Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának 444^azt, hogy mit kell tenniök, milyen időn belül kell megtenniök és milyen következmények várnak rájuk, ha nem teszik meg. Mert az ad, minisztráció túlköltségeinek a forrása csak részben van az államháztartásban, mert — mindnyájunk tudomásával — az önkormányzati háztartás is olyan hibaforrás, amelyet ki kell küszöbölni és amelynek rendezése nélkül ezt a nehéz állampénzügyi célt teljes egészében nem tudjuk elérni. (Strausz István: A belügyminiszter úr beterjesztette a javaslatot!) Rátérek most arra az érvre, — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — amelyet Kéthly Anna t. képviselőtársnőm mint fővádat .szegezett szembe ezzel a javaslattal és pedig a költségvetés másik oldalánál, a bevételek rovatánál, azt mondván, hogy antiszociális, igazságtalan és osztály érdekből fakadó az az intézkedés, amely éppen a szegény magánalkalmazottakat sújtják egy új adóval. (Igag! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: A munkásokat is!) Ha elismerjük, hogy a bevételi forrásoknak szaporításáról is gondoskodnunk kell, akkor ennek következménye a következő: olyan bevételi forrást szabad csak emelnünk, ahol ez az igazságtalanság minimumával eszközölhető.^ Mindazon foglalkozási ágak és termelési ága.k között, amelyek az utóbbi években a diszjunktúra hatása alatt súlyosan szenvedtek, egyetlen foglalkozási ág nem szerepel és ez a fixfizetésből élők osztálya. (Propper Sándor: Mondja el ezt a választóinak!) Nagyon helytelenül citált valamit Kéthly Anna képviselőtársnőm, amikor azt mondotta, hogy a reálbérek Magyarországon estek az utóbbi években, mint ő mondotta 20—30%-kal. Ez egyszerűen nem áll. Itt vannak előttem az adatok, amelyekkel ezt megcáfolhatnám, de nem kívánom a Képviselőház türelmét igénybe venni. (Propper Sándor: Hiábavaló kísérlet is lenne, mert nem tudja bizonyítani!) Itt van Kardos Tibor műve a statisztikai közleményekben: «Adalékok Budapest ipari munkabérstatisztikájához.» (Rothenstein Mór: Minden statisztikus mást mond.) Ebből megállapíthatjuk a következőket. Megállapíthatjuk azt, hogy az utóbbi két évben a munkabérek Magyarországon—én csak Budapestről beszélek, mert sajnos, országos munkabérstatisztikánk nincs — átlagosan legfeljebb, körülbelül 5%-kai süllyedtek. (Propper Sándor: Ennyivel le kell tehát szállítani a keresetiadót és nem a duplájára emelni!) T. képviselőtársam közbeszólását nagyon köszönöm, mert éppen erre akarok felelni. Ha tehát a névleges munkabérek 5%-kal estek átlagban, akkor le kellene szállítani a keresetiadót. A szociáldemokratapártnak azonban mindig a reálmunkabér volt a jelszava, sohasem beszélt a nominal munkabérekről. A reálmunkabér jelenti tudvalevőleg azt a vásárlóerőt, amelyet a munkabér képvisel. Igazuk lenne tehát, ha^ a reálmunkabérek is estek volna. (Propper SántFor: Azok is estek!) Köztudomású azonban és ezt nem tagadhatják azon az oldalon sem, hogy az úgynevezett életfenntartási index az utóbbi két évben nem 5%-kal, hanem körülbelül 14%-kal esett, tehát a reálmunkabér Magyarországon nem 20—30%-kal esett, mint Kéthly Anna képviselőtársnőm mondotta, hanem 7—8%-kal emelkedett. (Propper Sándor: Falzum! Nagy tévedés! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Persze, hogy emelkedett. Ezt mindenki tudja. Jól tudják ők is.) Azt hiszem, hogy a kormány helyesen cselekedett, hogy amikor szükség volt bevételi forrásra, akkor azt az egyetlen foglalkozási ülése 1930 december 4-én, csütörtökön. 197 ágát kereste ki äz országnak, (Propper Sándor: Amely a legnyomorultabb, a legszegényebb!) amelynél a reálmunkabérek emelkedése az utóbbi években még tapasztalható. Megjegyezni kívánom, hogy nem nagyon értem a szociáldemokratapárt izgalmát ezért a kérdésért, hiszen az a társadalmi osztály, amelynek hivatott képviselője, ebből az adótöbbletből ki van véve, ami pedig a magánalkalmazotti osztályt illeti, egészen addig a jövedelemig, amelyen túllévő jövedelmeket ők már kapitalista jövedelemnek szoktak nevezni, ennek az adónak kulcsa olyan minimális, csak félszázalék, 500 pengőnél egy százalék, hogy az emiatt való panaszkodás, azt hiszem, legalább is jogosulatlan. (Propper Sándor: Jön a vég kezdete, ha nincs más bevételi forrás!) Ha százszor belevesszük is ebbe a törvényjavaslatba azt, hogy ennek a külön adónak áthárítása nem kötelessége a munkaadónak, a gazdasági élet törvényei ennél erősebbek és nagyon valószínűen, külön szerződési kikötés nélkül is be fog következni az, hogy az esetek nagy részében ez az adó is a viszonyok erejénél fogja át fof hárulni a munkaadóra, mint ahogy eddig is minden adót az alkalmazottak után rendszerint a* munkaadó viselt. (Sándor Pál: Tehát a konzumra hárul!) T. Ház! Én előadásomat befejeztem. Nem tartozom annak a nagy német filozófusnak hívei közé, aki azt mondotta, hogy a legjobb világ az, amelyet most élünk és ebben a világban minden a lehető legjobban történik. (Jánossy Gábor: Ki volt az?) Leibnitz. De nem tartozom azon pesszimisták közé sem, akik azi mondják, hogy minden a legrosszabbul van és nem vagyok hajlandó elfogadni azt az elfogult kritikát sem, hogy valami rossz legyen csak azért, mert azt mi csináljuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) E törvényjavaslat mögött egy őszinte és becsületes szándék rejtőzik, (Propper Sándor: Egy szívtelen és jogtalan presszió!) az állam szükségleteit honorálni és feltétlenül biztosítani a költségvetés egyensúlyát, amely egyensúly veszélyeztetése olyan értéknek rombolását vonná maga után, amely rombolást a Ház másik oldalán sem kívánhat senki. Ez okból fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! (Propper Sándor: Wekerle gratulál! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Úgy van! — Jánossy Gábor: Rászolgált! — Zaj a szélsöbaloldalon.) Malasits Géza: T. Képviselőház! (Nagy zaj a jobboldalon.) Talán engednének engem is beszélni! (Felkiáltások jobbfelől: Tessék! Tessék!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Csak gratuláljanak! Sikerül a dolgozókat mégegyszer megsarcolni. — Zaj. : — Elnök csenget.) Malasits Géza: Az előttem szólott t. képviselőtársam a kapitalista termelési rend védelmezőiének és hívének vallotta mae*át. En a kapitalista rend ellensége vagyok és küzdök ellene utolsó leheli etemig, ennélfogva nagyon sok kérdésben, amelyet az igen tisztelt képviselő úr felvetett, nem tudok vele egyetérteni. Engedje meg azonban a képviselő úr, hogy egyetlenegy megjegyzésére válaszoljak. Amikor ugyanis az agrárollóról beszélt, akkor a többségi párt tagjainak helyeslése közben fejezte ki csodálatát azon, hogy a nagykereskedelmi árak csökkennek, ezzel szemben a kiskereskedelmi árak nem csökkennek s ezt az igen t