Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
28 Az országgyűlés képviselőházának U39. ülése 1930 november 25-én, kedden. dolos: meritumához akarnék valamit szólni, magam is azt mondanám, — ámbár könnyen beszélek, mert nekem sem belföldön, sem külföldön, sem kisíbolni, sem behozni való tőkém nincs — hogy helytelen és hazafiatlan az ország ilyen válságos gazdasági helyzetében a tőkéknek külföldre való kivitele. E tekintetben köztünk különbség nincs. (Propper Sándor: Hát derítsük fel, kik azok! Halljuk őket!) Az a kérdés azonban, hogy van-e olyan jogi eszköz, van-e olyan jogi szankció, amellvel ezt meg lehet akadályozni. (Propper Sándor: Van! A nyilvános ^megbélyegzés!) Aki a német birodalmi kancellár beszédét olvasta ezelőtt egypár héttel, az meggyőződhetett arról, hogy Németországban is ugyanez a panasz, hogy a tőke kiszökött az országból, amikor kritikus gazdasági idők következtek be. A kancellár hozzátette, hogy más eszközt nem tud ennek megakadályozására, mint az általános közgazdasági helyzet megszilárdítását és szanálását. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Hosszú értekezést lehetne tartani arról, hogy ez a jelenség hogyan függ össze a nemzetközi tőke szerepével, a nemzetközi tőke visszaéléseivel és általában a kapitalisztikus termelési szisztémával. Elméletileg és gyakorlatilag is lehetne értekezni felette. Lehetne beszélni a jövendőbeli törvényalkotás szempontjából^ valamint a mostani jogszabályok alkalmazása szempontjából is, lehetne beszélni a bankokrácia megszab ályozása szempontjából i«. (Kun Béla: Azt kellene!) Azonban ezt a témát ebben a pillanatban napirendre tűzni, ennek sem célját, sem értelmét nem látom. (Jánossy Gábor: ötletszerűleg! — Peyer Károly: De a miniszter célját látja.) Ugyanezeket mondanám el akkor is, de előbb elő kellene készíteni a kérdést iiary, hogy konkrét indítványokkal jöhessünk. (Peyer Károly: A miniszter úr utánuk akar menni és mi segíteni akarunk neki! — Zaj. — Elnök csenget.) A népjóléti miniszter úrnak tökéletesen igaza volt abban, hogy ezt hazafiatlan cselekedetnek minősítette. (Propper Sándor: Bélyegezzük meg őket nyilvánosan!) Israza van a hivatalos felfogásnak is, —• mondjuk ezzel a kifejezéssel — hogy ennek megakadályozására nincs jogi eszköz és jogi szankció. (Peyer Károly: Van erkölcsi!) Â közgazdasági érdekekbe való radikális belenyúlás pedig veszélyes is lehetne. Ennélfogva ezt a kijelentést sem lehet a törvényhozás meervitatása elé bocsátani. (Peyer Károly: 70 milliót vittek ki és behoznak 80 milliót! — Jánossy Gábor: Kik azok 1 ? — Peyer Károly: A miniszter mondotta! Mondja meg ő! — Propper Sándor: Tessék megkérdezni Ernszt Sándort!) Nem ér semmit a társadalmi megbélyegzés sem, a,z, hogy idehozzuk a névsort és közzétesszük. A síbereket is kipellengéreztük. Aki businesst akar, aki hasznot akar, az nem. törődik a társadalmi megítéléssel, már csak azért sem, mert ma mindenható a pénz, és nagyon könnyen el leihet hallgattatni azokat a szeimrehányásókat, amelyek a oénzszerzőkkel szemben elhangzanak. (Kun Béla: Azért nem ártana, ha- tudnók a neveket! En tehát nem tartom még opportunusnak sem. hogy a magyar Képviselőház ilyenekkel bibelődjék, hogy megállapítsuk azt, hogy X. Y. három predikatomos tőkepénzes, vagy X. Y. magyarosított, vagy nem magyarosított nevű börzianer milyen pénzeket vitt ki külföldre, mert az nevetni fog a mi erőlködésünkön, hiszen a nemzetközi tőkével szembeszállni ezen az úton és ezen a módon nem lehet. (Propper Sándor közbeszól) Elnök: Propper képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csák Károly: Az elnök úr napirendi javaslatát fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónoki Perlaki György jegyző: Pakots Józsefi Pakots József: T. Ház! Végtelen megdöbbenéssel és sajnálattal látom a többségi oldal részéről, hogy akkor, amikor mi itt a fővárosi választás kérdésében időnként a többségi józan közvéleményhez, az ország közvéleményéhez fordulunk, akkor a többségi párt a főváros közönségének ügye iránt ekkora szeretetlenséget és közömbösséget tanúsít. (Ellenmondások jobbfelől. — Krúdy Ferenc: Ezek községi ügyek! Ezek nem érdekelnek minket! — Fábián Béla: Miért? Ha valahol csalni akarnak, nincs hozzá semmi köze a képviselő úrnak? — Kun Béla: Országos érdek, hogy a fővárosban is tisztán menjenek a választások! — Fábián Béla közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat rendreutasítom. Ha a képviselő urak nem maradnak csendben, hanem folytonos közbeszólásaikkal zavarják a tárgyalást, fel fogom függeszteni az ülést és annál tovább fog tartani. (Rothenstein Mór: Ráérünk!) Pakots József: Amikor látom azt az idegességet, amely az urak részéről megnyilvánul, amikor mi panaszainkkal és sérelmeinkkel jövünk, amelyek nem egyenesen a mi sérelmeink, hanem az önöké is, a választóközönségé, az egész magyar alkotmányjognak és alkotmányos szellemnek a sérelme, akkor úgy látom, hogy az urak rosszul idegződtek be a törvényhozói munkára, (Jánossy Gábor: Ugyan ne mondjon ilyet! Hogy lehet ilyet mondani! — Eri Márton: Maga se hiszi el! — Jánossy Gábor: Tessék magáról ítélni, ne mirólunk! Mi teljesítjük kötelességünket! — Krisztián Imre: Mint a szajkó, ugyanazt mondják! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) mert ha nekünk fáj a falu népének ezer keserve és nyomorúsága és mi, városi képviselők itt önökkel együtt azért harcolunk, hogy a hibás gazdasági politika helyett helyes, megfelelő . gazdaságpolitikát teremtsünk és a mezőgazdaság terén is egy új produktív termelési lehetőséget... (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: T. képviselő urak, a Képviselőház a komoly tanácskozások helye, nem pedig olyan hely, áhol^ a helyett, hogy egymást érvekkel iparkodnának a képviselő urak meggyőzni, egymást túlkiabálni igyekeznek. így a ' tanácskozás lehetetlen. Figyelmeztetem a képviselő urakat, maradjanak csendben, Pakots képviselő úrnak joga van 15 percig beszélni. (Zaj.) Pakots József:... akkor tisztelettel vindikálom legalább is azt a jogot a főváros közönsége javára is, hogy méltóztassanak több szeretettel foglalkozni azzal a nyomorúsággal, amelyet ez a rendszer rázúdított a főváros közönségének a nyakára. A t. előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, hogy mi általános panaszokkal jövünk és nem konkrét sérelmekkel. Ha az urak a homokba dugják a fejüket, akkor igenis várhatjuk ezt a megnyilatkozást. Elnök: Képviselő űr, szíveskedjék a személyes megjegyzésektől tartózkodni. (Zaj.) Pakots József: A személyeskedést a belügyminiszter úr kezdte meg Budapest közönségével szemben akkor, amidőn hónapokon
