Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
Az országgyűlés képviselőházának US9. kezdetén vacri. Nem atoarom Norvégiát vagy Kanadát említeni, ahol a fejenkénti áramfogyasztás 1000, sőt Norvégiában 2500 kilowattórán felül van, csupán Svájcot említem, ahol 940, az Eszakamerifeai Egyesült Államokat, ahol 720, Ausztriát, ahol 374, Németországot, ahol 326, Angliát, ahol 282, Franciaországot, ahol 280, Olaszországot, ahol 185 kilowattóra a fejkvóta. Méltóztatik tehát látni, hogy majdnem minden európai államban legalább 200 kilowattóra körül van a fejenkénti fogyasztás ós normális gazdasági viszonyok között, okszerű energiagazdálkodás mellett nálunk is rövidesen legalább eat a fejenkénti fogyasztást el kell érnünk, szemben a jelenlegi 71'4 kilowattóra fejenkénti fogyasztással. Hogy mi kétségtelenül még csak a kezdet kezdetén vagyunk, ezt legszembeszökőbben^ bizonyítják azok a számok, amelyeket most kívánok említeni s amelyek, azt hiszem, szintén érdekelni fogják az igen t. Képviselőházat. Ma az a helyzet Magyarországon, hogy városaink, amelyeknek száma 56, valamennyien el vannak látva elektromos árammal, 3381 községünk közül 1927 végén csak 414 volt villamos-árammal ellátva, tehát községeinknek csak 12" 2% -a, összes városaink és községeink közül pedig csak 13*7%. Az arány azóta valamelyest javult, amennyiben a legutóbbi két esztendőben az elektromos árammal ellátott városok és községek száma 470-ről 600-ra emelkedett fel, de 2837 községünk még ezidőszerint sincs elektromos árammal ellátva. Még szomorúbb a kép, ha azt nézzük, hogy azokban a városokban és községekben, amelyekben van már elektromos áramszolgáltatás, a lakosságnak ^ hány százaléka veszi igénybe az elektromos áramot. Szinte hihetetlen, ha r azt vesszük figyelembe, hogy a villamosított városokban és községekben 4,675.000 ember lakik, tehát az ország lakosságának nagyobb fele, 55'1%-a, ebből villamos energiát mégis csak 2,365.000 lakos, vagyis 27"9% fogyaszt! Azt tapasztaljuk tehát, hogy a városi lakosság még ott sem fogyaszt elektromos áramot ahol módjában volna, ami kétségtelenül részint az áramárakban találja okát, mert egyes vidékeken igen magasak az áramárak, (Krisztián Imre: Ügy van! Általában igen magasak!) részint abban a rendszertelenségben, amely a hálózatok és az elosztás tekinteitéiben ma ínég fennáll, úgyhogy. bár a város el van látva elektromos árammal, a város egyes részein, különösen a perifériákon, ahol a legszegényebb lakosság lakik, nincs kiépítve a hálózat, holott ezek szövőgépekkel, szalagszövő-, gombkötő- vagy egyéb gépekkel háziipart is űzhetnének. (Esztergályos János: A vidék egyes helyein mégaz áramból is politikát csinálnak. — Krisztián Imre: Vörös áram is van 1 ?) Ez is érv a mellett, hogy ezt a kérdést egységesen kell rendezni, mert lehetetlennek tartom annak az állapotnak fennmaradását, hogy az ország Budapesten kívül levő lakosságának csak egy hetede élvez ma elektromos I áramot, ha pedig Budaoestet hozzászámítjuk, akkor az országnak csaknem egészen egyharmad része élvez elektromos áramot. Ha nem vesszük figyelembe, csak az olyan fejlődést, ameily minden törvényes rendelkezés nélkül már eddig is bekövetkezett, akkor azt látjuk, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az áramfogyasztás évenként mégis átlag 12%-kai növekedett. Az eddigi tapasztalatok alapján tehát nyugodtan számításba vehetjük, hogy továbbra is legalább 12%-kai fog- emelkedni az elektromos áram fogyasztása. Ez azt jellenti, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 november 25-én, kedden. 