Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-452
Az országgyűlés képviselőházának 452, Jánossy Gábor: ÍTgy van!) A főváros népének semmivel s eon jár több 30g, mint a falu népének. Nem lehet privilegizálni és monopolizálni jogokat. A főváros népének nem kell külön jog; én minden falun élő ember számára ugyanazt a jogot kívánom, mint ami nekem van. Nekem neon kell semmiféle más embertársaménál több jog és más jog. A jognak egyenlőnek kell lennie a városban, a fővárosban és a vidéken egyformán. (Éri Márton: Természetes!) Kívánom tehát a falu ré^ szere is a titkosságot és kívánom a törvényhatósági városok mellett a vidéki megyei városok számára is a titkosságot. Miért van diszparitás a főváros, a törvényhatósági városok és a megyei városok között? Hiszen azok a megyei városoki ugyanolyan alakulatok és ugyanolyan szervezetűek, mint a törvényhatósági városok; sőt ami a lakosság számát illeti, vannak olyan törvényhatósági városok, amelyeknek kevesebb lakosságuk van, mint a megyei városoknak. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Matematikai alapon sincs meg tehát ez az igazság, semmiféle szempontból nincs meg ez az igazság. (Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) Én tehát arra kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy az általános kívánságnak megfelelően legyen kegyes nekünk nyilatkozni a választójog titkosságának országos bevezetése tárgyában. (Fábián Béla: Arról is nyilatkozzék a belügyminiszter úr, hogy lehetnek-e illuminait állapotban a választási elnökök !) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Pakots József: Karácsonyi illumináció!) Bródy Ernő: T. Képviselőház! Farkas Tibor képviselőtársam a választójog szempontjából igen érdekes problémákat vetett fel. Ezeket a .problémákat nekünk is tárgyalnunk kell. Legelsősorban is állapítsuk meig, hogy az ajánlási rendszer s az ajánlási rendszerhez csatolt szelvényrendszer megbukott. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) E^nök: Képviselő úr, ez nem tartozik a tárgyhoz. Kérem, képviselő úr, itt egy kétszakaszos törvényjavaslatot tárgyalunk; tessék a tárgynál maradni. Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, melyen tisztelt elnök úr. a törvényjavaslat magáról a takarékossá eról beszél; azt mondja hogy itt takarékosságból egy aktust kell csinálni kettőzöl. A takarékosság szempontiából ^ kérem tehát a szelve" yrend s wr megszüntetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) A szelvényrendszer a pártok szempontjából o^yan súlyos kiadásodat okoz, amelyek semmiféle arányban nem állanak azzal a céllal sem amelyet a törvény szándékol. A szelvén vrendszer sem^Tple célt nem valósít meg, sőt az, amit Fábián Béla t. képviselőtársam annak ideién mondott, s ami már hivatalosan meg van állapítva, hogy itt több szelvény került forgalomba, min* amennyi válaq/itó van... Elnök: Kérem, képviselő úr, nem engedem meg. hoíTv erről a tárgyról beszéljen. Ez még a különvéleménnyel sincs Összefüp-fésben. Tessék a tárgyra térni és tessék a tárgynál maradni. (Zai a szélsŐbaloldalon.) Bródy Ernő: Naeryon kérem a mélyért t. elnök nrat." méltóztatok nekem, ia.ki a parlamentnek egyik legrégibb tagja vagyok, s aki a házszabályokat mindisr a legnagyobb figvelernben részesítettem, megeneedni, hogy arra hivatkozzam, hogy itt van elő+tem egy különvélemény, amely az egész problémára kiterjeszkedik, s ülése 1980 december 18-án, csütörtökön. 433 amely engem nemcsak feljogosít, de egyenesen kötelez is arra, hogy a magam véleményét elmondjam; (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) én igyekszem át nem lépni a házszabályokat. Méltóztassék, mélyen t. elnök úr az én tapintatomra rábízni azt, hogy nem fogok házszabályellenes magatartást tanúsítani, csak szeretném a kritikámat ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondani. Elnök: Én a képviselő úrnak ezt a törekvését örömmel tudomásul veszem és kérem, hogy ahhoz alkalmazkodni méltóztassék. Én ebben a kérdésben már két ízben tettem elnöki nyilatkozatot a tárgyalás anyagára vonatkozólag; ha azt méltóztatott figyelemmel kísérni, kérem, hogy ahhoz éppen azok alapján, amiket a képviselő lír kifejtett, alkalmazkodni is szíveskedjék. Bródy Ernő: Kérem szépen! — Itt tehát felötlődik iaz a kérdés, hogy a proporcionális választójog helyes-e, a listavezetés helyes-e, vagy Dedig a kerületi titkos szavazás rendszere helyes-e. En megmondom egészen őszintén: a kérdésről lehet pro és lehet contra is vitatkozni. Sokaknak tetszik magának a kerületi választásnak rendszere, a titkos szavazás keretében, de viszont a kisebbségi eszmének, annak, hogy minden csoport megfelelő képviselethez jusson, a proporcionális rendszer felel meg, s az európai választójogi rendszerek legtöbbje rá is tért erre. Mert egyáltalán a választást méltóztassék úgy felfogni, hogy az minden keserűségnek, minden szenvedélynek a levezetése. Valósággal örülni kell annak, ba a polgárságnak: alkalma nyílik a maga indulatait^ a maga szenvedélyeit, a maga kritikáját egy választáson keresztül levezetni. Ez a legjobb alkotmányos mód. Ne beszéljünk itt összeomlásról, forradalomról, hanem ellenkezőleg, beszéljünk arról, hogy alkalmat és módot adjunk a magyar polgárságnak arra, hogy a maga véleményét elmondhassa, kifejezhesse s ezzel megelőzze azokat a konvulziókat, amelyek az ilyen gazdasági válságok nyomában járnak. (Fábián Béla: Hogyne, mikor a demokratanártot zseniálisan három kerületben kiejtették!) De igenis lehetetlen rendszer az, igen t. Képviselőház, hogy 31000 embernek ugyanannyi ajánlót írnak elő, mint 9000 embernek. Hogyan lehetséges az, hogy Budapest székesfővárosban a Várban és Belvárosban 9000 választó mellett kell ezer ajánlónak lenni, s a Józsefváros 44 000 választója mellett szintén ezer ajánlónak. Engedelmet kérek, ez az aritmetika és matematika télies felforgatása. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznem arról a «kommünikéről is, amely Fábián Béla barátom tegnapi beszédével kapcsolatosan a Magvar Távirati Iroda hírei közt megjelent. Megjelent egy kommüniké, amely azt mondja, hogy azok a pénzek, amelyek a városházára jöttek a népïoléti minisztériumból,... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tarerypal maradni. (Zaj a szélsobaloldalon. — Fábián Béla közbeszól.) Fáibián képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Fábián Béla: Havonként!) Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Fábián Béla.: Elszámoltaik a. megboldogult miniszternek!) Fábián Béla képviselő urat isimételten kérem, tessék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati Iroda közleménye abszurdum! — Zaj.) Bródy Ernő: Csak azt akarom kérni, hogy e^-t az elvámolást tesrvék nyilvánosan közzé. (Fábián Béla: Ide a Ház elé! — Szilágyi Lajos: Űgy van! Ide a Ház elé! — Gál Jenő közbeszól) Elnök: Kérem Gál Jenő képviselő urat, 60*
