Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának ^5. Ezidőszerint tárgyal a Képviselőház egy gonosz és cinikus javaslatot, amelyet takarékossági javaslatnak neveznek. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék szavait megválogatni és magát a parlamenti illemhez tartani. (Farkas István: Betyárjavaslat!) Propper Sándor: Nem lehet másképpen nevezni azt a javaslatot, amely a legszegényebbektől, a mindennapi kenyérért viaskodóktól, a hetenkint 30 pengőt vagy havonkint 120 pengőt keresőktől von el jelentékeny összegeket azért, hogy ebből a nagybirtokot szanálja. (Gáspárdy Elemér: Húsz fillért!) En ezt a javaslatot másnak, mint gonosznak és cinikusnak nem nevezhetem, legfeljebb annyit tehetek még hozzá, hogy ezenfelül még esztelen. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Kabók Lajos: A csecsemő tejét veszik el!) Propper Sándor: A kormány valósággal úgy tesz, amint a példabeszéd mondja, hogy ebben a gazdasági viharban, ebben a tornádóban ő maga is botot ragad és segít ta viharnak a pusztításban, mondván: lássuk, Uram Isten, hogy mire megyünk ketten. Mert ennek a javaslatnak és ennek a rendszernek nem lehet más következménye, mint az, hogy a gazdasági válság még jobban el fog mélyülni, hiszen a fogyasztóképesség még inkább csökkenni fog, a gazdasági élet vérkeringése még szegényebb lesz, még sokkal kevesebb pénz kerül a gazdasági körforgásba, (Kabók Lajos: Jönnek majd új adóval!) az ipar és a kereskedelem még jobban öissze fog menni és végeredményben a mezőgazdaság még jobban meg fogja érezni ennek a helyzetnek viharverését. (Kabók Lajos: Kevesebb búzát lehet majd eladni, mert nem tudnak vásárolni.) Az egész világon éppen az ellenkező tendencia nyilvánul meg, illetőleg a kormányok egészen ellenkező törekvések szolgálatában állanak, hiszen mindenütt látjuk az államháztartás terheinek r mindenáron való csökkentését, látjuk az árnívó leszállítását, látjuk a törekvést arra, hogy az életet, a béreket és árakat egy szintre hozzák, paritásba hozzák, hogy azt az őrült diszparitást, amely mutatkozik, kiegyenlítsék. Nálunk pedig — mondom — ennek éppen az ellenkezője történik. Merem állítani,— s azért tettük meg az indítványt — hogy a gazdasági Összeomlás egyik fő oka a lak- és boltbérek felszabadítása, a házbértőke ráuszítása és rászabadítása a gazdasági életre. Tessék elhinni, hogy a mai lakásbérek és boltbérek különösen egyáltalában nincsenek arányban isem a nyersanyagárakkal, sem a munkabérekkel, sem a fizetésekkel, sem a gazdasági helyzettel. Annakidején, igen élénken emlékszünk rá, a lak- és boltbérek felszabadítását azzal okolták meg, hogy ez^ majd inspirálni fogja a magángazdaságot^ és a magánkapitalizmust arra, hogy az építkezést nagyobb arányokban folytassa, hogy a tőke egy része az építkezési iparban fog igyekezni elhelyezkedni, mint rentábilis iparban, szóval építeni fognak és ez majd ki fogja egyensúlyozni a magas lakbéreket a verseny következtében. Ezeket hallottuk, ezeket mondták, ezekkel okolták mep* a felszabadítást és ma már azt hiszem, hogy a túloldalon ülő igen t. képviselő urak is megállapíthatják, hogy ez a prófécia nem vág be, a magántőke nem építkezik, az építőipar pang, a lakások ellenben drágák, és mint mondottam, egyáltalában nincsenek arányban az élettel. Vissza kell tevése 1930 december 5-én, pénteken. 