9 hogy míg 1927-ben — mint az előbb bátor voltam közölni — 606 millió kilowattórát fogyasztottunk, addig — ha csak ezt a 12%-os évi fejlődést számítjuk — már a jövő évben, 1931-ben el fogjuk érni az 1000 millió kilowattórát, 10 év múlva pedig, vagyis az 1940-ik év végén a természetes fejlődés folytán a fogyasztás minimuma 2640 millió kilowattórát fog kitenni, ami azt jelenti, hogy 10 éven belül meglévő telepeink teljesítőképességének megfelelő újabb telepeket kell felépítenünk és létesítenünk, hogy ezt az energiafogyasztást fedezni tudjuk. Ezen áram előállítására ugyanis legalább 700.000 kilowatt teljesítőképességű új gépfelszerelésre lesz szükségünk, amivel szemben a nagy bánhidai erőmű összteljesítőképessége cak 65.000 kilowatt, vagyis a szükséglet várható fokának alig 9%-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy 10 év alatt még kilenc olyan teljesítőképességű erőtelepet kell építenünk, mint amilyen a bánhidai telep. Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, ez adatok alapján megindokoltam azt, hogy miért van szükségünk (Rothenstein Mór: Nem ér semmit ez a centrale!) mégpedig sürgős szükségünk erre a törvényre. (Györki Imre: Sürgősen arra volna szükség, hogy kenyeret adjanak a népnek!) Azért van szükségünk az állami beavatkozásra, mert — ha tapasztalunk is fejlődést az energiaellátás terén — kétségtelen, hogy az üzleti vállalkozás eddig azokat a területeket kereste ki magának, ahol saját hasznát megtalálta, míg a kevésbbé jövedelmező területek energiával való ellátását csak úgy tudjuk keresztülvinni, ha a kormányzatnak módot adunk s törvényes lehetőséget biztosítunk arra, hogy irányítólag és parancsolólag rendelje el ezeknek a területeknek is energiával, árammall való mielőbbi ellátását Mint méltóztatnak látni, a különböző államok ezt a kérdést kétféle elv szerint rendezték. Vagy maga az állam vette kezébe az egész energiaellátást, a fogyasztást, vagy meghagyta az energiaellátást továbbra is a magánvállalkozás kezeben és^ csak irányítólag és szabályozólag kívánt a kérdésbe ^belenyúlni. Mi Magyarországon az ország pénzügyi helyzetét, szegénységét figyelembevéve, nem tudjuk azt az ideális ^megoldást választani, hogy az egész energiakérdés megoldását állami feladattá tegyük, hanem kénytelenek voltunk egy olyan megoldást választani, (Rothenstein Mór: Mire van ennek az országnak pénzel? — Malasits Géza: Lillafüredre! — Simon András: Már megint ezt hánytorgatják fel?!) hogy az energiaellátást továbbra is a magánvállalkozás kezében hagyjuk, a nagy cél elérése szempontjából azonban a törvényjavaslatban egységes irányelveket állapítunk meg. Hangoztatom, hogy a törvényjavaslat emellett, hogy minden jogos magánérdeket és szerzett jogot tiszteletbentart, az ország egyetemes érdekei szempontjából az energiatermelés és fogyasztás tekintetében a legnagyobb hatásfok elérésére törekszik és e végből szabályozza a termelést és kimondja az esetleges kooperáció és koncentráció szükségét is. Igen kardinális pontja a törvényjavaslatnak ez az együttműködés, a kisegítés és csatlakozás, vagyis a kooperáció elve. A törvényjavaslat ezt igen enyhe formában írja elő, amennyiben nem ad a kereskedelmi miniszternek jogot, hogy kényszerítsen két vállalatot arra, hogy egymással együttműködjenek, vagy hogy az; egyik energiaszolgáltatótelep leálljon és a másiktól vegye áramszükségletét, csak azt mondja^ ki, hogy olyan esetekben, amikor nyilvánvaló, hogy az egyik telep kedvezőtlen iha2
