Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-446
Az országgyűlés képviselőházának Uh6, ülése 1930 december 9-én, kedden. 241 kormánnyal szemben, akkor olyan törvényeket hozhatnak, hogy még a t, képviselő urak nyugdíja is veszélyeztetve lesz. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van! — Br. Podmaniczky Endre: Ki a független akkor? — Farkasfalvi^Farkas Géza: Az első a függetlenség! — Szilágyi Lajos: Ebben a rendszerben senki sem független! — Br. Podmaniczky Endre (Sándor Pál felé): Részvények nincsenek? — Sándor Pál: Mi köze a részvényeknek a kétszeres fizetésekhez 1 ?) Igaza van a képviselő úrnak. Mi még a magántulajdon alapján állunk ebben az országban s ha valaki becsületes munkával, évtizedeken keresztül olyan vagyont szerzett, amelyből tisztességesen megélhet, amely tisztességes jövedelmet biztosít neki, ne irigyeljük tőle. (Helyeslés a jobboldalon. — Gr. Szapáry Lajos: Bár minél több volna! — Szilágyi Lajos: A nyugdíj is az!) En is azon az állásponton vagyok, hogy annak a tisztviselőnek is becsületes munkával szerzett jogát ne irigyeljük, (Helyeslés.) Effajta hangokat már hallottunk a múltban is s akkor ennek szomorú következménye lett. Ezeket a hangokat ne pendítsük meg semmiféle államszocializmusról ne beszéljünk itt, mert ha erre az útra tévedünk, olyan szomorú vége lesz ennek az országnak, amilyen már egyszer volt. (Gaal Gaston: Ezek olyan színes hangok!) Homonnay isren t. kénviselőtársam a vasutasokat minden felszólalásában védelmébe veszi Teljesen igaza van, mert mit látunk a vasútnál? Amióta a Máv.-ot üzemmé^nyilvánították, a vasúti tisztviselők pragmatikájuk szerint nem tudnak előremenni, egy fizetési osztályban néha 10—12 esztendőt is eltöltenek. Nem is lehet csodálni elkeseredésüket, mert amíg ők a külszolgálatban a legnagyobb megerőltetéssel dolgoznak, addig a belső hivatalokban három-négyszer avanzsíroznak a tisztviselők. (Gáspárdy Elemér: Ott is 15 év múlva mennek előre!) Van erre elég példa. (Gaal Gaston: Egy vasúti felügyelő ezekből a székekből ment el elnökigazgatónak. Innen ment el ezekből a padokból! — Gáspárdy Elemér: Az kivétel!) Mélyen t. Képviselőház! Beszélünk itt üzemi feleslegekről. En azt kérdezem, hogy a vasútnál milyen felesleg^ van, amit kimutatnak? Üzemi felesleget az én szerény nemzetgazdasági tudásom szerint ott lehet megállapítani, ahol a befektetett tőke meghoz bizonyos kamatozást. Ezt ezekben a kimutatásokban sohasem látjuk. En jobban szeretném, ha a vasutak most sem volnának üzem, hanem állami kezelésben volnának, mert akkor tudná az állam, hol és mikor kell a termelő, a gazda (Segítségére jönni és nem kötnék meg a nagy refakciás szerződéseket a kartellekkel és egyéb ipari vállalatokkal, hogy míg a gazdák gabonáját 250 pengőért'hozzák fel Budapestre, addig a cementet egy áron szállítják az ország minden részébe azért, hogy kartelláron tudiák értékesíteni. (Szilágyi Lajos: Ezelőtt meg azt követelték, hogy a vasút kereskedelmi vállalat legyen!) Ugyanígy van ez másutt is. Homonnay t. képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az üzemi felesleg-ékből adott jutalékokat nem igazságosan osztják fel. Az a kistisztviselő, aki egész életén át kint a szabadban, a hidegben fáradozik, alig kap 40—50 pengőt, havi fizetésének alig a felét, vagy 40%-át kani a, viszont fent az igazgatóságoknál, a tűz körül ezrekre megy a jutalmak összege. Hogy mi van itt ezeknél a jutalmaknál, azt egy, a pénzügyminiszter úrhoz igen közelálló testület memorandumából