Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

394 Az országgyűlés képviselőházának Jf51. ülése 1930 december 17-én-, szerdán. gyobb teherrel az ipart, mert ezzel a munkanélküliséget fogom növelni. Az igen t. miniszter úr most a közelmúlt eseményeiből is igen jól tudja azt, hogyan áll elő a munkanélküliség. Amikor ezek a vállalatok, ezek a nagy kar tellek és nagybankok a maguk árpolitikáját rá akarják erőszakolni a kormányra, akkor zsarolnak az elbocsátásokkal, akkor a kormányt valósággal megzsarolják azzal, hogyha a rendelésnél, az adókedvezményeknél vagy más egyéb kedvezményeknél a kormány nem jár el az ő kedvük szerint, akkor ők a munkások elbocsátásával fognak erre válaszolni. És a kormánynak nincs ez ellen a garázdálkodás ellen egyetlen gesztusa sem, egyetlen tiltakozó szava sem, hanem egészen egysze^ ríien vagy bedől ennek az álláspontnak, elhiszi ezt az álláspontot, vagy pedig ő maga is szívesen déferai ezek előtt a követelések előtt, ezek előtt a zsarolások előtt, amelyek a bankok és kartellek irodáiból indulnak ki. A miniszter úr itt az adóemelések szempontjából egy véderőlistát terjesztett elő, amelyet nagyjából és hirtelenében összeadva, körülbelül 16 milliós adóelengedésről számolt be. Ezzel a 16 millióval szemben, amelyet ő a gazdasági élet könnyítésének nevez, most bevasal tőlünk 21 milliót, tehát 150% -át .annak, (Propper Sándor: Egészen jó üzletet csinál!) amivel Ő állítólag a gazdasági élet könnyítéséhez akar hozzájárulni és ezt a 150%-ot a dolgozókkal, az alkalmazóttakkal és a munkásokkal akarja megfizettetni. Azt mondja, nem nyúl szerzett jogokhoz, nem nyúl tisztviselői leépítésekhez. (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Halljuk! Halljuk! — Esztergályos János: Miért zúgnak az urak? —• Szűcs István: Maguk sohasem zúgnak! ! — Graefl Jenő: Nekik szabad! — Propper Sándor: Talán van még egy bőr / a proletárokon, amelyet nem nyúztak le, azért zúgnak! — Pintér László: Lenyúzták azt már önök! Nem hagytak rajtuk egyet sem!) Azt mondotta, nem nyúlhat más eszközliöz, nem nyúlhat a szerzett jogukhoz, nem nyúlhat a tisztviselők illetményeihez és egyéb jövedelmeihez. Erre vonatkozólag mi felszólalásainkban elmondottuk véleményünket. Csak a szerzett jogokhoz való nyúlással kapcsolatban el kell mondanom még azt, hogy a szerzett jogok tiszte'letbentartását én is helyeslem, de egyformán. S .amikor hozzányúltak a hadirokkantak szerzett jogaihoz, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor hozzányúltak a hadikölcsönjegyzők szerzett jogaihoz, amikor hozzányúltak az állami és magánvállalati nyugdíjasok szerzett jogaihoz: akkor nem értem ezt a na.gy óvatosságot, amellyel a másik oldalon szerzett jogokat akarnak védeni. De különben is egyéb szerzett jogok is vannak: szerzett jogok az élethez, amelyeket a születéssel szereznek meg azok a nyomorultak is, akikre most 21 millió pengő terhet akarnak ráróni. Ehhez a szerzett joghoz nyúl most hozzá a' pénzügyminiszter úr, ezt a szerzett jogot akarja megnyirbálni, hetenként két, három, négy, öt kiló kenyér elvonásával, amit lehet, hogy odaát kicsinyelnek, én azonban tudom, mit jelent őnáluk ennek a néhány kiló kenyérnek elvonása. Néhány szót akarok mondani — bár el kell ismernem, hogy a pénzügyminiszter úr nagy lojalitással nyilatkozott erről a kérdésről — a szakszervezeti járulékokkal kapcsolatban