Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
Az országgyűlés képviselőházának UhO. erre a visszatartásra, erre az elkobzási jogra, amikor valakinek magántulajdonát, azt is csak hatósági közbenjárás következtében csak kölcsönképpen engedi át és ráparancsol, hogy azt hozza vissza. De van tovább is. Ezeknek az adatoknak egész serege gyűlt itt nálunk össze. Például Hevesről ezt írja az illető (olvassa): «Nem kérek Népszava újságot, noha n<?yon szeretem a lapot, mert nem szabad árulni és kellemetlenségnek vagyok kitéve.» Ez történik Heves községében. Battonyáról ezt írják (olvassa): «Szíveskedjék azonnal Népszava című lapjának küldését címemre beszüntetni. Legjobb akaratommal sem árusíthatom a Népszavát, mert a hatóság állandóan zaklat.» Balatonkeneséről azt írják, hogy a lapot azért nem árusíthatják, mert a hatóság részéről állandó zaklatásnak vannak kitéve. Kistelekről az illető árusítási engedélymásolatot kér azért (olvassa): «hogy itt is, — azt mondja — ahol az isimert terrorral állok szemben, bátran kiállhassak becses lapjukkal a nyilvánosság elé.» Ez az egyetlen a 79 új árusító közül, aki ki meri tenni magát az üldözéseknek. November 4-én három lappal kezdte meg az árusítást és 11-éig 8 lapot árult naponta. Felvilágosítást kér tőlünk és kéri az árusítási engedély másolatát, hogy a csendőrségnek, amely ott zaklatja, bemutathassa, hogy törvény- és jogszerűen jár el, hogy egy engedélyezett, mindennap megjelenő újságot megfelelő engedély mellett árusít. Megint a Szilfamajorból azt írja egy olvasó, hogy legyünk figyelemmel arra, hogy az illetők neve lehetőleg ne szerepeljen, mert félő, hogy még csak akkor fognak velük alaposan elbánni, na megtudják, hogy kik tettek panaszt. (Farkas István: Még panaszkodni sem stabad ebben az országban!) Az eredeti írások a kiadóhivatalban vannak. T. Képviselőház! Amikor ilyen esetek adódnak elő és amikor ezek az esetek nem szórványosak, amint látni méltóztatnak, hanem ez úgyszólván rendszernek mutatkozik, akkor ide kell hozni ezt a kérdést és meg kell kérdezni az illetékes miniszter urat, vájjon jogrend van-e ebben az országban, van-e ebben az országban törvények uralma, van-e ebben az országban egyenlő elbánás, vagy pedig kétféle polgárt isimernek és kétféleképpen járnak el a polgárokkal szemben 1 ? Ezt végre tudnunk kell. Vagy ha már tűrik, vagy pláne fentről táplálják ezeket a vexatúrákat, legalább legyünk tisztában, legyünk őszinték egymás iránt és mondják meg, hogy Ázsiában élünk, ahol jogrend nincs, ahol kétféle elbánás van, ahol máskép bánnak azokkal, akik az uralkodó politika hívei és máskép azokkal, akik r szembenállnak ezzel a politikával. Akkor legalább az emberek majd fognak tudni védekezni, és valami ilyenmódon tudnak majd a csendőrségi brutalitások elől menekülni. Itt Pest közvetlen közelében, Pécelen azt mondja egy előfizető: «A vasárnapi lapot hétfőn kaptam meg. Alig kaptam meg a lapot, jöttek a csendőrök és elvitték a cenzúráit második kiadásos Népszavát». Azt mondja, írjuk meg neki, hogy ez törvényszerű-e, mert ő nem hiszi el. Egyszerű falusi ember oktatia ki a belügyminiszter, urat, hogy törvénytelen az, amikor az ő egyenruhás közegei megrohannak egy békés polgári hajlékot és törvénytelenül elhurcolják onnan az ő tulajdonát, amelyet ő megvásárolt, amelyet ő olvasni akar. Egy felsőgallai előfizető azt mondta csütörtökön telefonon, hogy a csendőrség a Népszava ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 59 