Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Az országgyűlés képviselőházának H3. ülése 1930 december $-án, szerdán. 147 én itt nem óhajtom részletezni, csak egyet aka­rok kiemelni ezek közül és ez az, hogy a nor­málstátusznak megállapítása nem mehet a kis­tisztviselők számának, helyzetének, előlépési lehetőségének rovására. Amikor ilyen dimi­nuai ó javaslatot kapunk, de egyúttal kijelen­tik, hogy csínján kell bánni a vezető tisztvise­lők számának csökkentésével, mert minden osztályban kell egy főnök, annak kell egy he­lyettes, mert a főnök sokat megy szabadságra, előrehaladott kora miatt sokszor üdülésre van szüksége, ezt nem tartom elegendő indokolás­nak, e mellé a törvényjavaslat rneFé, mert minden elképzelhető és elképzelhetetlen felte­vést bele tudok magyarázni. A vé°én attól kell félni, hogy a díjnokok. a sep'édfno'a'lma^'Vk és a ö zámti«7+Ak lesznek azok, akiknek piámat apasztani fog.iák. Ezek az apró tisztviselők lesznek azok, akik megadják az állam takarékosságának árát. De ezentúl is volt a pénzügyminiszternek egy kijelentése, amely valósággal hadüzenet a fiatalság ellen, amelv bejelenti az állami igazgatás megköve­síté"ét. Ezek azonban mind olyan kérdések, amelyeket a kormánynak azzal a tisztviselői táborral kell elintéznie, amelyet ő eddig meg­ingathatatlan oszlooának r tartott és amelyet most hol enyhe, hol brutális nyomással kény­szerítenek például szelvényei leadására a vá­rosi választásnál és kényszerítik arra, hogy a létező kormányoknak ezt a legtökéletesebbike! akár a kereszttel fenyegetőző ököl, akár a jól felprovian+ozott mentőhajó formájában a vá­rosnál is támogassák. Tovább menve a javaslat egyéb rendelke­zésein, van a javaslatban egy a költségvetés­től — mondhatnám — teljesen független feje­zete és ez a rokkantellátási adónak, ennek a céladónak meghosszabbítása. En annakidején, amikor ez a törvény megszületett, valóban kö­veteltem a rokkantak érdekében egy céladót, de nem azt. amelyet most fizetünk, hanem azt, amely a háborús nyerészkedőket adóztatja meg, amely azokat adóztatja meg, akik a háborút jó összeköttetéseik révén a civilben való hazafias lelkesedés^ kellemes és hasznothajtó pozíciójá­ban tudták eltölteni. De jobb híján el tudom képzelni azt, hogy ez az adónem született meg és ezt az adónemet akarják meghosszabbítani, csak nem tudom elfogadni a rokkantak ellátá­sának módiát és mérvét, mert ennél azután valóban százszázalékig érvényesül a magyar állam koldusszegénysége. Erről azonban más alkalommal kell és, fogunk is szólni, mert a rokkantak ügyét, amelyet a kormány egysze­rűen^és könnyedén ebben a javaslatban néhány mellékmondattal akar elintézni... (Propper Sándor: Bagóval fizeti ki őket!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: ...nem akarjuk és nem en­gedhetjük ilyen mellékes problémává degra­dálni a törvényhozásban. (Jánossy Gábor: FŐ­probléma az, nem mellékes probléma. — Mala­sits Géza: Restelhetik magukat miatta! — Propper Sándor: Azért ajánlottak bagót! Ba­góval fizetik ki őket! — Zaj.) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, szí­veskedjék tartózkodni ilyen, a jó ízlésbe ütköző kifejezéstől. (Propper Sándor: Kérem, nem én találtam ki, nem én adtam bagót a rokkantak­nak. — Malasits Géza: Azt sem kapnak. Negy­vennyolc fillért kapnak egy hónapra.) A kép­viselő uraknak nincs joguk közbeszólni; ne za­varják, a szónokot. (Zaj.) Csendet kérek min­den oldalon. