Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-446

238 Az országgyűlés képviselőházának . egyéb, mint ama külföldi tőke jövedelmezőségének biztosítása, amely^ tőke az országba be fog vonulni, hogy itt az általános villamosítást berendezze. Bocsánatot kérek, ha a kormány a külföldi tőke kamatoztatását garantálja ezzel a törvénnyel, mennyivel inkább kellett volna a gazdák megmentésére sietnie és azoknak garantálni, hogy legalább is annyi százalékot hozzon meg a földbirtok, amennyi százalék a polgári haszonnak megfelel. Fájdalmas ilyen dolgokat elmondani. En csiak egy példát akarok itt a t: Ház előtt felhozni arra, hogy jelenleg még csak ia lehetősége sines meg a mi vidékünkön annak, hogy gabonát el lehessen adni. A napokban egy vitéz panaszolta nekem, hogy 10 métermázsa gabonái hozott he a piacra és kérve-kérte a kereskedőt, hogy vegye meg 12 pengőért mázsáját, amire ia kereskedő azt mondta: semmi áron nem veszem meg, mert tőlem a gabonakereskedők nem veszik meg. A hat nagy kiviteli cégnek adott megbízás teljesen tönkretette a vidéki gabonakereskedelmet, úgyhogy az a kereskedő^ már nem mer gabonát venni. Vannak a mi vidékünkön nagyon jól szituált régi cégek. Egyik cégnek a cégvezetőjével ' találkoztam a napokban és kérdeztem, hogy mennyiért venne gabonát. Azt felelte: uram, semmi pénzért, mert minket kizsarolnak, kihasználnak, mi csak bizományosai leszünk annak a cégnek és nem tudjuk hogyan és miképpen fog ez az üzlet végződni. Ma tehát gabonát sem tudunk a vidéken eladni. Az előző pénzügyminiszter úr az adótörvények tárgyalásánál állandóan az adómorált ajánlotta figyelmünkbe; azt mondotta, hogy a polgárban .adómorálnak kell lennie és mindenkinek át kell hatva lennie attól a tudattól, hogy ezt az országot csak az mentheti meg, ha mindenki meghozza a hazának az áldozatot. De én azt kérdem: hogyan lehessen adómorálról beszélni, amikor annak a népnek nincs értékesíteni valója

