Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

144 Az országgyűlés képviselőházának 443. ülése 1930 december 3-án, szerdán. hozta a bizottság azt a határozatot, hogy (olvassa): „A kormány a B. fizetési csoportot a lehetőséghez képest az összes állami, közigazgatási és üzemi tisztviselőknél fokozatosan szüntesse meg." (Helyeslés jcbbfelől.) Ugyancsak a javaslatnak általános tárgyalása során az együttes bizottság a következő határozati javaslatot fogadta el és ajánlja tisztelettel a Háznak is elfogadásra (olvassa): «Utasíttatik a kormány, hogy vegye felülvizsgálás alá azokat az eseteket, amelyekben ugyanaz a személy az államtól, az állami üzemektől és az állammal nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézményektől egyidőben többféle címen rendszeres jadalmazásban, vagy egyidőben remdszeres javadalmazásban és nyugellátásban részesül és a felüVizsgálat eredménye alapján tett intézkedésekről a zárszámadás kapcsán tegyen jelentést.» (Helyeslés. — Homonnay Tivadar: Benne vannak ebben a trafikok is?) T. ^képviselőtársam, ez a felülvizsgálat eredménye lesz, arról a kormány köteles annakidején a zárszámadás kapcsán a törvényhozásnak lehntest tenni. Jelenti továbbá az együttes bizottság, bogy Kéthly Anna. Farkas István és Várnai Dániel országgyűlési képviselők kisebbségi véleményt jelentettek be. ame'y szerint az'itt tárgyalt törvényiavaslat helyett egy olyan 'törvényi avariât előtéri észtéire kívánják a kormányt utasí+ani. amely adóemelés h elvett a kiadások csökkentésével igyekszik a gazdasági váltás: határait ellen^nlvn"ni. "FM az állásnnntot azonban az együttes bizottság- nem tette magáévá és kéri at. Képviselőházat hogy a kisebbségi véleményt elutasítani méltóztassék. Az ^együttes bizottság a részletes tárgyalás során több módosítást fogadott el. Ezek a módosítások a következők. A törvényjavaslat címében levő «jövedelmek» szó után a bizottság az «ideiglenes» szót illesztette be. Az «ideiglenes» szó ugyanis azért vált szükségessé, mert a ^törvényjavaslat eredeti szövege «megadóztatásról» szólott, tehát szükségesnek tartotta az együttes bizottság kiemelni, hogy a megadóztatás csak «ideiglenes» lehet. (Gaal Gaston: Ugy ötven esztendőre! — Ellcnmondások .jobbfelől. — Jánossy Gábor: Azt nem bírjuk ki! — Malasits Géza: Megmondotta a pénzügyminisztérium esze, hogy az adó mindig több lesz, kevesebb soha! — Jánossy Gábor: Csak két évre szól ez! — Felkiáltások jobbfelől: Másfélre!) Az 1. %-t a bizottság" a következőkkel egészítette kj (olvassa): «Utasíttatik a kormány, hogy az államnak és az állami üzemeknek alkalmazottaira nézve ezidőszerint érvénybenálló jutalékrendszereket vegye a legrövidebb idő alatt felülvizsgálat alá és azokat a takarékosság érdekeinek szigorú szemelőtt tartásával lehetőleg egységes elvek alapján újból szabályozza.» (Gaal Gaston: Szüntesse meg!) Ennek az új bekezdésnek felvétele következtében az 1. § eredeti szövege (1.) bekezdéssé alakul át. A 4. § negyedik sorában levő «alkalmazottakat» szó után az együttes bizottság a következő szövegrész beillesztését tartotta szükségesnek. (Olvassa): «a 3. § (1) bekezdésében megjelölt hat év leteltóig, lehetőleg hasonló képesítésű állásokra.» Ez méltányos, amennyiben azt kívánta a bizottság, (Homonnay Tivadar: A «lehetőleg» szót hagyink ki!) hogy csak ugyanolyan képesítésű állásokra legyen áthelyezhető az illető alkalmazott, amilyen képesítésű állást elfoglalt az illető státusban. Ez azonban csak. arra a hat esztendőre vonatkozik, ameddig a normálstátusra való áttérést végrehajtjuk. A javaslat második fejezetének címében levő «az osztalékokból» kifejezés helyett «a tantiémekből» szavakat illesztette be a bizottság, hogy összefüggésben legyen az eredeti szöveggel. (Gaal Gaston: Meg akarták magyarosítani a szöveget! Nagyon helyes! — Derültség a jobboldalon.) A 10, § negyedik sorában «az alkalmazottak» kifejezés után «(nyugdíjas)» kifejezés iktattatott be. Ugyanezen szakasz második mondatának szövege eredetileg a következő volt: «A munkaadó annak viselésére akkor sem köteles, ha az alkalmazottal (tantiéni élvezőjével) kötött szerződé

