Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
Az országgyűlés képviselőházának h39. nél azonban a vállalkozó egész működését is irányítja és ellenőrzi. Ez az egységes irányítás éppen a jelenlegi tapasztalatok miatt igen fontos, mert azt látjuk, hogy a ma rendszertelenül működő s rossz hatásfokkal bíró vidéki kistelepeknél nagyon sokat lehetne javítani, ha ilyen iegységes irányítás módunkban volna. Ez az összenraködés, ez a gazdasági koncepcióban való egységes terv az a nagy oél, amelyet a törvényjavaslatban biztosított lehetőségek alapján végeredményben el akarunk érni. Ennek megvalósítása érdekében mondja ki a törvényjavaslat az együttműködést, a kölcsönös kisegítést és indokolt esetekben a csatlakozási kényszert is, amelyről már az előbb beszéltem volt itt a t. Házban. Kétségtelen, hogy ez erősen íbelenyúl a magánjogba, azonban a törvényjavaslat végcélját tekintve, ez az, amit elsősorban el alkarunk ezzel a törvényjavaslattal érni. Amint említettem, a kooperációt nem kényszer formájában írja elő a kereskedelemügyi: miniszter, hanem csak abban az esetben, amidőn nyilvánvaló, hogy abból az illető vállalatmaik is baszna van; az illető vállal at tehát ilyen kooperáció, ilyen csatlakozás 1 ! kényszer kimondásával semmiképpen és semmi körülmények között sem járhat rosszul, abból hátrány senkit sem érhet. Ez, nézetem szerint úgy a termelőre, mint a fogyasztóra és közületre is egyáltalán csak előnyös és^ hasznos lehet. Az engedély megadásakor — ez szintén egyik legfontosabb része a törvényjavaslatnak — az engedély okiratban megállapítja a kereskedelemügyi miniszter a fogyasztóktól szedhető legmagasabb áramárakat is. Természetesen provádeál a törvényjavaslat abban a tekintetben is, hogy az így megállapított áramárak, amennyiben idők folyamán a komponensek, az anyagárak és munkabérek tekintetében eltolódások és változások állanak elő, úgy a fogyasztó, mint a vállalkozó érdekében revízió alá lesznek vehetők. A törvényjavaslatban gondoskodás történt arra vonatkozólag is, hogy a fogyasztók egyes csoportjai egyforma áron kapják az áramot, nehogy titkos kedvezmények nyújtásával a vállalkozók a hasonló iparosok között egyenlőtlen versenyviszonyokait teremtsenek. Azt hiszem, ennek a pontnak különösebb indokolása szükségtelen, mert hiszen azt akarjuk elérni, hogy amikor állami beavatkozás, állami ármegállapítás törvény alapián van érvényben, akkor ne lehessen titkos kedvezmények nyújtásával egyenlőtlen versenyviszonyokat teremteni hasonló iparosok és hasonló iparagak között, mert különben egyik a másikat lekonkurrálhatja. A törvényjavaslat az engedélyezés időpontját ötven évben állapítja meg, amejy időtartam egészen kivételes esetekben, amikor az illető engedélyes hajlandó az áramárakat leszállítani, s hajlandó további modernizálásra és kibővítésre, még további 20^ évvel meghosszabbítható; végeredményben tehát 70 esztendős engedélyezési időtartamról van szó. Ez az 50, illetve 70 év teljesem. elegendő. Eredetileg a törvényjavaslat 40 éves időtartamot provideált, mert a közületekkel kötött jelenleg fennálló konceszsziós szerződések legtöbbje is 40 évben állapítja meg azt az időtartamot, amennyi idő alatt egy elektromos telepet le lehet írni. illetőleg, amint arra később^ még rá fogok térni, miután a telep háramlását a törvényjavaslat nem is mondja ki. hanem csakis a hálózat és elosztóberenclezéi háramlását fcpja. elő, tulajdonképpen ennek a hálózatnak leírására, amor- l ülése 1930 november 25-én, kedden. 11 tizálására az 50 esztendő bőségesen elegendő. A törvényjavaslat végeredményben azt célozza, hogy bizonyos idő múlva — és a törvényjavaslat ezt 30 évben Jelöli meg — az országban addig felépült hálózatok^ mind az állam birtokába jussanak és az ideális elgondolás az, hogy idővel az állam birtokában lesz, az országos nagy hálózatnak, az egyes energiát fejlesztő telepek pedig erre a hálózatra fognak rádolgozni, erről a hálózatról az állam az egyes közületeknek, a községeknek, városoknak, szóval a fogyasztóterületeknek fogja az áramot szolgáltatni, a községi elosztó berendezés és községi hálózat pedig az egyes községekre és városokira fog haramiám. Az állam megváltja az országos hálózatot, a távvezetékeket, az egyes községek pedig megválthatják a területükön lévő elosztóberendezést és elosztóhálózatot. Ha azonban egyes községek bizonyos okoknál fogva — vagy mert nem rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel, vagy egyéb okoknál fogva — nem hajlandók az őket érdeklő hálózatot 30 év után megváltani, ez esetre ki van mondva, hogy ezt a hálózatot is az állam válthatja meg a község helyett. A megváltás módozatait és a kártalanítás mikéntjét a törvényjavaslat igen részletesien szabályozza, a vállalkozó érdekében és a köz érdekében minden tekintetben harmonikusan, hogy egyik se járjon se rossízabbul, se jobban. Amint említettem, a törvényjavaslat magát az energiatermelőtelepnek háramlását, illetőleg megváltását nem. mondja ki. Ennek indoka a magyarországi speciális helyzetben keresendő. Meglévő telepeinknek ugyanis közel 50% ~a — 19274)en 219 telep közül 108 volt ilyen — vegyes jellegű, vagyis olyan, amelyek a mellett, hogy idegeneknek adnak el ellenszolgáltatásért áramot, mint saját használatú telepek elsősorban a saját céljaikra termelnek áramot és csak áramíeleslegüket adják el idegeneknek. Az ilyen telepeknek megváltása, vagy háramlása a bányákat hozná abba a helyzetbe, hogy a megváltás vagy háramlás után telep nélkül maradnának. így hosszas megfontolás után jobbnak látszott azt a módszert választani, hogy a telepek háramlását a törvényjavaslatban nem mondottuk ki, mert hiszen azt a célt, hogy az egész energiaellátást az állam vegye kezébe, e nélkül is el tudjuk érni, miután a távvezetékek egy idő múlva úgyis az állam birtokában lesznek. A törvényjavaslat nagyjában ezeket a rendelkezéseket tartalmazza. Az egységes energiagazdálkodás elveinek kidolgozása és irányítása céljából a törvény még egy elnökből, alelnökből és 12 tagból álló országos energiagazdasági tanács felállítását is tervezi. A tanács tagjai országosan elismert szakemberek lesznek, s a tanács a kereskedelemügyi minisizternek véleményező szerve lesz az energiagazdálkodással összefüggő minden kérdésben. (Jánossy Gábor: Javadalmazás nélkül!) A tanács tagjai semmiféle tiszteletdíjtban nem részesülnek. (Helyeslés iobbfelől.) Az áraimárak körül felmerülő, valamint a kooperációval kapcsolatos jogviták eldöntését a törvényjavaslat nem a rendes bíróságra kívánja bízni, miután gazdasági kérdések és speciális szakismereteket megkívánó villamossági kérdések eldöntése kerül ehhez a bírósághoz, hanem, a törvényjavaslat külön létesítendő szakibíróságot provideál, amely tulajdonkémoen az 1920-ban létesült és jelenleg már működő döntőbizottságnak munkakörét venné