is. Előre bemondották ^nekünk, — hogy ezt a szót használjam — előre figyelmeztettek bennünket arra, hogy az egységespárt ebben a kérdésben nagy műfelháborodást fog rendezni a szakszervezeti adóval kapcsolatban. (Kabók Lajos Biztosan volt főpróba! — Krisztián Imre: Önök a végrehajtók a szakszervezeti adónál!) Éppen ezért már előre magammal hoztam azokat a számadatokat is, amelyek igazolják és bizonyítják, hogy az a szakszervezeti adó, amelyet önök olyan élesen dif fikultálnak, mire lett elköltve. A szakszervezetek 1929-ben kifizettek munkanélküli segélyre 1,175 000 pengőt, temetkezési és betegsegélyre 232.000 pengőt, özvegyi, árvaés rokkantsegélyre 743.000 pengőt, összesen 2,200.000 pengőt. (Kabók Lajos: Mennyit adott, a kormány? — Krisztián Imre: Hát a titkos alap?! — Esztergályos János: Nyilvános elszámolás mellett! — Krisztián Imre: Titkos alap! — Esztergályos János: Abból nem lehet zsaketteket és cilindereket venni! — Krisztián Imre: Földalatti izgatásra! — Egy hang jobbfelől: Hát a titkári fizetést!) 1928-ban kifizettek a szakszervezetek erre a háromféle segélyre 1,700 000 pengőt, 1927-ben 1,473.000 pengot, tehát csak a három legutóbbi évben 5,298.000 pengőt, az 1930. évben pedig majdnem ugyanezt az összeget. Az 1930. évre vonatkozólag a számadatokat csak azért nem tudom még idehozni, mert a decemberi iszámadások természetszerűleg még lezárhatók nem voltak. (Krisztián Imre: Mennyi kenyeret szedtek el a munkásoktól? — Kabók Lajos: Semmi köze hozzá! — Esztergályos János: Menjen a hatóságokhoz, amelyek felülvizsgálják a befizetéseket, majd ott megmondják! — Krisztián Imre: Ön nem adhat utasítást arranézve, hogy hova menjek!) Elnök: Kérem Krisztián Imre és Esztergályos János képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Kabók Lajos: Ha eljön tagnak, akkor megnézheti! — Esztergályos János: Addig maradjon a kisüstjénél! — Krisztián Imre: Mit a~dnált Pécsett? Attól kótyagosodott meg! — Esztergályos János: Jó lesz nem olyan hangosnak lenni, mert kisül, hányas számú tag volt a pártban! — Krisztián Imre: Még kisül, hogy kommunista voltam! Az önök által halálraítéltek közt voltam!) Krisztián Imre képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom. (Kabók Lajos: Talán termelőbiztos volt?) Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Krisztián Imre: Szegy élném magam, ha az lettem volna! — Esztergályos János: Tíz év óta abból él, hogy halálra ítélték!) Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Képviselőtársunkat pedig kérem, méltóztassék Beszédét folytatni! Kéthly Anna: Nem olyan nagyon indokolt a felháborodás, amikor a szakszervezeti járulékokról beszélünk, de főleg akkor nem, ha tudják és tudomásul veozik azt, hogy ma a szakszervezet az egyetlen védelem a dolgozók számára, (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) mert a kormány a dolgozóknak és munkanélkülieknek egyformán csak csendőrt és rendőrt tud adni, egyebet nem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobb felől.) Ez a megterhelés tehát súlyos igazságtalanság, súlyos lelíkiismeretlenség. Igaz, hogy nem egyéb, mint folytatása annak az adórendszernek, amely eddig is mindig a legkevésbbé teherbíró rétegekre építette fel Magyarország költség-vetését. Eddig is tehetségtelenség, elfogultság és gonoszság tobzódott a magyar adórendszerben, s ez a pótlékolás most