Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 4-51. anyagi tollasodásnál, hanem szinte a panamázásnak nyújt tág teret, igazak, akkor pártkülönbség nélkül meg kellene állapítanunk, hogy itt csakugyan rendszerváltozásra van szükség, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalnldalon.) és még azoknak is, akik a tu!só oldalon ülnek, akik bizalommal vannak a t. miniszterelnök úr és a t. szakminiszter urak iránt, azt kell mondaniok, hogy nem lehet továbbra is így folytatni a dolgokat, mint alhogyan eddig folytak. Erdélyi Aladár t. képviselőtársam az előbb az «istálló» szót vetette közbe azokra a kijelentésekre és azokra a megcáfolhatatlannak látszó adatokra való válaszul, amelyeket Fábián Béla t. képviselőtársam felhozott. Hát, mit jelentett az «istállói» Azt hiszem, erről bővebben beszélnem intelligens emberek között felesleges. Augias istállójáról lehet szó, ahol mindenkit táplálnak, alhol mindenkinek a javát keresik, csak azét nem, akiért mindannyiunknak élnünk és dolgoznunk ke^ene: a közérdekét, a nemzetét, az országét nem. Meg kell állapítanom, hogy ott, ahol a rokkantaknak kijáró, dukáló megadandó járulékokat elvonva egyes főtisztviselők és eljáró közegek tollasodnak és maguknak jogosulatlan anyagi előnyöket szereznek... Elnök: Kérem, képviselő úr ezek még egyoldalú vádak, nincsenek még megállapítva és bebizonyítva. Méltóztassék ezektől az állításoktól tartózkodni. Kun Béla: Hozzáteszem, t. elnök úr, hogyha ezekaz adatok csak részben a megcáfolhatatlan^ ág^ kritériumával bírnak, tehát bizonyosaknak vétetnek és fogadtatnak el, akkor be kell látnunk, hogy ebben az országban, ha nem is kormányváltozásra, — szerintem arra is — de legalább a kormányzatban rendszerváltozásra volna szükség, mert nem elég az, hogy a t. túloldali képviselőtársaim velem együtt tiltakoznak az ellen, hogy a rokkantak bőrére és kárára mások tollasodnak, hanem le kellene vonni a konzekvenciát a kormány irányában is arravonatkozólag, hogy vagy a kormány járjon ezután más utakon és a t. pénzügyminiszter úr ne engedje azt, hogy az állam pénzei törvénytelen eszközökkel és módozatokkal .alvégi csatornákon folyjanak le, vagy pedig a t. kormányzópárt vonja le a konzekvenciát, hagyja ott a kormányt, buktassa meg. Más kivezető út itt nem lehet (Jánossy Gábor: A visszaélések megtorlásáról van szó!) T. Képviselőház! Bothadtnak tartom az egész rendszert, amely megérett nemcsak a felfrissítésre, de a felcserélésre is. (Jánossy Gábor: Egyes visszaélésekhez semmi köze ennek a rendszernek! Ezek kivételes visszaélések! — Gál Jenő: Ez már rendszeres!) Az nem képez «egyes visszaéléseket», amikor valaki a rokkantak kárára él vissza a közhatalommal, a neki .adott joggal, amely a kezében van, mert a rokkantügy közügy, a rokkantügy nemzeti ügy, a rokkantügy országos ügy, (Jánossy Gábor: Igaz!) itt tehát nem egyes visszaélésekről, hanem egy rendszer által eddig elnézett, vagy elkendőzött visszaélések megtorlásáról van szó. (Barabás Samu: Gazemberek mindig voltak! — Zaj.) • Elnök: Kérem Barabás képviselő urat, maradjon csendben és uralkodjon magán! A képviselő urakat pedig kérem, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni! Kun Béla: Ilyen szomorú karácsony és újév előtt régen nem állott a magyar társadalom, mint ma. Szó lehet arról, hogy a benyújtott törvényjavaslat vájjon tud-e adni reményülése 1930 december 17-én, szerdán. 