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem veszik tudomásul az én leiratomat? — Zaj.), addig kifelé ugyanazok mondják, hogy minden tisz­tességes embert felvesznek. Ök természetesen óvakodni fognak ettől a kijelentéstől, amint ki is fejezik itt a cirkuláré­jukban, hogy igenis csak a príma kereskedőket veszik fel, t. miniszter úr. De hogy áll ez a kettő egymással arányban ? Ön a textilkereskedelem tekintetében 300.000 pengővel meg akarja men­teni az országot ? (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nem ezt mondottam!) A nagykeres­kedelmet itt körülbelül lehordja a miniszter úr... (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Dehogy hordtam le! Egy szóval sem!) Azt a nagykeres­kedelmet, amely a múlt évben csak textíliákban 50 millió inszolvenciával dolgozott. (Baracs Mar­cel : Elég szép!) Az nem tölti be többé azt a sze­repet, amelyet betöltött az előbbi időkben? Bocsá­natot kérek miniszter úr, az is kereskedelem­ellenes tendencia, amit a miniszter űr mond. De nézzük csak, hogy áll a dolog a fűszere­seknél. f A fűszeresekről nem akartam olyan tisztán és világosan beszélni, mert én rendesen magamban tartogatok nagyon sokat, amit nem . mondok el. De most ezt elmondom. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tessék csak elmon­dani!) Azt a 200.000 pengőt, amit a miniszter úr adott, egy ember saját vagyonára és telkeire be­kebeleztette. Mit jelent ez? Azt hiszi a miniszter úr, hogy van valaki olyan altruista, hogy az ő birtokára bekebeleztet 200.000 pengőt, amit az állam ad, amit nem a saját részére vett igénybe, hanem a köz részére kebeleztette be ezt a 200.000 pengőt? Bocsánatot kérek, nem akartam ezt el­mondani. A másik részen 38 ember, 38 belvárosi első­rangú kereskedő, névszerint elsőrangú kereskedő álh (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Lesz -abból 500 is !) Ök azt mondják, hogy kétezer lesz. De akkor megint mi az a 300.000 pengő ? (Bud

Next

/
Thumbnails
Contents