Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-446
234 Az országgyűlés képviselőházának . san voltak tartva és nagyon nehéz volt azokból valami konkrétumot megállapítani, még kevésbbé lehetett volna ezekért ,a közlésekért valakit felelősségre vonni. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Még csak most kezdtük a tanácskozást! Peyer Károly: Mi ezekre a közlésekre, amelyek — hangsúlyozom — már napokkal ezelőtt megjelentek, nem reagáltunk, hiszen tisztában voltunk és tisztában vagyunk azzal, hogy a jobboldali sajtó egy kis hazugságért sohasem megy a szomszédba- (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak azért adtain napirend előtti felszólalásra engedélyt, hogy a képviselő úr a pártját ért támadások ellen védekezzék. Kérem azonban a képviselő urat, hogy a személyeskedésektől és sértő kifejezésektől tartózkodjék. (Propper Sándor: Notórius hazudozók!) A képviselő úrnak módjában áll magát parlamentáris módon kifejezni. (Zaj.) Csendet kérek. (Rothenstein Mór: Az ő hivatásuk, hogy hazudjanak!) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni és a sértegetésektől tartózkodni. A házszabályok 193. §-a ia Házon kívüli egyéneket is védi. Peyer Károly: Miután ezek a közlések megismétlődtek, a Népszava igen határozottan utasította vissza ezeket a gyanúsításokat. Már hetekkel ezelőtt figyelmeztettek bennünket, hogy jobboldali körökben sokat beszélnek a birtokukban levő levelekről, amelyeket állítólag a pártok különböző vezetői írtak volna, sőt arról is tudni véltek már a beavatottak, hogy állítólag a közeljövőben letartóztatások fognak történni, főleg a községi politikában résztvevő vezetők köréből. Mi nem sokat törődtünk mindezekkel a híresztelésekkel, mert a szociáldemokratapárt működését nyíltan folytatja a nyilvánosság előtt. Egy nagy párt, amely a tömegekre építi fel a maga mozgalmát és tevékenységét, nem is tud szektaszerű és ahhoz hasonló működést kifejteni. Ezek után az előkészületek után, amelyekre bátor voltam már itt rámutatni, szombaton a Magyarság című lap többféle levelet közölt. (Propper Sándor: Közéleti útonállók!) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Tessék a személyeskedésektől és sértegetésektől tartózkodni. (Propper Sándor: Beigazolódott, hogy hazudik!) Semmi joga nincs a képviselő úrnak beszélni. Most Peyer képviselő úr beszél. A képviselő úr maradjon csendben. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat újból rendreutasítom. (Rothenstein Mór: Milyen védelemben részesül ez a lap!) Nem a lap részesül védelemben, hanem a parlamenti tárgyalás rendje és a parlamenti illem. Peyer Károly: Annak, aki kissé ismeri a dolgot, e levelek megjelenésénél egy körülmény kell hogy nyomban föltűnjék, tudniillik az, hogy ezeken a leveleken, illetőleg a fényképeken semmiféle gyűrődés nyoma nem látszik, márpedig ha ezeket a leveleket r>ostán küldték volna el, akkor valószínűnek tartom, hogy összehajtják őket és a gyűrődés nyomát kell hogy azokon láthassák. (Viczián István: Futár vitte!) De azoknak, akik ezeket a leveleket elolvassák és ezeket a leveleket megnézik, nyomban feltűnik a megszólítás és a befejezés is. Minden pártnak megvan a maga sajátságos levélírási formája és az, aki ezeket a leveleket írta, éppen ezekkel nem volt tisztában, illetve, aki ezeket hamisította, nem volt tisztában azzal, hogy nálunk soha senki sem. szokta a leveleket úgy aláírni, mint ahogy ez a levél alá van írva, 6. ülése 19$0 