375 séget egy jobb jövőre vonatkozólag, vájjon karácsonyi és újévi ajándékul elfogadható-e. Erre nekünk felelnünk kell. Ez a kormányzati rendszer 10 éven keresztül megeresztett kantárszárral költekezett és saját lelkiismeretére, amely sokszor fel-felébredt, ezt nem vonhatom kétségbe, — nem hallgatott, az ellenzék kifogásait, sokszor erős kritikáit semmibe sem vette, mert azt hitte, hogy az idő neki dolgozik. Ettől a kormányrendszertől a bizalmat meg kell vonnunk, mert mást nem tehetünk és meg kellene vonniok t. túloldali képviselőtársaimak is, elsősorban Erdélyi Aladár és Klein Antal t. képviselőtársaimnak. Ne méltóztassanak ezt személyi ráolvasásnak venni, de én olvastam, hallottam beszédeiket és cikkeiket, amelyekben hangoztatták meg nem elégedettségüket és kifogásaiknak, súlyos bírálataiknak adtak erős kifejezést a mai kormányzati rendszerrel szemben. Ha ez tényleg így igaz, akkor most, amikor ez a takarékossági törvényjavaslat van tárgyalás alatt, nem mondhatják azt, hogy: «Elfogadom a javaslatot, a jobb jövő reménységének tekintem», nem mondhatnak mást velünk együtt, mint azt, hogy ez csak toldozás-foldozás a kormányzati rendszer ütött-kopott politikáján, mert az a 45 millió, amelyet meg akarnak spórolni, voltaképpen a magyar gazdasági életet juttatja válságba, az adóemelés, amelyet előirányoztak, megint végveszedelmet jelent azokra, akiket sújtani akarnak. T. Képviselőház! Ezek után ez a világjelenségre való hivatkozás, amely világjelenség tagadhatatlanul megvan s amely részben oka annak, hogy idáig süllyedtünk gazdasági és pénzügyi téren, nem más, mint köpönyeg, amely alól még most is kivillan egy-egy tőr, mellyel a mai rendszer és a mai kormányzati nénzügyi politika a tíz évvel ezelőtt még virágzásban lévő magyar magángazdaságok egész sorozatát meg-megdöfte, megszúrta, minden nagyobb és minden helyénvaló indok nélkül. A felelősség kérdését tehát nein lehet kikapcsolni a törvényjavaslat tárgyalásából. Hiszen a mai kormányrendszer évekkel ezelőtt mint valami marcona alabárdos állt szembe az adózópolgárok tömegével, gázolt végig az adóalanyok egész sokaságán és fizető-teljesítőképességén, most pedig, amikor látja, hogy vége yan a hét bőesztendőnek és bekövetkezett a hét szűkesztendő, akkor ugyanez a kormányzati rendszer fehér liliomszerű köntösbe burkolózva áll a nemzet színe elé és azt mondja, hogv: én az ártatlan takarékosság jelszavával jövök. Takarékosságot hirdetek az állami életben, takarékosságot a magángazdaságoknál mindenütt, én jót akarok, én semmit sem hibáztam^ semmit sem vétkeztem, de azok a fránya világjelenségek az én káromra voltak és azok okozták a nemzetnek ilyen anyagi veszedelmekbe való jutását is. Ezzel szemben meg kell állapítanom, — hogy egy közmondásszerű kifejezéssel éljek — hogy Bodóné is másról beszél, amikor a bor árát kérik. Nem arról van szó, hogy milyen kárt okoztak nekünk^ a világjelenségek, hanem arról, hogy mit vétkezett a kormány a lefolyt tíz esztendő alatt; mit mulasztott, mit nem tett meg; mik lettek volna (

azok a cselekedetek, amelyeket véghez kellett volna vinnie, hogy a világjelen^ ségek kedvezőtlen alakulása ellenére a magyar közgazdasági helyzetet megtarthassa azon a nívón, amelyen évekkel ezelőtt voltunk és ne «mgedje rosszabbra fordulni. Most az egységespárti kisgazdaképviselőtársaim is értekezletet értekezlet után tartanak. Tiltakoznak a mostani kormányzati politika ellen. A panaszáradatok egész zuhatagát öntik 52*