Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
Az országgyűlés képviselőházának 4-39. ülése 1930 november 25-én, kedden. 21 (Gáspárdy Elemér: 850.000 pengőre!) Kikerekítve 1 millió pengőre becsülik. De elfelejtik azt, hogy a bejáró falusiaktól különböző illetékek fejében és a bent dolgozó falusiak keresetiadója címén milyen hatalmas összegeket szed be évenként a székesfőváros. Elfelejtik azt, hogy az ország anyagi erejének legjavát fordította évtizedek hosszú során keresztül kedves székesfővárosa civilizációjának, kultúrájának és népjóléti berendezettségének megteremtésére. Illő tehát, hogy fejlettsége mai magas fokán a székesfőváros is eljuttassa r a legszegényebb vidékek falvainak villamosításához gazdag jövedelmének morzsáit. Ezt annál is inkább megteheti, mert hatalmas és jól jövedelmező elektromos művei birtokában nem is szükséges, hogy.ezt a 2%-os kiadást a saját fogyasztóközönségére áthárítsa. A javaslat rendszeresíti a háramlást és ezzel valóban értékes vagyonhoz juttatja a községeket. Minthogy azonban a távvezetékek az állíam tulajdonába mennek át, ez a vagyon a községekre nézve esetleg teherré is válhatik. Gazdasági okokból szükségesnek tartanám tehát, hogy egy-egy körzeten belül a községek közösen kezeljék a^ rájuk háramló vezetékeket, szövetkezeteket létesíthessenek és az e községeket összekötő távvezetékeket is a legkedvezőbb feltételek mellett át- vagy bérbevehessék. Ezt a gondolatot a községek háztartása szempontjából különösen igen megszívlelendőnek tartom. A javaslat a miniszter mellé egy 12 tagú tanácsot rendszeresít, ami helyes, de fontosnak tartanám, hogy ez a tanács ne kizárólag elméleti tudósokból álljon, hanem ebben a tanácsban a mezőgazdasági igényeket és a, falusi életet jól ismerő gyakorlati szakemberek is helyet foglaljanak és ott nemcsak ülési, de szavazati joggal is bírjanak. Végül a fogyasztók érdekében szükségesnek tartanám, hogy az áramárak revíziójára necsak a 39. V'ban adassék meg a mód és a jog. TTgy tudom ugyanis, hogy az áramárakat nemcsak a tüzelőanyagár és a munkabér, hanem 80—90 százalékban a tőke és a személyzet határozza meg. Miután pedig ezek fix összegek, az önköltség a fogyasztás emelkedésével rohamosan csökken. Miután továbbá a fogyasztás minálunk külországokhoz viszonyítva még igen nagy mértékben nőhet, szerét kellene ejteni ebben a paragrafusban annak is, hogy ilyen esetekben is revízió alá legyen vehető az áramár, természetesen a vállalkozó előrelátható és jogos nyereségének konfiskálása nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben az esetbén is a 60. $-ban tárgyalt független bíróság járna el. De.' hogy ez a bíróság valóban független lehessen, az összeférhetlenség a legkomolyabban^ érvényesítendő lenne. Ezekután a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, 'éljenzés és taps a jobboldalon) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat az ezé vi parlamenti ciklus egyik legfontosabb törvényjavaslata, és így végtelen sajnálkozással látom azt, hogy ez iránt a törvényjavaslat iránt itt a Képviselőháziban érdeklődés is alig van. Maga a törvényjavaslat nem tartozik azon tudományágak és szakmák keretébe, amelyekkel Foglalkozni szoktam, amelyek az én élethivatásomhoz tartoznak, úgyhogy voltaképpen ennek a törvényjavaslatnak a megismerésénél laikus ember vagyok. De egyúttal úgy érzem, hogy a magyar törvényhozásnak is a tagja vagyok, éppen mint az Alföld egyik képviselője. Kötelességemnek tartom tehát, hogy r meghallgatván azokat a szakvéleményeket és kifogásokat, amelyek a törvényjavaslattal szemben több oldalról felhozattak, ezeknek alapján egy bírálatot szűrjek le, és e bírálatnak^ megfelelőleg meggyőződésem szerint a törvényjavaslatnak ilyen formája ellen itt a parlamentben kifogást tegyek. Ne méltóztassanak félreérteni! Nagyon jól tudom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak igen sok helyes és igen jó része van, de viszont azt is meg kell állapítanom, hogy olyan kétségek merültek fel a törvényjavaslattal szemben, amelyek bennem különös érzést keltenek. Aggodalommal látom ennek a törvényjavaslatnak ilyen. formában való megalkotását, és nagyon szeretném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr ezen aggodalmaimnak jó részét el is oszlatná. Amit leszűrtem azokból a kritikákból, amelyeket ez ellen a törvényjavaslat ellen felhoztak, az, hogy meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslatot ilyen beállításában az országra nézve esetleg kárt okozhatónak tartom, de feltétlenül annak tartom a fogyasztóközönségre nézve. Mivel pedig e törvényjavaslat a vállalatoknak bizonyos hosszú időtartamra adat koncessziókat, engedélyeket, azt n kell megállapítanom, hogy az egyik legjelentősebb termelési forrásunknál nemcsak a mai, hanem a jövő generáció is súlyosan le lesz kötve, és ez a veszedelem ránk nézve aggodalmas. A törvényjavaslat indokolása is igen helyesen ráimutat arra, hogy ma már, az iparosodás korszakában az emberiség igyekszik minden szükségletét gépek útján kielégíteni. Az is kétségtelenül igaz, hogy ezeknek a gépeknek egyik leghathatósabb s e mellett a legkönnyebben és a legtisztábban kezelhető mozgató eszköze a villamosság. Ezért az emberiség kulturális fejlődésével kétségtelenül együttjár az, hogy a villamosságból mennél többet vegyünk az emberiség iparosítása érdekében igénybe. Az európai államok versen vében — mint ahogy ezt az indokolásban is látom — azt kell megállapítanom, hogy minden nemzet arra törekszik hogy a villamosságból mennél többet és egyúttal mennél olcsóbban is vegyen igénybe, hogy így a villamosáram megfelelő olcsó áron kerülhessen és állhasson a termelés szolgálatába. fAz elnöki széket Almásy László foglalja el.i Amint már rá méltóztattak mutatni, Svájc tudja a maga vízerejét felhasználni. Hasonló a helyzet Németországban, Olaszországban Franciaországban, Ausztriában is. Nálunk mindez — sajnos — Trianon óta nem lehetséges, mert Trianonban elvették tőlünk azokat az erőket, amelyekkel mi a legolcsóbban tudnánk villamos áramot, villamos energiát termelni. Az is kétségtelen, elhiszem, hogy ránk, magyarokra nézve a világháború nem fejeződött be a trianoni békekötéssel, mert mai helyzetünk, mai gazdasági elnyomottságunk, mai lehetetlen gazdasági elhelyezkedésünk voltaképpen bennünket egy tovább való gazdasági háborúra kényszerít, s mi harcolunk azok ellen a lehetetlenségek ellen, amelyekbe bennünket a trianoni békekötés hozott. A magyar törvényhozásnak tehát nem lehet szentebb és nagyobb feladata, mint olyan törvényeket alkotni, amelyek a népnek, a fogyasztó közönségnek és a
