Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
402 Az országgyűlés képviselőházának ságot méltóztassék megszüntetni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Reischl Richárd: Egy nemes gesztussal karácsonyra! — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a miniszter urat!) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Itt tulajdonképpen két kérdésről van szó. Az egyik kérdés az, vájjon a kántortanítókat természetben élvezett javadalmuk iszempontjából generaliter felmentsük-e ez alól az adó alól úgy, amint bizonyos kategóriát felmentettünk, a másik kérdés pedig az, hogv miként rendeztessenek a kántortanítóknak és lelkészeknek illetményigényei, egy szóval azoknak a kategóriáknak, — nem akarom itt felsorolni valamennyit — f akik termé a zetben kapják járandóságukat, és ahogy Gaal Gaston igen t. képviselő úr kifejtette, a fizetésükhöz való hozzájárulást magasabb búzaérték szerint kapják. Az igen t. Ház ma természetesen csak a felett dönthet, vájjon ezt a kategóriát, amellyel egészen kétségtelenül igazságtalanság történt, felmenti-e generaliter vagy sem, míg az a kérdés, hogy ezeknek fizetési igényei méltányosan miként rendeztessenek, természetesen ma nem volna eldönthető. Először arról akarok szólni, hogy mi az én tiszteletteljes nézetem erről a kérdésről, amit röviden abban összegezhetek, hogy egészen kétségtelenül igazuk van ezeknek a természetbeni járandóságban részesülő kántortanítóknak és lelkészeknek abban, hogy ők fiktív búzaár alapján számított fizetésnek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) vagyis egy mesr nem levő fizetésnek (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) kiegészítését kapják és megnyugtathatom a t. Házat, hogy e tekintetben a kultuszminiszter úr ő excellenciájával elég hosszú ideje, már talán egy évvel ezelőtt is, a múlt költségvetést megelőzően tárgyalást folytat-' tunk, amelyben kerestünk bázist ennek méltányos megállapítására. Ez mindenesetre valahol a középútpn lehet, mert ezt fixírozni a folytonosan változó búzaár mellett természetesen igen nehéz és belejátszik még egy másik körülmény is, a földérték megállapítása, ami szintén búzaértékben történik. En ez elől nem zárkózom el, (Helyeslés.) hiszen ugyanazok a szempontok vezetnek ebben engem, mint a t. Ház tagjait, hogy tudniillik nem veszíthet egy ilyen relatíve kis fizetéssel bíró egyén azért, mert a törvényből kifolyólag megállapított r fizetése a búzaárak e^ése folytán egy részében megsemmisült. (Üay van! Ügy van!) Ezt tehát reparálnunk kell. A másik kérdés az, vájjon mentésittessenek-e ezek az alól az adó alól vagy nem? Természetes, hogy ha ők megkapnák rendes fizetésüket, akkor — mondottam — a méltányossági alapon senkinek sem jutott volna eszébe, éppen őket kiragadni az összes közalkalmazottak közül, hogy mentesíttes' c enek. Viszont egészen kétségtelen az is, hogy egy ilyen törvény alól minden kivétel bizonyos igazságtalansággal jár, amit elvileg ellenzék; nem mintha ezt a kivételt nagy dolognak tartanám az államháztartás szempontjából, hanem inkább azért, mert privilégiumot teremtünk, egy incidentaliter előállt okból folyólag mentesítjük őket, egyidejűleg: azonban nem orvosoljuk magát a kérdést. Amikör tehát itt kijelentem, hogy ennek a kérdésnek megfelelő méltányos alapon való orvoslását a kultuszminiszter úrral egyetértőlep- a kezembe veszem (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és azt hiszem, a jövő f. ülése 1930 december 17-én, szerdán. költségvetésben erre a célra arányos fedezetet találunk, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) nagyon kérem az igen t. Házat, hogy az adózás alól való mentesítést semmiesetre se méltóztassék elfogadni, mert ezzel csak egy kivételt teremtünk. Viszont helytelen dolognak tartanám, hogy ne a tényleges fizetés alapján vettessék ki az adó, (Éri Márton: Ez az igazság!) hanem a fiktív fizetés alapján, mert hogyan lehet olyan fizetésre adót kivetni, amely nem folyik be. Ez természetesen senkinek sem lehet intenciója, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) ha pedig, amint hallottam, ilyen eset előfordult volna, ez feltétlenül reparálandó. Ilyen értelemben tárgyalom ezt a kérdést, és kérem a képviselő urat, — azt hiszem, Ötvös i^en t. képviselő úr a benyújtója ennek az indítványnak — hogy ezen felvilágosítás után, amely természetesen határozat tárgyát nem képezheti, hanem egyszerűen két miniszternek a kötelező ígérete, méltóztassék e posztul átumtól eltekinteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elrök: Szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A7J meg nem támadtatván. azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez a szakaszhoz ötvös Lajos képviselő úr egy pótlást indítványozott, (ötvös Lajos szólásra jelentkezik!) ötvös Lajos képviselő urat illeti a szó. Ötvös Lajos: T. Ház! Mivel a t. miniszter úr >a dolog lényegét illetőleg kettős irányban igen messzemenő nyilatkozatot, ígéretet tett, tudniillik, hogy egyrészt magát az igazságtalanságot orvosolni fogja abban a tekintetben, hogy a magas búztaértékelés folytán előállott jövedelemcsökkentést (Zaj. — Elnök csenaet.) legkésőbb a legközelebbi költségvetési évben me^ fogja szüntetni, másrészt pedisr kijelentette, hogy a mostani értékelés alapján nem lebet adóztatni, és adópótlékolással nem lehet áttörni a jövedelmeket,^ hanem az iadót csak a tényleges jövedelem után lehet kivetni, vagyis mivel a miniszter úr ebben a pillanatban megtette azt, amit emberileg megtenni lehet, indítványomat tisztelettel visszavonom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Elnök: A jövőre vonatkozólag méltóztassanak a képviselő urak a házszabályok azon rendelkezéséhez tartani magukat hogy az indítvánvok visszavonását indokolni nem lehet. A pótlási indítvány tehát visszavonatott. Következik a. 8. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz, szövegét felolvasni. Urbí«nics Kálmán jegyző (olvassa a 8. §4): Wolff Károly» Wolff Károly: T. Ház! A törvényjavaslat általános vitájában más elfoglaltságom következtében nem vehettem részi meg kell azonban állapítanom, hogy amikor a magam részéről »a legmesszebbmenőén helyeslem és támogatom azt a törekvést, hogy a takarékosság az egész vonalon biztos 1 'ttassék, premisszaképpen szükségesnek tartottam volna, hogy elobÎ* a háztartás na^y kiadási tételeiben történjék meg ez a redukció Císak azután gondoltam volna a tisztviselőt;* rsadalom újabb mea-adóztatására annál is inkább, miután a köztisztviselők relatíve a legtöbb adót fizet'k. azért, mert ők nem titkolhatják el az adóalapot. Már pediig nálunk az adómorál kérdésében még igen sok kívánnivaló van hátra,, úgyhogy a becsületesen bevallott adóalapok borzasztóan meg vannak adóztatva, míg mások ü<ryvédi fogásokkal ki tudnak siklani és nem lesznek
