Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
Az országgyűlés képviselőházának 4-39. amelybe jutottak volna akkor, ha nem mentek volna a harctérre. Ugyanis érdemnek kell betudni, hogy ők nem foglalhattak el mindjárt állásokat azért, mert kivitték őket katonának és ott harcoltak a harctéren. Igen kérem a honvédelmi miniszter urat, ebben az irányban is törekedjék arra, hogy^ az előléptetéseknél vagy állások megszerzésénél mindig legyen tekintettel arra, hogy ímennyi évet töltött az illető a fronton, vagy hadifogságban és ezt érdemül tudja be azokkal szemben, akik alkalmatlanok voltak és /nem voltak a harctéren. A vita folyamán szóbakerült a katonai házasság is egy üggyel kapcsolatban, amelyre vonatkozólag a honvédelmi miniszter úr említette, hogy a hadseregnél az egyházi házasság még ma is érvényben van és ezt fenn is akarja tartani. Nem volna-e célszerű, ha az állam is törekednék ezt az elvet megvalósítani, amelyet a katonaság megvalósított? Minden vallásos ember érzi, hogy nem elég a katonának csak az, ha fegyver van a kezében, hanem a lelkét is kii kell művelni, azt is erőssé, finommá kell tenni és erre a legalakalmasabb a vallásosság, amely finomítja, erősíti és önfeláldozóvá teszi annak a katonának a lelkét. Bizonyosan ezek a szempontok vezették a régi hadvezetőséget, amely az egyházi házasság intézményét megtartotta a régi hadseregben. Ma az országban a polgári házasság kötelező. En ezt a demokráciával sem tartom megegyezőnek. Most nem mint pap, hanem mint polgár beszélek az egyházi házasság szükségességéről. Csehórszágban, ahol szocialisták uralkodnak, fakultatívvá tették az egyházi házasságot, éppen így Amerikában is. Miért nem teszünk^ mi is valamit azon igazságtalanság reparálását, melyet annakidején az egyházakkal szemben elkövettek! A keresztény kormányzat mulasztása, hogy hithű polgárai ezen fontos követelésének nem tett eleget. A magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a mai kor legfontosabb követelése volna, ha legalább fakultatívvá tennék az országban az egyházi házasságot, bár ez sem mondható helyes és ideális megoldásnak, amely • szempont egyedül az egyházi házasságokban kulminál. Teljesen helyesnek tartom és osztom a honvédelmi miniszter úrnak azt az álláspontját, amely szerint nem enged abból, hogy az egyházi házasságok jogosultságát a hadseregre nézve kötelezővé teszi. A honvédelmi miniszter úr szólott az általános védkötelezettségről is. Sajnos, a trianoni béke zsoldos hadsereget állított fel hazánkban és ezt nem ok és nem cél nélkül tette. Az volt az elv, hogy minél nagyobb terhet rakjanak rá az ország vállaira, mert — amint a honvédelmi miniszter úr mondotta — egy zsoldos katona költségén az általános védkötelezettség alapján álló hat katonát lehet alkalmazni. De nemcsak ez volt az entente-nak és a trianoni szerződés létrehozóinak törekvése, hanem az is, hogy hadseregünket minőségben is érintsék. Tudjuk azt, /hogy a zsoldos hadsereg kvalitatíve sohasem olyan, mint amilyen az általános védkötelezettségen alapuló hadsereg, mert hiszen sokszor olyan elemek is iparkodnak a zsoldos hadseregben, elhelyezkedni, akiknek más terrénum nem mutatkozik az elhelyezkedésre. Az entente-nak tehát az volt a célja, hogy a mi hadseregünk minőségét is lefokozza. Tiszta és átlátszó a cél, amely az entente-ot vezette és amellyel gúzsba akairta kötni az országot és haderejét annyira legyengíteni, hogy még országhatárait se tudja megvédeni. De hiába ülése 1930 november 25-én, kedden, 3 minden erőlködés, mert a magyar katona ma is éppen úgy, mint a világháborúban az egész világnak egyik legelső katonája. Nemcsak a dac teszi azzá, melyet akár zsoldos, akár nem zsoldos a katona, a trianoni béke igazságtalanságai váltottak ki lelkében, hanem az ezer; éves történelmi Magyar országnak átformáló ereje, amelynek következtében mindenki hőssé válik, ha ősei örökének megvédéséről van szó. T. Ház! Éppen ebből a szempontból kifolyólag a 'magam: részéről készségesen szavazok •meg mindent, amire a 'hadseregnek szüksége van. Meg vagyok győződve arról, hogy minden áldozat, amelyet az ország a hadsereg érdekében hoz, egy-egy tégla, amelyen Magyarország régi nagysága fog felépülni. A címet elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A címet, meg nem támadtatván, elfogadottnak' jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa az 1—5. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 6. §-t.) — F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ennél a szakasznál egy kijelentést kell tennem a t. Ház engedelmével. Az előbbi javaslatnál tartott beszédemben megemlékeztem a képviselők óriási és sokoldalú elfoglaltságáról és mentségükre hoztam fel, hogy éppen azért, mert a parlamenti tárgyalások ideje egybeesik a hivatali idővel, nincs idejük ahhoz, hogy intenzívebben résztvegyenek a tanácskozásokban, csak azoknak, akiknek itt szerepük van, mert a többi kénytelen a kérvények elhelyezésére irányítani minden tevékenységüket, és ha ide be is jön, arra kell figyelnie, hogy valamelyik minisztert elcsíphesse és vele tárgyalhasson. (Ügy van! Ügy van! a. jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ez helytelen gyakorlat, mert itt kellene lennie minden képviselőnek. Ez a főfoglalkozásunk.— Zaj.) Nem akarok vitatkozni a képviselő úrral, csak meg akarom állapítani, hogy itt munkaés kötelességösszeütközés esete forog fenn A sajtóban az én kijelentésemet félreértették, vagy félremagyarázták. Ezért vagyok kénytelen 'most ezt hangsúlyozni, hogy nem vádképpen, hanem mentőkörülményképpen, tehát magyarázatként hoztam fel ezeket. Méltóztassék ezt szíves tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőházj Ezzel a szakasszal kapcsolatban ismételten rá kell mutatnom arra, hogy naponként kilincselnek nálunk választóink, választóink hozzátartozói és egyéb ezerféle kívánságuk mellett mindegyik állásért, munkaalkalomért, elhelyezésért és főleg állandó javadalmazással összekötött hivatalért könyörög. (Jánossy Gábor: Ügy van! Nyugdíjas állásért!) Amikor erre ; a szakaszra vetjük tekintetünket, azonnal megállapíthatjuk, hogy a meglévő kevés üresedési lehetőség, a meglévő kevés elhelyezési lehetőség is csökken e szakasz következtében. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Dehogy csökken!) Hogyan van az tehát mégis, hogy nincs ennek a Háznak talán egyetlenegy tagja sem, aki szíve szerint melegséggel ne üdvözölné ezt a szakaszt és ezt az egész törvényjavaslatot? Azért van ez, mélyen t. Képviselő-