vasárnapi második kiadását még mindig nem adta ki. A Népszava kiadóhivatala ugyanis gondoskodik arról, hogy olvasóit kiszolgálja. Elkobozzák a lapot. Törvénytelen, jogtalan, igazságtalan, de megtörtént. Pótolni kell. A kiadóhivatal pótolja. Berendeli a nyomda személyzetét, újból kinyomják a lapot az inkriminált részek kihagyásával. Ez történik vasárnap hajnalban. Csütörtökön, négy nappal később azonban egy napilapot a csendőrség még mindig nem szolgáltatott ki az előfizetőknek. (Rothenstein Mór: Ez Magyarország! — Farkas István: Ez a jogegyenlőség! Ez a sajtószabadság! — Fekete Lajos: De mi volt Magyarországon annak idején? — Farkas István: A Budapesti Hírlapnak milliókat adnak, hogy dicsérje a kormányt!) Rákoskeresztúron november 20-án a csendőrök az elkobzott Népszavát az előfizetők lakásairól szedték össze. Ez külön fejezete ennek az irtáhadj aratnak, mert lapot elkobozni szoktak nálunk általánosságiban, de még nálunk sem volt eddig szokásban, hogv ezenkívül és ezenfelül az 1914. évi XIV. te. határozott rendelkezése ellenére külön az előfizetőktől is szedjék össze. Ez még soihasem történt, a legvadabb terror idején sem vetemedtek erre a cselekedetre, most azonban megtörténik az, -hogy az elkobzott j lauot nemcsak az árusoktól szedik össze, hanem : eljárnak a magánosokhoz, feldúllak^ a lakásokat bírói végzés nélkül; ismétlem és hangsúlyozom, törvénytelenül, törvénybeütköző cselekedetekkel, a hivatalos hatalommal való visszaéléssel, bírói végzés nélkül feldúlnak lakásokai feldúlják családok békéjét, elmennek és a házból . egyenként próbálják összeszedni az elkobzott Népszavát. Volna itt még egész sereg riasztó példa, (Farkas István: Ezért tartjuk fenn a magyar közigazgatást! Ezért kell adózni a munkásoknak, hogy tömjék ezt az őket verő társaságot! — Rothenstein Mór: Azért nincs itt a belügyminiszter, mert ezt nem tudná kivédeni!) de az idő rövidsége miatt azokat már nem terjeszthettem ide. Ha ezek a hatósági visszaélések nem szűnnek meg, természetesen újra ide fogjuk hozni a kérdést. Most csak mégegyszer azt a kérdést intézem a belügyminiszter úrhoz, aki nem tudom, milyen oknál fogva nem jelent meg ma az interpellációs napon, (Farkas István: Kényelmetlen neki!) hogy hajlandó-e a csendőrségek visszaélésének végre gátat vetni; tud-e a miniszter úr a portáján rendet tartani, igen-e vagy sem* kezében tartja-e az ország közigazgatását igen-e vagy sem, vagy pedig minden csendőrörs külön kiskirály a maga kerületében? Ezek magánakciók, amelyeket megtorlásban eddig még nem részesítettek. Én nem tartom különösképpen az ország érdekében valónak, hogy ezek a magánakciók továbbra is megtorlatlanul maradjanak. A csendőrök nemlétező jogszabályokra hivatkoznak, a csendőrök és a rendőrök összefognak a postával, amely a maga hatáskörén messze túlmenően az ilyen eljárásoknak segédkezet nyújt. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az interpellációban felvetett kérdésekre kielégítő választ adni és hajlandó-e végre bebizonyítani azt, bogy Magyarországon van centrális hatalom, vagy iha ilyen nincs, akkor hajlandó-e a belügyminiszter úr ebből is levonni a megfelelő konzekvenciákat? Azt nem lehet tűrni, — és ameddig ez meg nem szűnik, addig fogjuk ezt a kérdést állandóan itt a nyilvánosság előtt tárgyalni — hogy a munkások lapjának olvasóit és előfizetőit a törvény erős szigorán messze túlmenő külön szigorral és magánakciókkal állandóan fenyegessék, terrorizálják, zaklassák, feldúlják a 8'
