Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Az országgyűlés képviselőházának 452. a vizsgálat fogja megállapítani. (Jánossy Gábor: Akkor miért beszél? — Felkiáltások a jobboldalon: Bizonyítsa be! — Egy hang: Tessék most megmondani, hogy ki az illető!) Ezt a vizsgálatra kívántam bízni, de ha a t. képviselő urak kíváncsiak, akkor meg- is mondhatom: Hankó államtitkár úr! (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Miért szégyeljük megmondani?!) Nem kívánok beszélni arról az 500.000 pengőről, amely először este, mint bon szerepelt ^ és másnap mint készpénz a minisztérium pénztárában, (Farkas . István: És méig azt mondják, hogy nincs pénz!) inkább foglalkozni szeretnék azzal a hivatalos közleménnyel, amely a Magyar Távirati Iroda kiadásában ma jelent meg (Szilágyi Lajos: Na, az komikus!) és amely hivatalos közlemény tisztázni akarja azt a 4800 pengő havi kiutalást, amelyet a népjóléti miniszter úr részéről Ripka főpolgármester úr kezéhez éveken keresztül történt, és amely több százezer pengő felhasználására nézve megállapítja a^hivatalos közlemény, hogy a főpolgármester úr ezt a 4800 pengőt, amely nyomorenyhítési célokra jutott a kezéhez, a megboldogult népjóléti miniszter úrnak elszámolta. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Vanczák János: Aki nem hiszi, kérdezze meg Vasst. t — Esztergályos János: A halott szemfedőjével takaródznak, ez rávall erre a rendszerre!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Jánossy Gábor: A halott emlékét ne emlegesse!") Pakots József: A halott .emlékét nem mi emlegetjük, hanem ez a hivatalos közlemény idézi, amely továbbmenőleg még azt is megállapítja, hogy Vass miniszter úr utasítására kiutalások történtek, bizonyos címekre és nevekre. Engem maga ez .az elszánjolás és hogy kiknek és hogyan történt kiutalás, nem érdekel. Az sem érdekei, hogyan számoltak el ezzel a miniszter urnák, (Fábián Béla: De engem érdekel!) de hogy m nyomorenyhítő akciókra szánt jövedelmekből kik voltak azok a nyomorgók, akik részesültek, (Fábián Béla: Kinek a nyomorát enyhítették vele?) erre nézve követelem, hogy elszámolás legyen az egész közvélemény és a Ház nyilt színe előtt. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is követeljük! — Szilágyi Lajos: Nem lehet titok! Ide kell tenni a Ház asztalába! — Br. Podmaniczky Endre: Nem lehet kisajátítani!) Senki sem kívánja ezt az ügyet a maga .számára kisajátítani, itt csak arról van szó, hogy a tegnapi napon az egész Ház felháborodással értesült azokról a rettenetes és szomorú visszaélésekről, amelyek imperativ lehetőségét teremtették meg annak, hogy bizonyos urak, akik ott ezt a gazdálkodást folytatták. (Erdély! Aladár: Nem urak, egyének!) a maguk méltó büntetését elnyerjék. Fel kell vetnem még egy kérdést, és ezt a vizsgálat figyelmébe ajánlom, hogy a hadikölcsönvalorizáció karitatív segélyezésénél kiknek jutottak azok az összegek, amelyek erre a célra a Ház által megszavaztattak? Csákugyan érdemes kezekbe kerültek-e és kik azok, akik ebből az összegből részesültek. Méltóztassék ezt az egész kérdéskomplexumot a maga teljes, rideg valóságában kivizsgálni. Az idézett adatok arra indítanák bennünket, hogy azt kérjük a t. Háztól, méltóztassék ebben a kérdésben, amelynek ^időszerűsége éppen a maga rettenetes immorális, erkölcstelen voltánál fogva arra kötelez bennünket, hogy egyszersmindenkorra a népjóléti minis ztériwm ügyeivel leszámoljunk, alkalmat adni a Háznak arra, hogy ezzel foglalkozhassak, a kormányt pedig arra utasítani, hogy a minisztéKfiPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 december 18-án, csütörtökön. 447 rium megszüntetése iránt a megfelelő lépéseket megtegye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) "

