Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

Az országgyűlés képviselőházának kU2. vényben, akkor a munkás azt teszi azon az áramfejlesztőtelepen, amit akar. Dehogy teheti azt! Vannak rá példák, hogy ott, ahol a munkást valamelyes mértékben mégis emberszámba veszik, nem kerül sor konfliktusra. * Ott vannak a közületek vezetése alatt lévő áramfejlesztőtelepek. Miután van intézmény, amely módot talált arra, hogy a közületek vezetése alatt lévő áramfejlesztőtelepeken mégis emberségesebben kezeljék a munkásokat, munkabér, munkaviszony és munkaidő tekinteteben, ennek következménye az, hogy például a székesfővárosi áramfejlesztőtelepen konfliktusokról nem igen volt alkalmam sem nekem, sem a Képviselőház egyetlen tagjának sem hallani. Miért? Azért, amit az előbb említettem. Ha tehát volna törvény a minimális munkabérről s ha volna törvény a maximális munkaidőről, akkor még másként lehetne erről a szakaszról beszélni, de amikor nincs sem az egyik, sem a másik, elleniben van roppant nagyarányú gazdasági válság, amely a munkásságot rettenetes helyzetbe juttatta, amely rettenetes helyzetben a kapitalizmus visszaél az ő adott helyzetével, mert kihasználja ezt a maga javára, akkor éppen ezekben az időkben nem szabad ilyen súlyos feltételeket tartalmazó szakaszt elfogadni, nem szabad a munkásságot gúzsba kötni, nem szabad az áramfejlesztőtelepek munkásait minden tekintetben teljesen kiszolgáltatni a kapitalizmusnak. Ha azt láthatnók, hogy a kapitalizmus kíméletes és nemcsak a maga céljait, nemcsak a minél nagyobb profit elérését és annak minél jobban való biztosítását nézi, hanem törődik munkásainak sorsával is, akkor talán nagyobb megnyugvás volna számunkra, hogy nem jelenthet bajt ez a szakasz, mert nem a kíméletlen kapitalizmusról van szó, nem a kíméletlen kapitalizmusnak nyújt ez a szakasz segítséget és védelmet (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De mint ahogyan az előbb mondottam, igenis, a kíméletlen kapitalizmussal állunk szemben. Az áraimfejlesztőtelepeket ugyanis a magánkapitalizmus fogja legnagyobb mértékben birtokába venni, mert hiszen minden jel, minden előkészület arra mutat, hogy azok a kapitalista vállalatok, amelyeknek birtokában vannak azok a tüzelőanyagok, amelyekkel ezeket az áramfejlesztőtelepeket fenntartani és üzemiben tartani lehet, vagy részben már megépítették a maguk áraimfejlesztőtelepeit, vagy meg fogják építeni. A nagy magánkapitalizmusnak nyújt tehát segítséget a törvényhozás a 61. § megszavazásával, szemben az elnyomott, mindenkitől elhagyott munkássággal. Már hallottam egykor a kereskedelemügyi miniszteri székből, nem a jelenlegi miniszter úrtól, hanem igen t. elődjétől egy kijelentést, hogy ő igenis odaáll mindenkor a gyengébb fél mellé, annak nyújt segítséget és támogatást és ő a munkásságot látja a gyengébb félnek. Jóllehet ez is csak szólásmondás volt és nem valósult meg, mégis legyen szabad a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úrtól azt kérnem, tessék odaállni a gyengébb fél mellé, a mindenkitől üldözött, elhagyott munkások mellé, akik rettenetesen szenvedik a gazdasági válsás: minden vonatkozását. Tessék melléjük állni és mint miniszternek tiltakozni ez ellen, — ha talán a bizottság találta ki ezt a szakaszt — és megvédeni a munkásokat a határtalan mohóságú kapiíalizmussal szemben. Itt ebben a törvényhozó tereimben hallotülése 1930 december 2-án, kedden. 119 tuk annak idején néhai Vass József miniszter úr nyilatkozatát is, aki elmondotta itt mindenki fülehallatára, milyen irgalmatlan, milyen kíméletlen a kapitalizmus, olyan, mint a gép, amely nem érez, nem törődik a munkással, hanem leszakítja karját, marja testét; a kapitalizmus nem törődik azzal, hogy a munkás belepusztul a gondozatlanságba, nem törődik azzal, hogy az életnívóját nem biztosító bér éhpusztulásba kergeti bele, neki az a fontos, hogy a szent profit legyen oiztosítva, hogy a szent profit minél nagyöbű legyen. Ha ez így van, akkor a törvényhozásnak, amely az egész ország egyetemességének érdekeit kell, hogy képviselje, keil tiltakoznia az ellen, és kell elvágnia annak a lehetőséget, hogy a kapitalizmus kapja meg a legmesszebbmenő biztosítékokat arra* vonatkozólag, hogy a munkásságot határtalanul kizsákmányolhassa. Azok a munkabérek, amelyek az ezidőszerint üzemben, működésben lévő áramfejlesztőtelepeken találhatók, inthetnek valamennyiünket arra, hogy nem szabad ezt szankcionálni, nem szabad erre olyan törvényt adni, hogy ott meg ne moccanhasson senki, ha éhen pusztul is a nyomorúságos (munkabérek miatt. Nem akarok számadatokat idetárni, nem pedig azért, mert az egyik üzemben taián magas, a másik . üzemben talán alacsony az a szám, amelyet mondanék, de tény és bizonyos, hogy az áramfejlesztő tel epek en mindenfelé roppant alacsony munkabérek vannak. Egy ízben már kijelentettem itt a Házban, hogy például a legújabb és legnagyobb áramfejlesztőtelepen kétségbeejtően alacsony munkabér mellett foglalkoztatják a minden munkából kikopott munkásokat. Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kabók Lajos: Abánhidai elektromos áramfejlesztőtelepen szakmailag képzett munkásoknak 50 filléres órabéreket fizetnek. Akinek 55 filléres óránkénti keresete van, az már a jobban díjazott munkások közé tartozik. Az egyszerű,'úgynevezett segédmunkaeroket 32—35 fillérrel fizetik ki és a segédmunkások között a 40 filléres munkabér már a jobb munkaberek közé tartozik. Erre akar ez a törvény szankciót^ adni, ezeket a munkabéreket akarja örökössé tenni és attól akarja eltiltani a munkásokat, hogy soha ezek ellen kifogást ne emelhessenek, soha ezeken változtatást ne tehessenek. Szabad-e ezt megtenni a törvényhozásnak, amikor nemcsak egy esetben látjuk, nemcsak a bánhidai elektromos áramfejlesztőtelepen látjuk a hallatlanul alacsony, a legprimitívebb emberi megélhetést egyáltalán nem biztosító munkabéreket, hanem szerte végig, akármelyik kis vagy nagy áramfejlesztőtelepre megyünk. Éppen azért, mert, amint mondottam, az egyik foglalkozási ágban a munka elvégzése nem kíván nagyobb testi erőt és a másik foglalkozási ágban nem kíván talán különösebb szakmai tudást, éppen erre való hivatkozással nem törődnek azzal, hogy az áramfejlesztőtelepeken alkalmazott munkás önmagát és családját nem tudja eltartani és erre való tekintet t nélkül állapítják meg az alacsony munkabéreket. T. Ház! Ezek elmondása után abban reménykedem, hogy mégis méltóztatnak átlátni, hogy milyen súlyos csapást jelent ez a szakasz az áramfejlesztő telepeken alkalmazott munkásokra, különösen azért* mert.nincs muni.