1

? A napokban volt alkalmam néhány jegyzővel beszélni. Vannak vidékek, vanmak községek az én kerületemben is, ahol az emberek esszéi a gyümölcsből annyit vettek be, hogy ki tudták adóiukat fizetni..De viszont vannak olyan községeink is, ahol a múlt évi adóból még 30% van kifizetetlen* az idei adóba pedig egy fillért sem fizettek. Ezek azok a hegyközségek és egyéb községek, amelyek kizárólag boreladásra vannak utalva. Hogyan legyen azonban adómorál ahban az országban, ahol a törvényeket nem hajtják végre? Itt rámutatok a vagyonváltsági törvényre. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Ha a közönség azt látja, hogy van olyan törvény, amely nem lesz végrehajtva, ha ezt látja a tisztességes ember, aki eleget akar tenni (adófizetési kötelezettségének, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ez igaz!) akkor hogyan lehessen elvárni az ország minden polgárától, hogy p,z adótörvényeknek becsületesen, hazafiasán és lelkiismeretesen megfeleljen? (Farkasfalvi Farkas Géza: Akik nem akartak, nem fizettek, akik jóhiszeműek voltak, fizettek!) Amikor iaz« látja a polgár, hogy maga az állam nem tesz eleget kötelezettségének, — nem akarom az ország hitelét rontani, csak pár szóval említem meg, hogy építőcégeknek az állammal szemben hány és hány követelése VMI, amelyet két-három évig kell hajszolniuk, míg vagy részfizetést kapnak reá. vagy hogy a kamat el ne vesszen, bírósághoz kell menniök — akkor elvész az adómorál. Ma reggel, mikor bejöttem a Házba, egy gyógyszerész barátom adta a kezembe a Gyógyszerészeti Hetilapnak egyik iszámát, amelyben 6. ülése 1930 december 9-én, kedden. a következő közlemény van, amelyet a népjóléti miniszter adott ki (olvassa): «Hivatkozással az 1459/1930. számú felterjesztésre, értesítem az Elnökséget, hogy a gyógyszertárak által az 1929. évben a nyilvános betegápolási és gyermekgondozási költségek terhére, a szegény betegek részére kiszolgáltatott gyógyszerekről szóló és ide a törvényhatóságok által 1930. január hó után felterjesztett számlák kiutalása mindezideig nem állott módomban, minthogy a szóban levő célra nem állott és ma sem áll megfelelő költségvetési fedezet rendelkezésemre. (Zaj a baloldalon.) Amennyiben azonban a szükséges hitelösszeg rendelkezésemre fog állni, gondoskodni fogok arról, hogy a szóban levő számlakövetelések az érdekelt gyógyszertártulajdonosok részére kiutaltassanak. Dr. Rétfalvi Gyula, miniszteri tanácsos.» En elhiszem azt, ;amit nekem ez a gyógyszerész mondott, hogy 1929-ben terjesztették be a számlákat, amelyek 1927-ről és 1928-ról szólnak. Amikor az állam azt követeli az adózótól, hogy még >abban az évben fizessen adói és késedelmi kamatot is számít, 12%-ot, hogyan lehet akkor azt, aki szállít az állam részére, ilyen rendeletekkel tovább áltatni, hogy majd fognak fizetni? Mélyen tisztelt Képviselőház! Hogy a kisgazdák helyzete mennyire súlyos, azt nem akarom csak általánosságban elmondani, unert ezt valamennyien tudjuk. Itt adatokkal igazolhatom azt, hogy a gazda nemcsak hogy a napszámot nem keresi meg, hanem évről-évre olyan kamatveszteséget szenved, és különösen ha eladósodik, akkor ezekkel a kamatokkal annyira megterheli gazdaságát, hogy egy-két év múlva nem lesz ebben az országban olyan gazda, akinek a birtoka dobra ne kerülne. Méltóztatnak tudni, hogy a mezőgazdaság részére minden országban üzemstatisztikai hivatalok vannak, amelyeknek célja az, hogy a gazdák által pontosan vezetett számadásokból kimutassa azt, hogy a föld hozadéka mennyit tesz ki, mennyi a gazda befektetett tőkéjének kamatozása és mik azok a lehetőségek, amelyek mellett a gazda újból prosperitáshoz jut. A keszthelyi gazdasági .akadémián felállított ilyen üzemstatisztikaí iroda feljegyzéseiből és számításaiból vettem a következő adatokat. Ezeknek az adatoknak alapjául szolgált 28 kisgazdaság, mégpedig négy 5—10 holdas, hat 10—20 holdas, tíz 20—30 holdas, három 30—40 holdas, három 40—50 holdas és két 50—100 holdas, összesen huszonnyolc gazdaság. Ezek még 1929. évi adatok, amikor a teher katasztrális holdanként átlag még csak 114 pengő volt. Ennek a kamatozása a jelzálogkölcsönöknél átlag 9'4%, egyéb adósságig tehernél 10*5%, a takarékpénztárnál 13%, tehát ez még úgy-e eléggé előnyös arra vonatkozólag, hogy ne kerüljenek ki túlságosan súlyos adók, de átlagban a megterhelés 11% volt. A földnek, a házaknak, állatban és eszközben befektetett tőkének értéke katasztrális holdanként 1850 pengő az ilyen kisgazdaságnál. Mind valóságos adatokból készültek ezek a kimutatások annak a forgalmi értéknek megfelelően, amely azon a vidéken abban az évben megállapítható volt. Ma ez az összeg természetesen lecsökkent, mivel a föld értéke tudvalévőleg átlagban 50%-kal kisebb, mint csak ezelőtt másfél évvel is volt. Most méltóztassék a következőket figyelemmel meghallgatni. Ugyebár minden gazda, mindenki, aki valamit produkál, számíthat arra, hogy befektetett tőkéje bizonyos kamatot hoz. Fel van állítva normatívumként, hogy a szántóföldbe, házba, állatba és eszközbe fektetett tő-