r Indítványozóim, hogy a népjóléti minisztérium megszüntettessék s egyes reszortok a következőképpen osztassanak szét a minisztériumok között: a rokkantügyek a honvédelmi minisztériumhoz, (Helyeslés balfelől.) a Társadalombiztosító felügyelete a kereskedelemügyi miniszterhez, a badilkölosönügy a pénzügyminis ztérrumhoz, a kórházak ügye, minthogy a klinikák amúgy is a kaltusamánlsztériuim hatáskörébe tartoznak, a kultuszminisztériumbia, a beköltözési engedélyügyek a belügyminiszteri ucmiha. (Csák Károly: A közegészségügy a a belügybe!) Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék indítványomat a holnapi ülés napirendjére egyik pontként kitűzni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalodalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! A magam részéről indítványozom, hogy a Ház tegye magáévá az elnök úr napirendi indítványát és ne fogadja el Pakots József t. képviselőtársam napirendi indítványát annál kevés'bbé, minthogy a házszabályok értelmében ez a napirendi indítványáéi sem fogadható, tekintettel arra, hogy a házszabályok 132. §-ának negyedik bekezdése értelmében csak megfelelően, bizottságilag előkészített indítványok tűzhetők ki napirendre. (Gál Jenő: Kivéve a bizalom kérdését! — Zaj. — Elnök csenget.) Minthogy az a szokás kapott lábra ebben a Házban, hogy a napirendi felszólalásokkal kapcsolatosan politikai jellegű kérdések is tárgyaltatnak, (Bródy Ernő: Mi baj van attól? ~ Zaj.) tekintettel ama körülményre, hogy a Ház holnap valószínűleg formális üléssel a karácsonyi szünet előtt utolsó ülését tartja, veszem magamnak a bátorságot arra, íhogy azokra a politikai jellegű előadásokra, amelyeket Pakots igen t. képviselő úrtól hallottunk, néhány szóval magam is rátérjek. (Halljuk! Halljuk!) Mi magunk is tegnap 'megdöbbenéssel hallottunk bizonyos tényeket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely tények megdöbbentők különösen akkor, ha objektív kivizsgálásuk után valóknak fognak bizonyulni. T. Képviselőház! A hangulat a legrosszabb bíró és amióta parlamentek^ léteznek, parlamentek voltak a legrosszabb ítél őszervek. (Ügy van! a jobboldalon.) Azok az adatok tehát, amelyeket tegnap hallottunk, csak akkor fognak bennünk megdöbbenést kelteni, ha azok valódisága beigazolódik. Mi nem kívánjuk kétségbevonni a Ház egyetlen tagjának sem azt a jogát, hogy ilyen frappáns tényekkel idejöjjön. Rokonszenvesebb lett volna talán nekünk, ha az időpont nem olyankor választatott volna meg, amikor e tények előadása időbelileg közvetlen összefüggésben van egy másik nolitikai ténnyel, a fővárosi választásokkal, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely időbeli összefüggés a cui prodest kérdésére nagyon könriyű választ ad. (Fábián Béla: Négy héttel ezelőtt volt beírva az interpellációm! — Pakots József: Szóval tussoljuk el! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Azt senki sem mondja! — Micsoda beszéd ez! — Elnök csenget.) Most egyenesen erre a közbeszólásra kívánok válaszolni. Tehát: tussoljuk el, azt méltóztatik mondani. (Pakots József: Igen!) Erre vonatkozólag a válaszom kettős. Az első válaszom a következő. Méltóztassék anynyira megbecsülni az önökkel szembenülő többségi pártot, (Jánossy Gábor: Es annak 63