Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának -4-4-4. i örökösödési adót fizetnének utánam!) A királyi bíróságoknál 74.800 pengő van felvéve segély címén. Ez a 74.800 pengő — nem számítom be a királyi bírákat, csak a segédszemélyzetet, a kezelőszemélyzetet — megoszlik 4017 fő között. Egy főre esnék 18 pengő. Ha most már a kormányzat ezeket a segélyeket 50%-kai leszállítja, akkor egy emberre körülbelül 9 pengő esik. De itt van egy másik kérdés, a jutalmak kérdése. Ha ezeket a dolgokat felemlítem, lehet, hogy ez bizonyos társadalmi osztályok előtt nem szimpatikus, mégis sajnálattal kell megállapítanom, hogy olyan hírek vannak forgalomban, olyan hírek terjedtek el az utóbbi hetekben, hogy a kormányzat a karácsonyi segélyeket nem óhajtja engedélyezni. Én ezt a szándékát r a kormánynak károsnak és súlyos kihatásúnak tartanám, károsnak pedig azért, mert a karácsonyi segélyek ki nem adása nem tisztán a közalkalmazottak egyéni ügye, hanem ez közgazdasági kérdés, amely úgy az ipart, mint a kereskedelmet is súlyosan érinti, és annak elmaradását igen súlyosan meg is érezné. Karácsony előtt a kiutalt segélyek nem maradnak meg a közszolgálati alkalmazottak, tényleges és nyugdíjas tisztviselők zsebében, hanem máról holnapra átmennek az iparhoz és kereskedelemhez, azokból részesedik az ipar es kereskedelem. Éppen ezért kérem, hogy azt az összeget, amelyet eddig a kormány, helyesen, erre a célra fordított, a közszolgálati alkalmazottaktói ne méltóztassék megvonni. De egy kérésem is van az igen t. kormányzathoz a segélyek kiutalásánál, és pedig az, hogy ne méltóztassék engedélyezni, különösen a magasabb kategóriákban, például a IV. fizetési osztálytól felfeié az állami, vagy állami üzemi — vasúti, postai, vagy bármilyen más üzemi — alkalmazottaknak arány talanul magas segélyeket és jutalmakat, hanem ezek aránytalanul kisebbek legyenek azoknál az összegeknél, amelyeket eddig kiutalni méltóztatott. (Élénk helyeslés.) Én kérem ezt, aki a közszolgálati alkalmazottakért elégszer harcolok itt a Házban. A szegény kistisztviselők, munkások, napibéresek, segédtisztek, szolgák háztartásában 20—30—40—50 pengő sokkal többet tesz, mint amennyit például egy IV. fizetési osztályban levő tisztviselőnél 500 vagy ezer pengő, vagy esetleg még ennél több. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez a szociális igazság!) rla gyón jól tudom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr ebben a kérdésben rigorózus volt, de kérem, hogy a jövőben, különösen a karácsonyi jutalmaknál még szigorúbb legyen és egyéne sen ne méltóztassék megengedni azt, hogy azok a — hogy úgy fedezzem ki magamat — igen ma gas fizetésű tisztviselők, akiknek a havi illet menye már magábanvéve is elegendő arra, hogy gond nélkül meg tudjanak élni, karácsonyi se gélyt kapjanak, hanem ezeket az Összegeket a? alacsonyabb rangosztályú tisztviselőknek, a segélyre leginkább rászoruló tisztviselőknek, altiszteknek, szolgáknak és egyéb személyzet nek méltóztassék kiosztani. (Helyeslés.) És még egyet. Kérem, hogy az egyenlő elbánás elve érvényesüljön. Azt olvasom és azt látom, hogy a városnál és a hatóságoknál Budapesten és a vidéki városoknál karácsonyi segélyként egy havi fizetés összegét méltóztatnak engedélyezni és kiutalni. (Helyeslés.) Ez helyes, mert ezek is rászorulnak, ezek is megérdemlik. De ha a magánalkalmazottak gyárakban és nagyobb vállalatoknál kapnak karácsonykor segélyt, akkor méltányos és igazságos, hogy ezek a segélyek karácsonykor az állami alkalmazottaktól se lése 19É0 december -4-e% ősütöriökon. 