Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

366 Az országgyűlés képviselőházának 1*51 (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak feiállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az indítványt elfogadja. A most hozott házhatározat alapján javaslom, hogy a Ház tanácskozásai a mai naptól kezdve 10 órától este hat óráig tartassanak. Méltóztatnak ehhez, hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk a napirend tárgyalására. Következik a takarékosságról szóló törvényjavaslat (Írom. 1072, 1085.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Propper ,Sándor képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Az Űr 1930-ik, az úgynevezett keresztény és nemzeti kurzus tizenkettedik esztendejének alkonyán a dolgozó emberek, a fizetésből és bérből élők, helyesebben tengődök gyönyörű karácsonyi ajándékot kapnak a magyar törvényhozástól a magyar kormány jóvoltából: letörnek sovány kenyerükből egy darabot és odaadják a kapitalizmusnak, részben pedig az államkincstárnak. Ez a javaslat, amelyet a takarékosság örve alatt most már forszírozott tempóban fogunk tárgyalni, ezt jelenti, amit mondtam. Takarékosságot ez nem jelent, az államháztartást ez nem fogja rendbehozni, ellenben a nyomorúságot feltétlenül fokozni fogja, mert olyan helyről *esz el filléreket és pengőket, ahol amúgy is csak a legnagyobb gondokkal tudják az életet valahogy nagy kínnal továbbvinni. Egyik múltkori beszédemben mellékesen megemlékeztem már erről a javaslatról és azt gonosznak és cinikusnak minősítettem. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen természetű sértő kifejezésektől szíveskedjék tartózkodni. Propper Sándor: Ügy érzem, kötelességem ezt a megállapítást meg is okolni s ezért kértem a javaslathoz szót, ezért szólok ehhez a javaslathoz. Mindenekelőtt rá kell mutatnom, hogy ennek a. javaslatnak beterjesztése kapcsán két igazság állapítható meg. Az egyik az, hogy az államháztartás egyensúlya menthetetlenül megbillent, a másik igazság pedig az, hogy ezzel egyidejűleg az egész politikai rendszer gazdasági és pénzügyi koncepciója is összeomlott. (Folytonos zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem a csendre! Tessék csendben maradni! Propper Sándor: Hiábavaló volt tehát a nagy erőfeszítés, hiábavaló volt a verejtékes adózás, hiábavaló volt az erők végső megfeszítése... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tessék csendben maradni! t Propper Sándor: ... hiábavaló volt életek es exisztenciák tömegeinek összeomlása, hiábavaló volt az a sok áldozat, amelyet megköveteltek az ország dolgozó társadalmától: a tabu, az államháztartás egyensúlya mégis megbillent, meg kellett billennie, mert az egész építmény laza talajra épült fel. r Meg kell állapítanom azt is, hogy a kormány esztelenül pazarló politikája még két igen nagy hibát követett el. (Mozgás a jobboldalon. — Eri Márton: Szép jelzőket használ! — Br. Podmaniczky Endre: Mi az, hogy esztelen? Ilyet nem lehet mondani egy kormányra! . ülése 1930 december 17-én, szerdán. — Éri Márton: Fő mesterségük! Lehetetlen!) Az egyik az, hogy ezzel a politikával... Elnök: A képviselő urat azért a sértő kifejezésért, amelyet az imént használt, rendreutasítom. Propper Sándor: ...az ország gazdasági helyzetének kifelé való fitogtatásával... (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy bírálatában, amelyben teljesen szabad a házszabályok korlátai között, sértő kifejezésektől tartózkodjék. (Helyeslés jobbfelől.) Propper Sándor: ...felfokozta a külföld étvágyát Magyarországgal szemben, mert olyan színezetet, olyan képet mutatott kifelé az ország gazdasági helyzetéről, amely nem felel meg a valóságnak: valóságos jólétet mutatott költségvetési berendezkedésével (Wekerle Sándor pénzügy miniszer közbeszól. — Esztergályos János: Mondjon le a pénzügyminiszter úr! Mit izgatja magát a pénzügyminiszter úr! — Zaj a jobboldalon.) és ezzel mérhetetlenül nagy, jóvátehetetlen károkat okozott az országnak. (Br. Podmaniczky Endre: Visszasírja Kún Bélát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Propper Sándor: Sok olyan terhet vállalt és kapott a nyakába, amelyet helyes pénzügyi politika mellett talán el lehetett volna kerülni. (Esztergályos János: Siófok, Orgovány, stb! — Zaj a jobboldalon.) A másik pedig az, hogy ezzel a mammutköltségvetési dimenzióval természetesen aláásta és összeomlasztotta az ország egész magángazdasági rendszerét. (Zaj jobbfelől.) Itt nem használ az idegeskedés, itt tények és számok beszélnek. A pénzügyminiszter úrnak legjobban kell tudnia azt, hogy aritmetikával vitatkozni nem lehet, a számok pedig mindenkinek inkább adnak igazat, mint a pénzügyminiszter úrnak a maga pénzügyi politikájában. (Zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: De nem a maga számaival!) Méltóztassanak talán meghallgatni egy önökhöz közelebb álló autort, — akit talán még sem fognak lehurrogni — hogy mit mond az, az ország gazdasági helyzetéről. Fellner Frigyest önök bizonyára el fogják^ fogadni, mint szakértőt és mint olyan tekintélyt, aki ebben a kérdésben hivatott szót emelni. Fellner Frigyes egy legutóbb tartott előadásában megállapítja, hogy az egész ország nemzeti jövedelme 4.584,519.485 pengő. Megállapítja a részleteknél, hogy ebből az őstermelésre 2.266,211,620 pengő esik, az iparra 1.701,651.248 pengő, a kereskedelemre és szállításra 545,060145 pengő, a külföldi követelésekre 71,596.472 pengő. Ez adja ki a végső summát. Azt mondja továbbá Fellner Frigyes, hogy az állami és közületi terhek ebből a nemzeti jövedelemből 1790 millió pengőre, vagyis az egész nemzeti jövedelem 40'85%-ára rúgnak, tehát az állam és a közületek ma az egész nemzeti jövedelemnek töíbb, mint 40%-át, majdnem felét emésztik fel. Megállapítja Fellner Frigyes, hogy csak ,adók és illetékek fejében 1076 millió pengőt, tehát a nemzeti jövedelemből 24'55%-ot vonnak el. (Esztergályos János: Megállapítja a könnyelmű pazarlást!) Ez az egész nemzeti jövedelemnek 24 "55% -a, holott béke-Magyarországon ez az arány 19% volt. Ilyen számok, ilyen dimenziók, ilyen arányok mellett, azt hiszem, a Képviselőháznak nem idegeskednie kell, a túloldalnak sincs joga az idegeskedésre, hanem kötelessége ezeket a számokat megvizsgálni és kötelessége a pénz-