231 hát csinálni a dolgot, ha nem vág be valamilyen rendszernek az elgondolt alapja, ba helytelen premisszákból indultak ki, nincs más hátra, mint visszatérni az eredeti állapothoz és visszaállítani a régi helyzetet. Nagyon jól tudják az urak, hogy például a békében az volt a helyzet, hogy a lakásbérek a keresetnek körülbelül 20—25%-ára rúgtak, sőt az állami és közalkalmazottak szabályzatában, azt hiszem, az alapfizetés 20%-ában volt megállapítva a lakbér és körülbelül ez a helyzet alakult ki kint az életben is. Egy munkás-háztartás maximálisan keresetének 20%-át fizette el lakbér fejében a házbértőkének. Ma tessék vizsgálódni, úgy, ahogyan mi megtesszük: egy munkásháztartás 40— 50%-ot kénytelen kifizetni, mert részben a lakbérek emelkedtek, részben pedig a keresetek csökkentek. Budapest munkásai, kereskedői, iparosai és hivatalnokai ma majdnem kizárólag a napi adag kenyéren kívül a házbértőkének dolgoznak és adóznak. Gazdasági lehetetlenülés állott be, ezen a helyen, méltóztassék ezt tudomásul venni és ezen a lehetetlenségen minden becsületes törekvés meg fog fenekleni, megbukik minden olcsóbbodási kísérlet, mert itt vannak a boltbérek, amelyek nem csökkennek, nem elasztikusak, nem igazodnak az élethez és ez lehetetlenné tesz minden olyan akciót, amely az árak csökkentésére irányul. Mélyen t. Képviselőház! Amikor ezt az indítványt benyújtottuk, leveleket kaptam és felkerestek a lakásomon kereskedők, akik felhívták a figyelmemet arra, hogy a boltbérek aránytalansága nemcsak tűrhetetlen, hanem különösen a helyhez kötött engedélyes bérlők szempontjából valóságos zsaroló hadjáratot jelent. Például, akinek vendéglője, kávéháza, trafikja van, akinek engedélye egy bizonyos utcának bizonyos házához van külön kötve, azt a (háziurak valósággal megzsarolják, apró, kicsi helyiségekért olyan béreket követelnek, amilyen összegekért ma vidéken házakat lehet vásárolni és • hiába minden tárgyalás, a törvény őket védelmezi. Az engedélyest köti a törvény ahhoz a helyhez, más helyre nem szól az az' engedély, megszűnik a hatálya, kénytelen tehát^ magát alávetni a házbértőke zsaroló hadjáratának. Méltóztassék ebben az irányban kutatásokat folytatni. Csak véletlenül jutott el hozzám a kérdésnek ez a része, a problémának ezt a részét véletlenül kaptam meg, valójában és általánosságban azonban a boltbérek Budapesten olyan magasak, hogy Budapest és Magyarország kereskedelme, gazdasági élete eme megkötöttség következtében nem tud felépülni, nem tud meggyógyulni, nem tud a kereskedelmi és ipari világpiaci árakkal lépést tartani, nem tud veusenyképes lenni, mert olyan horribilis béreket kénytelen a háziuraknak fizetni, amelyeket azután természetesen a fogyasztókra kell áthárítani és emelni kell az árakat. így azután az ipari és kereskedelmi cikkek magas^ árszínvonala miatt az egész ország gazdasági helyzete megrendült és megrendül, és maga az agrárvilág, az agrárélet is igen. erősen szenved ennek nyomása alatt. De, t. Ház, visszatérve a lakásbérekre, azok

f olyan magasak ma, hogy azokat egyszerűen nem lehet megfizetni. Méltóztassék megkérdezni egy újonnan épült bérházban egy lakás árát, de méltóztassék megkérdezni egy régi házban is egy - lakás árát, méltóztassék ezeket a horribilis árakat hozzáviszonyítani a keresetekhez, a fizetésekhez, akár a köztisztviselők fizetéséhez is, ami fix, — talán az egyetlen fix pont ma ebben az országban — meg tetszik látni, hogy ez az állapot tovább 32*