179 vonassanak meg, nem csupán a közszolgálati alkalmazottak érdekében, hanem — mint mondtam — az ipar és kereskedelem hatékony támogatása érdekében is. Méltóztassanak tehát egyenlő mértékkel mérni, és ha a városoknál, törvényhatóságoknál ezeket a segélyeket kiutalják, — mondom helyesen —- akkor méltóztassék az állami és állami üzemi alkalmazottakat is hasonló karácsonyi segélyben részesíteni. Ennél a szakasznál szóvá kell tennem a kiküldetési illetményeket. Méltóztatnak tudni, hogy a felügyeleti hatóságok a törvények és szabályrendeletek értelmében bizonyos időszakonként felügyeletet tartoznak gyakorolni a végrehajtó külszolgálatban. A kiadott rendelkezések — elismerem — igen sok esetben helyesen szorítják meg ezeket a kiküldetéseket és ellenőrzéseket. Magam is megengedhetetlennek tartom, hogy akár állami üzemnél, akár más közigazgatási külső szolgálatnál egy és ugyanazon ágnál egy és ugyanazon a napon és időben három-négy tisztviselő menjen ki diétázni, — hogy így fejezzem ki magamat — amikor pedig az ellenőrzést egy tisztviselő is el tudná végezni. Nem helyes, nem igazságos és nem célravezető, ha ezeket a r tömeges kiszállásokat, amelyeket egy közszolgálati alkalmazott is el tudna végezni, négy-öt közszolgálati alkalmazott kiszállási illetményeinek megterhelésével végezik. A kiadott rendeletekben azonban van egy másik szélsőség. Azt mondja a rendelet, hogy az ilyen kiküldetéseknél nyolc órán belül sem élelmezési költség... ' (Felkiáltások Jobbfelöl: Hat órán belüli) A pénzügyi bizottságnak nem vagyok tagja, de ezt tudomásul veszem, mert hiszen nyolc órán belül igen sokszor megtörténik, hogy élelmezési költség, kocsipénz —* bár ezt a legritkább esetben veszik igénybe, de villamospénz — és egyéb költségek merülnek fel. Vagy talán ez nem fog megtörténni? Ügy vettem észre, a miniszter úr intett, hogy nem. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De igen!) Azt hittem, hogy nem fog megtörténni, mert akkor bővebben lettem volna kénytelen indokolni álláspontomat. (Jánossy Gábor: Már korrigálva van!) Üdvözlöm az együttes bizottság jelentésének azt a részét, amelyben egy olyan kérdés rendezésére vonatkozó kívánság jut kifejezésre, amelynek rendezését ml már hosszú esztendők óta sürgetjük. A bizottság jelentésének ebben a részében azt mondja, hogy (olvassa): «Egyben az együttes bizottság annak az óhajának ad kifejezést, hogyha kormány a «B» fizetési csoportot a lehetőséghez képest az összes állami, közigazgatási és üzemi tisztviselőknél fokozatosan szüntesse meg.» Én ezt a fokozatos megszüntetést tizenegy esztendő óta hangoztatom ebben a Házban és mindig azt hirdetem, hogy a közalkalmazottak kérdését — amely szerintem az agrárkérdés mellett egyike a legfontosabb kérdéseknek — nem lehet egyszerre és azonnal megoldani. Volt pénzügyminiszter itt a Házban, aki azt mondotta már évekkel ezelőtt, hogy ez a kérdés véglegesen rendezve van. Erre én azt mondottam: téved az igen t. miniszter úr, még sok esztendő múlik el addig, amíg a közszolgálati alkalmazottak kérdését generálisan, igazságosan és közmegelégedésre lehet megoldani. Ezért én a «fokozatosan» szó kitételt és a kormány ama álláspontját, hogy ezt a kérdést fokozatosan óhajtja megoldani, álláspontommal teljesen egyezőnek találom, mert ezt a kérdést a mai nehéz gazdasági viszonyok között máskép25*