Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
• 40Ö Az országgyűlés képviselőházának U51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. a törvényjavaslat szövegében, sem az indokolási részben támpontot nem találok. Ez a «megfelelően» kifejezés különben is rugalmas. Ha egy törvény alkalmazása tekintetében később vita kerekedik, az alkalmazónak kötelessége nemcsak a javaslat indokolási részét kifürkészni, hanem kötelessége rámutatni a törvényhozó akarat-ára is, amit úgy tehet, ha a Házban elhangzott beszédekre . és nyilatkozatokra mutat rá. Bár ismerem a pénzügyminiszter úr intencióját és nagyon jól tudom, hogy ez a kifejezés: «megfelelően» arra vonatkozik, hogy i kirívó aránytalanságok ne legyenek, minthogy súlyt helyezek arra, hogy ez a Naplóban is helyet foglaljon, nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ebben a tekintetben méltóztassék megfelelően nyilatkozni és bennünket megnyugtatni. (Helyeslés jobb felől.) Ebben a feltevésben a szakaszt elfogadom. Elnök: A miniszter úr nem kíván szólni. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 6, §-t, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 7. §-t): Sándor Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Ötvös Lajos! ötvös Lajos: T. Ház! Az utóbbi években Magyarországon a kántortanítók meglehetősen gyakran deputációztak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál, sőt voltak a Kormányzó úr ő foméltóságánál is, hogy azt az igazságtalanságot, amely velük jövedelmük megállapításában történt, orvosoltassák. (Gaal Gaston: Tökéletesen igazuk van!) A kántortanítók sérelme az, hogy helyi járandóságaikból, a földjárandóságból és a krajcár járandóságból származó jövedelmüket a minisztérium 1922-ben megállapította búzaértékben és ezt a búzaértéket azután átszámította pénzértékre, pengőértékre, úgyhogy a helyzet ma az, hogy a kántortaiátó 27*80 pengős búzát és 20 pengős rozsot eszik. A kántortanítókatmár megelőzőleg is érte olyan sérelem, amelyért ők joggal rekriminálnak. Ök t. i. kettős foglalkozást töltenek be, ők tanítók és kántorok. Kántori illetményeiket teljesen beszámították, besorolták a tanítói jövedelem közé. úgyhogy amikor a törvényjavaslat kapcsán ma, azt hiszem, indítványt iog a ±iáz elfogadni, hogy a több helyről jövedelmet kapó emberek fizetését revízió alá veszik, ezek a kántortanítók abban a helyzetben vannak, hogy két hivatás betöltése után egy jövedelmet kapnak, azt is ilyen igazságtalan módon megcsonkítottam. Már maga az is nyilvánvalóan igazságtalanság, hogy ezek az emberei: oem kapják meg illetményeiket és ennek kellemetlen következményei már most mutatkoznak abban, hogy a tanítók elitje nem akar megmaradni itt a vezető állásban, menekül onnan és a megüresedő helyeket nem elsőrangú munkaerők töltik be. A másik dolog az, hogy már nehézségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy a kántori teendőket hogyan lehessen ellátni ezeken a helyeken, mert érthető módon e tanítók menekülni akarnak a kántori teendők végzése elől. Ha igazságtalanságnak ismeri fel a t. Ház — amint annak kell felismerni — ezt a jogi helyzetet, amelyben ma a kántortanítók vannak:, akkor azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter úr igen megnyugtatná ezeket az elégedetlenkedő embereket, ha hozzájuk egy megnyugtató szót intézne, hogy ezt az igazságos kérésüket el fogja intézni. De addig is, amíg ez bekövetkezik, igazságos volna, hogy.igazságtalan adópótiékolást ne vezessünk be. Éppen azért tisztelettel kérem, hogy méltóztassék elfogadni a következő módosításomat, amelyeta 7. •§ második bekezdése után szeretnék beiktatni (olvassa): «Mentessenek a különadó alól azok a tanítói és kántortanítói jövedelmek is, amelyek természetbeni járandóságokból származnak.» (Helyeslés a baloldalon. — Reischl Richard: Ez a legkevesebb! Éhbérért dolgoznak! — Gaal Gaston: 29 pengőben van a búzajárandóság megállapítva!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! A magam részéről teljes mértékben csatlakozom ötvös Lajos t. képviselőtársam felszólalásához és azt teljes mértékben alátámasztani is kívánom, annyival is inkább, mert becsületbeli kötelessége a Háznak és a kormánynak, hogy ezt a kiáltó, tényleg semmivel nem magyarázható igazságtalanságot reparálja, (Helyeslés.) mely éppen a rend, a konszolidáció két legfőbb pillérét, a kultúra két legfontosabb apostolát: a papságot és a' tanítóságot s-ujtja. Nem lehet e kérdés elintézését elodázni azért sem, mert a kormány más vonatkozásban már hozzányúlt az értékegység búzaárának az adott gazdasági helyzethez való lefaragásához, — tudvalevő t. Ház — hogy az állam maga is a vagy on váltságbúza árát már leszállította, sőt már a földreform során a föld árába belekalkulált búza árát is leszállította; osask itt maradt meg a búza átszámítási kulcsa 27 pengőben és a rozsé 20 pengőben. Nem akarom a példák légióját felsorolni. Csak egy példát hozok fel. Például Moson-Szolnokon 80 értékegysége van a kántortanítónak. Ez 27 pengőjével számítva, kitesz 2160 pengőt, e helyett azonban de facto csak 880 pengőt kap azért a búzáért, amely az ő járandósága. De nemcsak a kántortanítókról van itt szó: ugyanez a sérelem megvan a többi tanítónál is, sőt a lelkészeknél is. Ma az egészen rendes megélhetést biztosító plébániákon a papnak kisebb a jövedelme, mint egy fiatal, most kinevezett helyettestanítóna.k. En ezt a nemzetnevelés szempontjából is sürgősen reparálandó dolognak tartom. Tudom én, mi a baj. Az a baj, hogy nem operálták idejében^ ezt a kis • kelé vényt. Ma már a spácium a tényleges ár :és az értékegység között nagy összeget jelent és ezért késett a kérdés megoldása. Bármely ! Összegről legyen is azonban szó, e kérdés megoldása elől elzárkózni nem lehet. Mondom: mivel ez az eljárás immorális, a kormánynak módot kell találnia arra, — és ez elől nem térhet ki — hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra megoMja. En a magam részéről is felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a kérdésre, mert tényleg, amikor az állam egy intézkedéséből kifolyólag fél jövedelmét elveszíti a tanító és lelkész, nem lehet őt még ennek tetejébe kereseti adópótlékkal is sújtani, hanem az egész — egy kiáltó igazságtalanságot tartalmazó kérdéskomplexumot érdemben is meg kell oldani. ' Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Eri Márton! Eri Márton: T. Ház! Nehogy az a látszata legyen a dolognak, mintha a kathollkus kántoroknak és lelkészeknek e komoly sérelme • iránt csak pap-képviselőtársaimnak van meg-