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. Kéthïy Anna: T. Ház! Csak néhány szót mé" a törneiskolák összevonásáról. Szeretném tudni, hol kezdődik és hol végződik a törpe­iskolák fogalma, mert nem kaptunk számot róla. A miniszter urat kell idéznem, aki sze­rint még ma is vannak 110-es és 120-as lét­számú iskolák, és szerinte nagy eredmény lesz az. ha az összevonás révén felszabaduló tan­erők elhelyezése folvtán sikerülni fog ezt a lét­számot 90-re redukálni. Meg kell mondanunk egyúttal azt, hogy mi nagyon örülünk annak, ha a felekezeti iskolák­ból állami iskolákat létesítenek, akármennyire ismerjük a jelenlegi állami i c kolák felekezeti ízét, akármennyire kiábrándító számunkra a kultuszminiszter úrnak az a kijelentése, hogy ő nem akarja rontani azt az intim viszonyt, amely állam és felekezet között van, (Jánossy Gábor: Nagyon helyesen! — Malasits Géza: Ez sem védi meg magukat!.) és hogy állami searélyt ad a papnöveldéknek is... (Zaj. — Várnai Dániel: Evenként 40 millió pengőt! — Elnök csenget. — Várnai Dániel: Nagyon drásra nekünk ez a liezon a miniszter és az egyházak között!) Elnök: C c endet kérek! (Malasits Géza: A lelki rendőrség kiadásaitól koldul az ország! — Jánossy Gábor: Az állam taloköve^ a tiszta er­kölcs és ezt az egyházak kultiválnák! — Mala­sits Géza: Száz évvel ké r őbb jött az úr a vi­lágra! — Zaj. — Elnök csenget) Kéthly Anna: ... és bármennyire nem he­lyeseljük azt. hogy a kultuszminiszter úr kije­lenti, hogy híve a felekezeti oktatásnak. De erről a kérdésről itt nem akarok bővebben be­szélni, mert ez a kérdés a népoktatás esryik alapvető kérdése. Ez a nagy harc a felvilágo­sodás és a klerikaüzmus között, az egyházi is­kola és a világi oktatás között. En nem vasryok hajlandó ezt a kérdést költségvetési kérdésként tárgyalni és szerepeltetni, mert ez nem az ál­lamsegélyeknek, hanem az államnak az ügye, ez nem adminisztrációs probléma, hanem állam­etikai kérdés, és ebben a kérdésben közoktatás­ügyi javaslataink kapcsán lesznek adataink, szempontjaink és lesz szavunk. Ezzel végeztünk is a javaslatnak azokkal a mellékes intézkedéseivel, amelyek megelőzik, vagy körülfogják a legfontosabbat, mert a ja­vaslat sokféle és szántszándékkal összehordott intézkedései között csak egyetlenegy fontos van: és ez a kereseti adónak a második fejezet­ben foglalt pótlékolása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindjárt elöljáróban egy kérdést kell itt tisztázni, mert úgy látom, hogy javaslat, indo­kolás, miniszteri kijelentések és előadó egyek abban, hogy e kérdésnél homályt támasszanak, illetőleg a kérdés körül lebegő homályt lehető­leg ne oszlassák el. Azok a képviselőtársaim, akik ezt a kérdést nem ismerik, a mai napig is abban a hitben vannak, hogy ez a pótlékolás csupán a közalkalmazottakra vonatkozik, ille­tőleg részben vonatkozik a magántisztviselőkre. Elősegít^ ezt a tévedést a javaslatot kí­sérő indokolások és ismertetések sorozata, ame­lyek valóságos ellenzőt állítanak azok szeme elé, akik ezt a kérdést nem ismerik. Állandóan a fixfizetésűekről beszélnek, holott az indoko­lás egy elrejtett mondatából is kitűnik az el­lenkező, hogy nem fixfizetésűekről és nem­csak a köztisztviselőkről van szó, amikor az indokolás idézi az 1929 : XXIII. tc.-et, amely szerint «alkalmazotti kereseti adó alá tarto­zik az ország r területén lakó egyénnek, akár belföldön, akár külföldön élő munkaadóval 20

Next

/
Thumbnails
Contents