akarom bebizonyítani, hogy maguk a tisztviselők, akik igazKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXII. ságosan gondolkodnak, akik nem kapják ezeket a nagy jutalmakat, hogyan vélekednek ezekről a jutalomdíjakról. A következő van ebben a memorandumban (olvassa): «Már pedig éppen a jutalmazási rendszer az, mely akkor, mikor érdemeket vél jutalmazni, jogos önérzeteket sért és ambíciókat sorvasztó méltatlankodást szül.» Teljesen helyes ez a megállapítás. A tisztviselőire megszégyenítő az a 40 vagy 50 pengős havi jutalom, adjak azt a fizetésébe. Ha nem felel meg kötelességének, akkor méltóztassék fegyelmileg elcsapatni azt a tisztviselőt, de ha megfelel, akkor azt a tisztviselőt díjazák. úgy hogy az abból meg is tudjon élni. (Gaal Gaston: Közönséges borravaló, semmi egyéb, nem méltó a tisztviselőhöz!) r Wekerle pénzügyminiszter úr ő excellenciája a Képviselőházban és a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy ő elvileg hajlandó a pénzügyi fogalmazói kar illetményeinek rendezésére. Ez az egy szakma a pénzügyminisztériumban, a külszolgálatot teljesítő fogalmazói szak, amely nem kapta meg az őt megillető javadalmazást még máig sem. 8—10 évig elülnek egy rendfokozatban. Nem is kérnek mást, minthogy az eddigi jutalmat fizetés gyanánt kapják és vegyenek le valamit a nagyobbak jutalmazásából. így könnyű lesz 1 ennek megoldására 101.000 pengőt fordítani. Ahol 1,700000 pengő áll rendelkezésre jutalmazásra, ott ezt lehet csökkenteni, úgyhogy ennek^a tisztviselői gárdának, amely igen komoly és államfenntartó munkát végez (Űpv van! Ügy van!) ezt a szerény kívánságát teljesíteni tudják. A vasutaknál már a költségvetés során előhoztam, hogy gondolkodni kell arról, hogy az . a sok ingyen utazás, s zab adj egyes utazás megt. szűnjön. Statisztikám nincs kéznél, csak egy szakértő vasutastól tudom, hogy egy évben 14—15 millió pengőt jelent. (Gáspárdv Elemér: Ez már sok! — Felkiáltások jobbfelől: Túhás az!) Ha az inerten utazások számát csökkentik, jövedelemtöbblet ugyan nem lesz olyan nagy, mert nem fognak annyit .utazni, de ha csökkentjük a tarifát, ezzel közelebb hozzuk a falut a fővároshoz, a főváros élelmezése olcsóbbá válik, a falu nedig könnyebben vásárolhatja be az iparcikkeket, mint ha a drága személyszállítási költségeket viselnie kell. Egy triviális hasonlattal éltem már régebben, amelyet most is idéznem kell, hogy tudniillik maholnap a vasúton csak a zsidó mesr a paraszt fizet. (Meskő Zoltán: Honnan tudja, hogy zsidó az, aki fizet?) Ez tényleg úgy is van. Ha egy I. osztályú kupéba bemegy a kalauz, amelyben hatan ülnek, mind a hat nyújtja a szabadjegyét. A II. osztályon kettő félj egyes és négy szab adj egyes. A IH-ban egy vagonban százan vannak, ezek közül kettő vasutas, annak van igazolványa, a többi mind fizet. Ez is rossz vért szül. Rá kell mutatnom arra, hogy nekünk képviselőknek kell jó példával elől járnunk. Legyen a képviselőnek bérletjegye a fővárosból a kerületéhez, fizessen ezért egy «minimális összeget, de az mégsem járja, hogy a képviselő az egész országot beutazza államköltségen. Ezen változtatni kell. En az államvasuti szabadjegyemet nem használtam életemben többször, mint egyszer. Megyek autón, de a Máv.-on nem utazom. (Gáspárdy Elemér: Déli vasúton utazik! — Derültség.) Aki a Máv. mellett lakik, az kapjon Máv. jegyet... (Meskó Zoltán: Passzióból nem utazik senki! — Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Ha többet utaznak, jobban megismerik az országot. — Zaj.) 34