december 9-én, kedden. hogy «Dein Garami Ernő 2 ", mert vagy odaírjuk, hogy elvtársi, testvéri üdvözlettel, vagy ehhez hasonló formát használunk minden egyes alkalommal, és el sem képzelhető, hogy ez másként legyen. (Kabók Lajos: Nem kell kitanítani!) Máskor legalább csinálják ügyesebben. Nem tartom szükségesnek, hogy ezeknek a leveleknek tartalmával foglalkozzam, hiszen erre az illetékesek nyilatkozataikban megadták a választ. Nyilatkoztak ebben az ügyben az összes, a levelekben szereplő egyének, de nyilatkozott ebben az ügyben, mint ahogy az a lapokban megjelent, a cseh szenátusnak az a tagja, az elnöke is, akihez állítólag ezek a levelek íródtak. így tehát ez a dolog ebben a vonatkozásban elintézést nyert, s nekem csak ahhoz a módhoz van valamelyes hozzászólásom, amely móddal ez az egész akció megindíttatott. Az egyik kormánypénzen megjelenő lap ezekre a nyilatkozatokra ugyan azt jegyzi meg, hogy ezek enyhe formában jelentek meg. Nem tudom, mit ért ő akkor erélyesebb vagy határozottabb forma alatt, mert ebben a nyilatkozatban többek között olyan kitételek is vannak, hogy ez a legbutább és legaljasabb hamisítás. Ügylátszik, hogy a kormánypárton hozzá vannak szokva ahhoz, hogy még különb jelzőkkel traktálják őket, mert enyhének tartja ez a lap ezt a kitételt. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelöl: Gorombáskodással nem lehet elintézni!) Ezeknek a leveleknek egy feltűnő hibájuk van, tudnillik ezeket a leveleket tényleg úgy írták, hogy minden bennük legyen, amire szükség volt. Amint szokták mondani, alles, was teuer ist, schön ist, mindaz benn van ezekben a levelekben. Ezekben henn van egy kis porció hazaárulás, egy kiss Ottó-denunciálás, egy kis kémkedés, egy kis titokzatosság azzal a jól díjazott futárral, akit állítólag egy párt küld ki, amelynek már nincs pénze, s benne van egyúttal az a kívánság is, amely kurzuskörökben már úgy tíz év óta állandóan felcsendül bizonyos alkalmakkor a belső veszekedésekről és a párt bomlásáról és a többiről. Amikor én ezeket a leveleket átolvastam, önkéntelenül is a jó pesti tájszólás jutott eszembe, amely azt mondja: Die Kale ist zu schön, — a menyasszony túlszép. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Az nem baj!) Ebben tényleg benne van mindaz, amit ezek szerettek volna és amit gondoltak, hogy bele lehet venni valamibe. Ezeknek a leveleknek formája is elárulja azt, hogy az illető, aki ezeket írja, nem tudja, hogy mit kell írni. Az aláírás, ahogy az a leveleken szerepel, azt bizonyítja, hogy az illető párt belső viszonyaival nem ismerős. Polgári oldalról is írnak leveleket és ott. is megvan a forma erre. Ha pl. valaki egy előkelő úrnak ír egy levelet, akkor mindenki odaírja azt, hogy: «Fogadja Méltóságod kiváló nagyrabecsülésem, stb.» nyilvánítását, ha mindjárt azt gondolja is magában, hogy bár inkább a nyavalya törne ki. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj a balközépen.) Ez természetesen szokás, amelytől nem igen lehet eltérni. Azok az aláírások azonban, amelyek ezeken a leveleken szerepelnek, annyira primitívek, hogy nem kell ahhoz írásszakértőnek lenni, hanem nyomban meg lehet állapítani, hogy közönséges, de nemcsak közönséges, hanem ostoba hamisítások is. TTgylátszik már keresnek is valakiket, akiknek aláírásai hasonlítanak az azoknak a leveleknek alján szereplő aláírásokhoz, mert a tegnapi napon egy lap azt írta, hogy jelentkezett valami Csapó nevezetű egyén. Ugylát-