1

', vagy megállapodás szerint az alkalmazottra (tantiém élvezőjére) " kivethető adókat egyébként viselni is tartoznék.» Ez az, amire előbb már voltam bátor Jánossy t. képviselőtársam közbeszólása folytán reflektálni. A 12. § harmadik sorában előforduló 1903-as évszámot 1931-es évszámra, negyedik sorában pedig a «december» szót «január» szóra módo.sította a bizottság. Erre. is már előbb voltam bátor rámutatni, hogy nem decemberl-én lép életbe ez a különadó, hanem 1931 január 1-én. A többi javasatok közül kiemelem azt, hogy a törpeiskolák összevonásánál éppen a nemzetiségi iskolákra vonatkozóan a törvényjavaslatban módosítást hozott az együttes bizottság', amely szerint a nemzetiségi iskolák még abban az esetben sem vonhatók össze és nemi szüntethetők me"". ha ott a tanulók létszáma, igen csekély. (Mozgás a jobboldalon.) . Ezekben voltam bátor t. Ház, a törvényjavaslatot általánosságban ismertetni és ismertetni egyben azokat a módosításokat is, amelyeket az együttes bizottság elfogadásra ajánlott. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás a'apjául elfogadni. (Éljensés és taps a jobboldalon. — Malasits Géza: Éljenek az úi a>dókn Flnök: Kéthly Anna kénviselőtársunk Farkas István és Várnai Dániel képviselőtársaival együtt kisebbségi véleményt jelentett BÍR A házszabályok 141. §-a harmadik bekezdésének a) nontja alapján a szó Kéthly Anna képviselőtársunkat megilleti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó úr a kérdés fontosság'áihoz képest igen kurtán végzett ezzel a javaslattal. (Éri Márton: Röviden, de velősen! — Temesváry Imre előadó: Félóránál tovább beszéltem, t képviselőtársam. — Kócsán Károly: Takarékoskodott!) Igen, csak a takarékoskodást .nem jó helyen kezdte el sem beszédében, sem a javaslatban. Fejtegetései és konzekvenciái közül a magunk részéről csak abban tudunk egyetérteni, hogy a takarékosságra valóban szükség van és hogy a takarékosságot valamiféle módon meg

1 kell valósítani. Amiben azután nem értünk vele egyet, azt kívánjuk most kisebbségi véleményünkben előterjeszteni és kifjejteni. Valamennyiünk előtt kétségtelen, hogy nagyszabású és átfogó takarékossági politikára van szükség. Ennek elérkezett az ideje, mert a népesség már roskadozik a közvetlen és közvetett adók terhei alatt és maga a miniszter úr is kénytelen volt beismerni, ezzel a javaslattal kapcsolatban is, hogy az egész vonalon csökkenő adóhozamokkal kell számolni, ami inagyrészt a túladóztatás következménye és eredménye. Valóban ütött tehát a huszonnegyedik órája annak, hogy a magyar állam költségvetését az állampolgárok teherbíró ké-