Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
Í70 Àz országgyűlés képviselőházának AU 3. ülése 1930 december 3-án, szerdán. ványát fogadom el. (Elénk helyeslés es taps a , jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Peyer Károly: A választó nevét! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van ilyen választót) Elnök: Következik a határozahozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadta. Most pedig áttérünk az interpellációkra. (Farkas István: A választó nevét kérjük!) Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Patay Gyula országgyűlési képviselőnek 1930. évi november 5-én a pénzügyminiszterhez intézett írásbeli interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a válasz szövegét felolvasni. (Zaj.) Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): Válasz Patay Gyulia országgyűlési képviselőnek a Pénzintézeti Központ tőkeemelése ügyében 1930. évi november 5-én a pénzügyminiszterhez intézett írásbeli interpellációjára. Amidőn a törvényhozás a Pénzintézeti Központot az 1916 : XIV. te. megalkotása útján megszervezte, az intézetet 100 millió korona üzletrész tőkével és 25 millió korona külön veszteségi tartalékalappal látta el, amely 125 millió korona saját tőke a magyar korona akkori nemzetközi árfolyama mellett (1000 korona = 65*5 svájci frank) 82 millió aranyfranknak felelt meg. Ez oly tetemes tőkeerőt jelentett, amely az intézetet képessé tette arra, hogy megfeleljen annak a célkitűzésnek, amelyet a törvény megjelölt. A háború után bekövetkezett inflációs időszak alatt azonban az intézet saját tőkéi elértéktelenedtek. Ennek következtében az intézet tőkéi, amelyek az inflációs időszak végével 5,440 000 pengőt tettek ki, nem érték el egészen az 5,000 000 aranyfrankot, szemben az eredeti 82,000.000 aranyfrankkal.» (Mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Peyer Károly: Mi a választó neve? El az a választó? Létezik az a választó? — Zaj a jobboldalon. ~- Kabók Lajos: Egy szót sem lehet a felolvasásból érteni! Ügy látszik, hogy az elnöki tekintély csak a baloldalon érvényesül. — Folytonos zaj a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és méltóztassanak csendben lenni! Urbanics Kálmán jegyző (tovább olvassa): «Figyelemmel azokra a fontos feladatokra, amelyek a Pénzintézeti Központra az inflációs időszak elmultával — különösen a hitelélet reorganizációja terén — hárultak, szükségét látta a pénzügyi kormány annak, hogy az intézetet további tőkével ellássa. Hivatali elődöm 1926. év április havában az 1926 : IV. te. 4. §-ában nyert felhatalmazás alapján az államkincstár nevében a Pénzintézetig Központ üzletrésztőkéjéhez további 200 milliárd koronával, vagyis 16 millió pengővel és veszteségi tartalékalapjához további 90 milliárd koronával, vagyis 7'2 millió pengővel járult hozzá. Ugyancsak hivatali elődöm 1927. év október havában a fentebb említett törvényes felhatalmazás alapján az államkincstár nevében az intézet üzletrésztőkéjének és veszteségi tartalékalapjának felemelésére további 7 millió pengőt fordított. Az 1929. év végével a Pénzintézeti Központ üzletrésztőkéje mintegy 27*5 millió pengőt tett ki, amiből az államkincstár érdekeltsége 24 millió pengő; az intézet veszteségi tartalékalapja pedig 7'9 millió pengőt képvisel.» (Zaj.) Elnök: Ismételten kérem a képviselő ura^ kat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Urbanics Kálmán jegyző (tovább olvassa)i „A Pénzintézeti Központ figyelemmel ama közérdekű szempontokra, amelyek törvényben előírt működésének zavartalan lebonyolításához fűződnek, maga is foglalkozik azzal, hogy alkalmas időpontban alaptőkéjét felemelje. Részemről méltányolom a Pénzintézeti Központnak ezt a törekvését s — mihelyt az intézetnek további tőkékkel való megsegítésére lehetőség fog kínálkozni — azt elő fogom mozdítani. Kérem a t. országgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1930. évi november hó 30-án. — Wekerle Sándor s. k., m. kir. pénzügyminiszter" (Kabók Lajos: Nem értettünk egy szót sem belőle!) Exiiük: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak írásbeli válaszát, amelyet Patay Gyula országgyűlési képviselő úrnak 1930- évi november 5-én hozzá intézett írásbeli interpellációjára adott, tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. (Peyer Károly: Azt sem tudják, miről van szó! Én sem értettem meg közelebbről!) Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a székesfővárosi törvényhatósági választásokra érvényes választási igazolványok postai kikézbesítése tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni aziránt, hogy a székesfővárosi igazolóválasztmány elnöke által a postai kézbesítés végett, átadandó törvényhatósági választási igazolványok kikézbesítése minden megkülönböztetés nélkül egy-egy utcára, illetve egy-egy ház összes lakói részére egy és ugyanazon napon eszközöltessék? Budapest, 1930. november hó 25-én. — Dr. Györki Imre s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Mielőtt a képviselő úr beszédét megkezdené, kérem a jobboldalt, méltóztassék figyelemmel meghallgatni a képviselő urat! Györki Imre: T. Ház! Amikor interpellációmat bejegyeztem, nem azzal a gondolattal jegyeztem be, hogy arra Csák Károly kormányfőtanácsqs úrtól fogok választ kapni... (Felkiáltás'ok jobb felől: Képviselő! — Jánossy Gábor: Itt nincs kormány főtanácsos!) Elnök: A képviselő t urat rendreutasítom. Itt nincs kormányfőtanácsos, hanem képviselők vannak. (Peyer Károly: Az sem sértő, ha valaki az!) Kérem, ne méltóztassék az elnöki rendreutasítással szembe szállni! (Kabók Lajos: Hát, nem kell adományozni ezt a címet!) Kabók képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy előterjesztést fogok tenni a mentelmi bizottsághoz való utasítására. (Rothenstein Mór: Az a fő, hogy méltóságos!) Kothenstein képviselő urat rendreutasítom. (Krisztián Imre: Még nem méltóságos!) Krisztián képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Itt három, ott egy! — Jánossy Gábor: Halljuk már!) Györki Imre: ...aki főszolgabírói rabulisztikával kívánta megmagyarázni a BethlenBratianu-féle választási rendszert. (Zaj jobb-